Rendezte: Peter Sasdy

1888, London. Kocsmában mulatozó férfiak egy csoportja felismeri Hasfelmetsző Jacket, aki alig bír elmenekülni támadói elől. Hazaér, de a kinti lármából a felesége is megtudja, hogy ki is a férje valójában. Nincs sok ideje végiggondolni a dolgot, mert Jack vele is végez. Utána magához emeli az egészet végignéző kétéves kislányát, és kedvesen ad neki egy puszit.

1903. A lány felnőtt, egy idős nő vette magához. Egyik fontos feladata, hogy a függöny mögül "segítse" a nő által tartott fizetős kamuszeánszokat. A háztartás másik bevételi forrását maga a lány jelenti. Az aktuális légyottra azonban nem kerül sor, mert a kuncsaft (egy parlamenti képviselő) ajándékáról a lánynak eszébe jut a 15 évvel ezelőtt átélt borzalmas eset, transzba esik és megszállja őt apja lelke. A képviselő dühbe gurul, a nő feljön rendet tenni, de az ajtóra felnyársalva végzi.

A rendőrség kikérdezi a szeánsz vendégeit, és egyikük (egy orvos) letagadja, hogy a képviselőt látta utoljára távozni a házból. Mint nemsokára kiderül, okkal: "megkéri", hogy derítsen ki mindent a lány múltjáról. Sejti, hogy a lány a tettes, és magához veszi, hogy a babonás megszállottság magyarázata helyett egy új módszer, a pszichoanalízis segítségével tudományosan megállapíthassa, miért is öl az ember valójában. A kutatás azonban lassan halad, de az orvos akkor sem tágít, amikor már újabb halálesetek történnek.

Műfaját tekintve a film az IMDb szerint "horror/thriller"; én egy slasheres toplistában találtam rá, és, bár tisztában voltam vele, hogy 1971-es keltezése miatt még legfeljebb egy proto-slasherrel lehet dolgom, a neves Hammer filmstúdió műve így is csalódást keltő ebből a szempontból. Mik is a horrorfilmek átlagos jellemzői? Ijesztő (egyáltalán nem az, minden egyes gyilkolás felvezetéssel történik), véres (jó, ez úgy-ahogy megvan, korához képest egész látványosan és nyíltan, de érződik rajta a már említett prototípus-skatulya), esetleg gusztustalan (ez amúgy sem az a kategória), vagy éppen felkavaró (semmi ilyen elem nincs benne). Ha meg thriller is (vagy éppen a fentiek miatt inkább ahhoz van közelebb), akkor legalább lehessen rajta izgulni. De itt még azt sem lehet, a fenébe is. A lány sodródik a történetben egyik szereplő társaságától a másikig, jön a bekattanás, plusz egy hulla, majd ugyanezek megint.

Gyakorlatilag ez egy kicsit megfűszerezett korhű kosztümös dráma. Erre, azaz a körítésre nem tudok semmi rosszat mondani, tényleg hiteles a századfordulós London ábrázolása, az akkori időkre jellemző utalásokkal (pl. a fent említett pszichoanalízis újszerűsége). A kedvencem a csak úgy "odavetett" (azaz alig 1-2 másodpercig látható), szinte már félig letörölt krétás falfirka volt: "Szavazatot a nőknek!" Szeretem az ilyen zseniális és váratlan nüanszokat, amik meghálálják, ha a néző figyel, jár is érte a képzeletbeli vállveregetés, de ez sem menti fel a filmet a hibái alól. Ha korrajzot csinálunk (pontosabban ellébecoljuk a történetet/hangulatot), akkor legyen alatta narráció és adjuk el dokumentumfilmnek. Még a kiváló brit színészek tehetsége is szinte teljesen kárba vész. A befejezést/lezárást meg inkább hagyjuk.

Lehet, hogy az én személyes elvárásaim miatt siklott félre ez a másfél óra, de a körítésen kívül most sajnos nem tudok mást pozitívan értékelni.

4/10

IMDb | mafab