Ahogy a kritikákból olvashattátok, óriási rajongója vagyok Thomas Harris Hannibal-trilógiájának – a negyedik (előzmény)könyvet nem olvastam, a film után pedig kedvem sincsen hozzá –, illetve a regényekből adaptált filmeknek, melyek közül abszolút kiemelkedő Az embervadász és A bárányok hallgatnak. Hannibal Lecter kultusza azonnal elragadott első olvasáskor, első látáskor, és azóta is töretlenül tart, bár már nem Hopkinsnak köszönhetően. A bárányok hallgatnak a világ egyik legjobb filmje, és felháborodtam, mikor kiderült 2013 előtt, hogy sorozatot készítenek Hannibal világából. Akkoriban még nem igazán kötöttek le a sorozatok, és még most is szükségem van arra, hogy már az első rész abszolút magával ragadjon, csak akkor folytatom az évadot. Az elismerő kritikák után belekezdtem az akkor még alig ismert sorozatba, és bár fenntartásaim voltak Mads Mikkelsennel kapcsolatban, belevetettem magam az évadba. Elismerem, négyszer futottam neki, annyira furcsa volt és annyira nem tetszett. Így hát inkább újra elővettem A vörös sárkány-könyvet és elkezdtem olvasni. Olvasás közben egy bizonyos részhez érve, mikor Will Graham a nevelt fiának elmeséli, hogy évekkel ezelőtt pszichiátriai kezelés alatt állt, mert egy sorozatgyilkos elkapása és megölése megviselte, rájöttem, hogy a sorozatot milyen zseniálisan csinálták meg. Körülbelül 10 mondatból és a könyvek mellékkaraktereinek kidolgozásával húzták fel az első évadot, és ahogy ennek tudatában újra elkezdtem nézni, azonnal beszippantott, és rajongójává váltam a sorozatnak.

Ahogy a kritikákból olvashattátok, óriási rajongója vagyok Thomas Harris Hannibal trilógiájának – a negyedik, előzmény könyvet nem olvastam, a film után pedig kedvem sincsen hozzá – illetve a regényekből adaptált filmeknek, melyek közül abszolút kiemelkedő az Embervadász és A bárányok hallgatnak. Hannibal Lecter kultusza azonnal elragadott első olvasáskor, első látáskor, és azóta is töretlenül tart, bár már nem Hopkinsnak köszönhetően. A bárányok hallgatnak a világ egyik legjobb filmje, és felháborodtam, mikor kiderült 2013 előtt, hogy sorozatot készítenek Hannibal világából. Akkoriban még nem igazán kötöttek le a sorozatok, és még most is szükségem van arra, hogy már az első rész abszolút magával ragadjon, csak akkor folytatom az évadot. Az elismerő kritikák után belekezdtem, az akkor még alig ismert sorozatba, és bár fenntartásaim voltak Mads Mikkelsennel kapcsolatban, bele vetettem magam az évadba. Elismerem, négyszer futottam neki, annyira furcsa volt, és annyira nem tetszett, így hát, inkább újra elővettem A vörös sárkány könyvet és elkezdte olvasni. Olvasás közben egy bizonyos részhez érve, mikor Will Graham, a nevelt fiának elmeséli, hogy évekkel ez előtt pszichiátriai kezelés alatt állt, mert egy sorozatgyilkos elkapása, és megölése megviselte, rájöttem, hogy a sorozat milyen szinten van zseniálisan megcsinálva. Körülbelül 10 mondatból és a könyvek mellékkaraktereinek kidolgozásával húzták fel az első évadot, és ahogy ennek tudatában újra elkezdtem nézni, azonnal beszippantott, és rajongójává váltam a sorozatnak.

Évekkel a nagy Vörös sárkány rémtettei előtt veszi fel a fonalat az évad, egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, akit a sajtó minessotai gébicsnek keresztelt el, mert áldozatait agancsra szúrja. Minden áldozta egy típus; vékony, barna hajú, gimnazista korú lány. Jack Crawford (Lawrence Fishbourne) különleges ügynök, hogy végre kézre kerítse, a gyilkost bevonja a nyomozásba egyik fiatal akadémiai oktatóját, Will Graham-et (Hugh Dancy). Will egyedülálló képességgel született, teljes empatikus érzéke van, minek segítségével tökéletesen bele tudja élni magát a helyzetbe, mások agyával tud gondolkodni, ennek következtében pedig kiváló profilozó. Csakhogy a képesség tönkreteszi a lelkét, és valamelyest az elméjét is, hisz úgy látja magát, mint a gyilkost, aki éppen elköveti a bűncselekményt, s bár Crawford tudja róla, hogy labilis, mégis közel engedi a veszélyhez.

A teljes empátia érzését kétszer is láttuk már bemutatva, de sosem érezhettük mennyire megviselő ez, és hogyan is működik igazából. A sorozat készítői zseniálisan oldották meg ezeket a jeleneteket, tényleg át tudta érezni a néző, hogy a főszereplővel mi is történik valójában. A Hannibal mitológia szerves részei voltak mindig is a sorozatgyilkosok, és a gébicsről is olvashattunk már, csupán nem kerül ilyen szinten előtérbe. Az első évad köré épül, az ő esete hozza össze a főszereplőket, és neki van nagy szerepe abban, hogy Will instabilitása veszélyessé válik. De térjünk is rá a másik főszereplőnkre, az elengedhetetlen Dr. Lecterre.

Lecter világhírnévre A bárányok hallgatóakkal tett szert, köszönhetően Anthony Hopkins vérfagyasztó játékának, ennek fényében tényleg nehéz volt betölteni másnak a helyét, de Mads Mikkelsen tökéletesen megállta a helyét, sőt, mivel nemrégiben Hopkins azt nyilatkozta, hogy nem kellett volna elvállalnia a másik két filmben való szereplést, tulajdonképpen Mikkelsent tartom az igazi Lecternek már. Fontos leszögezni, hogy ez idő tájt a pszichológus ereje teljében lévő, fiatal férfi volt, Mikkelsen pedig szinte kortalan, így megtippelhetetlen a sorozatban, hogy Lecter körülbelül hány éves is. Még nincs a rácsok mögött, praktizál, és nem mást kap meg pácienseként, mint Will Graham-et. Meg kell említenem másik nagy kedvencemet Alana Bloom-ot (Caroline Dhavernas), a szintén pszichológust, aki minimális szerepet kapott az első könyvben, illetve az Embervadász filmben, és mindkettőén férfi volt. Nemének megváltoztatásával nagyon komplexé tették a karaktert, mert egy furcsán romantikus szálat szőttek közé, és Will közé. Nem ez volt az egyetlen nem változtatás, A vörös sárkány minden lében két kanál újságírója, Freddie Lounds (Lara Jean Chorostecki) itt egy vonzó, fiatal nő, és személyisége sokkal jobban átjön így, bár eleinte irritált a jelenléte és kotnyelessége, az évad végére kinőtte magát, és egy nagyon intelligens szereplő vált belőle, akit nagyon megkedveltem.

Mivel sorozatról lévén szó, az érdeklődés és az idő kitöltésére epizodikussá tették az évadot, miszerint minden rész valamely más bűntényre fókuszál, a fő szál mellett, ez pedig rendkívül izgalmassá tette azokat, és jobban kiéleződött, hogy mekkora szerepük van más gyilkosoknak Lecter mellett. A tálalás egészen elképesztőre sikerült, amellett, hogy az egyik legvéresebb sorozat, költői szinten mutatják be a gyilkosságokat, hallucinációkat, a párbeszédek pedig zseniálisak. Lecter és Graham kapcsolatát így soha nem láttuk bemutatva, a sorozatnak köszönhetően pedig a kezdetektől megismerhetjük őket, hogy az eleinte pszichológus-páciens kapcsolatból, hogyan kezdte egyre jobban érdekelni Hannibalt, a fiatal nyomozó, hogy esetlegesen egy barát szerepében képzelhesse el. Mivel Hannibal konkrétan megfejhetetlen, furcsának tűnnek a tettei, ahogyan a férfihez viszonyul, de igazából próbára akarta tenni, illetve kíváncsi volt a reakciókra, hogy vajon érdemes-e a barátságára.

Megemlíteném még az abszolút kedvenc karakteremet, aki a sorozat szüleménye, eddig nem ismertük, Hannibal pszichológusát, Dr. Bedelia Du Maurier-t (Gillian Anderson). Anno, még A bárányok hallgatnak előkészületeinél majdnem Anderson kapta Clarice Starling szerepét, és azt, hogy most ő kapott egy hasonló szerepet kiegyenlítésnek vélem. Anderson zseniálisan játszik, és akik ismerik az utolsó könyv végkimenetelét, amit majd a harmadik évadban is felhasználnak, felfedezhetnek benne egy idősebb Starlingot, aki van olyan rejtélyes, intelligens és talán veszélyes, mint maga Lecter.

Az első évad eleje inkább a nyomozásokra fekteti a hangsúlyt, és a karakterek kibontására, de az évad felétől, már megjelenik a tipikus történetvezetés, tálalás és hangulat, ami végig jellemző lesz a sorozatra, mindenkinek ajánlani tudom a megkezdését, tőlem pedig a hetekben érkezni fog a második, illetve a harmadik évad értékelője is.Ahogy a kritikákból olvashattátok, óriási rajongója vagyok Thomas Harris Hannibal trilógiájának – a negyedik, előzmény könyvet nem olvastam, a film után pedig kedvem sincsen hozzá – illetve a regényekből adaptált filmeknek, melyek közül abszolút kiemelkedő az Embervadász és A bárányok hallgatnak. Hannibal Lecter kultusza azonnal elragadott első olvasáskor, első látáskor, és azóta is töretlenül tart, bár már nem Hopkinsnak köszönhetően. A bárányok hallgatnak a világ egyik legjobb filmje, és felháborodtam, mikor kiderült 2013 előtt, hogy sorozatot készítenek Hannibal világából. Akkoriban még nem igazán kötöttek le a sorozatok, és még most is szükségem van arra, hogy már az első rész abszolút magával ragadjon, csak akkor folytatom az évadot. Az elismerő kritikák után belekezdtem, az akkor még alig ismert sorozatba, és bár fenntartásaim voltak Mads Mikkelsennel kapcsolatban, bele vetettem magam az évadba. Elismerem, négyszer futottam neki, annyira furcsa volt, és annyira nem tetszett, így hát, inkább újra elővettem A vörös sárkány könyvet és elkezdte olvasni. Olvasás közben egy bizonyos részhez érve, mikor Will Graham, a nevelt fiának elmeséli, hogy évekkel ez előtt pszichiátriai kezelés alatt állt, mert egy sorozatgyilkos elkapása, és megölése megviselte, rájöttem, hogy a sorozat milyen szinten van zseniálisan megcsinálva. Körülbelül 10 mondatból és a könyvek mellékkaraktereinek kidolgozásával húzták fel az első évadot, és ahogy ennek tudatában újra elkezdtem nézni, azonnal beszippantott, és rajongójává váltam a sorozatnak.

Évekkel a nagy Vörös sárkány rémtettei előtt veszi fel a fonalat az évad. Egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, akit a sajtó minnesotai gébicsnek keresztelt el, mert áldozatait agancsra szúrja. Minden áldozata egy típus: vékony, barna hajú, gimnazista korú lány. Jack Crawford (Lawrence Fishbourne) különleges ügynök, hogy végre kézre kerítse a gyilkost, bevonja a nyomozásba egyik fiatal akadémiai oktatóját, Will Grahamet (Hugh Dancy). Will egyedülálló képességgel született: teljes empatikus érzéke van, aminek segítségével tökéletesen bele tudja élni magát egy helyzetbe, mások agyával tud gondolkodni, ennek következtében pedig kiváló profilozó. Csakhogy a képesség tönkreteszi a lelkét, és valamelyest az elméjét is, hisz úgy látja magát, mint a gyilkost, aki éppen elköveti a bűncselekményt, s bár Crawford tudja róla, hogy labilis, mégis közel engedi a veszélyhez.

A teljes empátia érzését kétszer is bemutatták már, de sosem érezhettük, mennyire megviselő ez, és hogyan is működik igazából. A sorozat készítői zseniálisan oldották meg ezeket a jeleneteket, tényleg át tudta érezni a néző, hogy mi is történik a főszereplővel valójában. A sorozatgyilkosok mindig is a Hannibal-mitológia szerves részei voltak, és a gébicsről is olvashattunk már, csupán nem kerül ilyen szinten előtérbe. Az első évad köréje épül, az ő esete hozza össze a főszereplőket, és neki van nagy szerepe abban, hogy Will instabilitása veszélyessé válik. De térjünk is rá a másik főszereplőnkre, az elengedhetetlen Dr. Lecterre.

Lecter világhírnévre A bárányok hallgatnak-kal tett szert, köszönhetően Anthony Hopkins vérfagyasztó játékának, ennek fényében tényleg nehéz volt betölteni másnak a helyét, de Mads Mikkelsen tökéletesen megállta a helyét. Sőt, mivel nemrégiben Hopkins azt nyilatkozta, hogy nem kellett volna elvállalnia a másik két filmben való szereplést, tulajdonképpen Mikkelsent tartom az igazi Lecternek már. Fontos leszögezni, hogy ez idő tájt a pszichológus ereje teljében lévő, fiatal férfi volt, Mikkelsen pedig szinte kortalan, így megtippelhetetlen a sorozatban, hogy Lecter körülbelül hány éves is. Játéka rendkívül ijesztő, nagyon jól átadja Lecter intellektuális, intelligens szeméyliségét, ami mögött egy igazi szörnyeteg lapul. Még nincs a rácsok mögött, praktizál, és nem mást kap meg pácienseként, mint Will Grahamet. Meg kell említenem másik nagy kedvencemet, Alana Bloomot (Caroline Dhavernas), aki szintén pszichológus. Ő minimális szerepet kapott az első könyvben, illetve Az embervadász filmben, és mindkettőben férfi volt. Nemének megváltoztatásával nagyon komplexszé tették a karaktert, mert egy furcsán romantikus szálat szőttek ő és Will közé. Nem ez volt az egyetlen nemváltoztatás, A vörös sárkány minden lében két kanál újságírója, Freddie Lounds (Lara Jean Chorostecki) itt egy vonzó, fiatal nő, és személyisége sokkal jobban átjön így. Bár eleinte irritált a jelenléte és kotnyelessége, az évad végére kinőtte magát, és egy nagyon intelligens szereplő vált belőle, akit nagyon megkedveltem. Mivel sorozatról lévén szó, az érdeklődés és az idő kitöltésére epizodikussá tették az évadot, így minden rész valamely más bűntényre fókuszál a fő szál mellett, ez pedig rendkívül izgalmassá tette azokat, és jobban kiéleződött, hogy mekkora szerepük van más gyilkosoknak Lecter mellett.

A tálalás egészen elképesztőre sikerült, amellett, hogy az egyik legvéresebb sorozat, költői szinten mutatják be a gyilkosságokat, hallucinációkat, a párbeszédek pedig zseniálisak. Lecter és Graham kapcsolatát így soha nem láttuk bemutatva, a sorozatnak köszönhetően pedig a kezdetektől megismerhetjük őket, hogy az eleinte pszichológus-páciens kapcsolatból hogyan kezdte egyre jobban érdekelni Hannibalt a fiatal nyomozó, hogy esetlegesen egy barát szerepében képzelhesse el. Mivel Hannibal konkrétan megfejthetetlen, furcsának tűnnek a tettei, ahogyan a férfihez viszonyul, de igazából próbára akarta tenni, illetve kíváncsi volt a reakciókra, hogy vajon érdemes-e a barátságára. Megemlíteném még az abszolút kedvenc karakteremet, aki a sorozat szüleménye: eddig nem ismertük Hannibal pszichológusát, Dr. Bedelia Du Maurier-t (Gillian Anderson). Anno, még A bárányok hallgatnak előkészületeinél majdnem Anderson kapta Clarice Starling szerepét, és azt, hogy most ő alakíthat egy hasonló karaktert, kiegyenlítésnek vélem. Anderson zseniálisan játszik, és akik ismerik az utolsó könyv végkimenetelét, amit majd a harmadik évadban is felhasználnak, felfedezhetnek benne egy idősebb Starlingot, aki van olyan rejtélyes, intelligens és talán veszélyes, mint maga Lecter.

Az első évad eleje inkább a nyomozásokra és a karakterek kibontására fekteti a hangsúlyt, de az évad felétől már megjelenik a tipikus történetvezetés, tálalás és hangulat, ami végig jellemző lesz a sorozatra. Mindenkinek ajánlani tudom a megkezdését, tőlem pedig a hetekben érkezni fog a második, illetve a harmadik évad értékelője is.