Az izgalmas A vörös sárkány / Az embervadász, a zseniális klasszikus A bárányok hallgatnak, és a kissé már fényét vesztett Hannibal-filmek és -könyvek után volt-e még vajon szufla Hannibal Lecter feledhetetlen karakterében? Meg akartuk-e ismerni részletesen a múltját, illetve akartunk-e látni egy filmet Anthony Hopkins nélkül? Szerintem nem.

Hannibal Lecter alakja kétségkívül az egyik legismertebb irodalmi és filmes gonosz, aki bizarr módon ejti rabul a közönségét megnyerő stílusával, kifinomultságával, elképesztő intelligenciájával és vérfagyasztó hidegvérével. Már a könyv- és filmtrilógiából sokat megtudtunk róla, indítékait megismerhettük, és már szinte az első perctől kezdve nehéz volt beskatulyázni, nemhogy pszichológiai profilba, de erkölcsi normák közé sem. Ezért sem gondolom azt, hogy szükséges volt Thomas Harrisnek újra elővennie a figurát – főleg azok után, hogy az utolsó könyv sem sikerült szerintem a legjobban –, hogy megírhassa fiatalkorát és útját A vörös sárkányig, valamint az ebből készült 2007-es filmadaptációt, a Hannibal ébredését (Hannibal Rising).

1944-et írunk, Litvánia, Lecter-birtok. A háború javában zajlik, a nácik pedig megszállják a Lecter-kastélyt, mire az ott lakók elbújnak nyári lakukban. Mikor egy német bombázó megtámad egy orosz tankot a ház előtt, a robbanáskor a nyolcéves Hannibal szülei életüket vesztik, így ő kettesben marad húgával és a viskóba beköltöző, elbújni vágyó katonákkal. A tél rendkívül zord, és az élelem kezd lassan teljesen elfogyni; mikor már hetek óta nem tudnak mit enni a katonák, Hannibal beteg húgát, Mishát ölik meg és eszik meg bátyja szeme láttára, a trauma pedig beláthatatlan következményeket okoz a fiú pszichéjében.

Évekkel később Hannibal (Gaspard Ulliel) megszökik az árvaházzá avanzsált családi kastélyukból, és felkeresi egyetlen élő rokonát, a nagybátyját Párizsban. Ő azonban sajnálatos módon életét vesztette a háborúban, így csak megözvegyült nejét, Lady Murasakit (Gong Li) találja ott, aki az első pillanattól kezdve gondját viseli a fiúnak, még harcművészeti leckéket is ad neki. Lectert felveszik az orvosi egyetemre, de tanulmányai mellett más célja is van: megkeresni, levadászni és megenni húga gyilkosait.

Lecter „emlékeinek palotájában” bepillantást nyerhettünk múltjába, és kicsit megismerhettük húgát, Mishát is, akinek tragikus halála kiváltotta Lecterből a gyilkosságokat, valamint Firenzében töltött éveinek fontosságát, amit a negyedik könyv és film majdhogynem teljesen lerombolt. Fő gondom a Hannibal ébredésével, hogy összeegyeztetetlennek tűnik az előző szegmensekkel. Például a kannibalizmus motívuma, ami inkább az áldozatok meggyalázása volt, mintsem régi sérelemért vett revans (az egykori gaztett a filmben egyébként tényleg nyomasztóra sikerült). Másik zavaró tényező számomra a firenzei szál elhagyása volt, pedig a doktor életében jelentős szerepet töltött be a város, hiszen ott tevékenykedett – a valóban létező – firenzei rém, az il mostro, aki után a harmadik kötetben nyomoznak, és feltehetőleg Lecterhez köthetőek a sorozatgyilkosságok, mikor még „pályakezdő” volt. Ezt a vonalat a sorozat nagyon szépen kiaknázta. Az ikonikus maszk felhasználása pedig teljes mértékben értelmetlen és céltalan volt.

Lady Murasaki jelenlétével sem igazán tudtam mit kezdeni, kezdve attól, hogy az 50-es években nőként bőrdzsekiben motorozott, addig, hogy eddig említést sem tett senki, hogy Lecter ilyen szorosan kötődne a távol-keleti kultúrához. Az autentikusság teljes hiányáról, például arról, hogy a japán nemesasszonyt egy kínai színésznő alakította, már szót sem ejtenék. Gaspard Ulliel korrektül teljesíti a munkáját, és egészen jól alakítja kedvenc kannibál pszichológusunkat, de sajnos nem tudott rám olyan mély benyomást tenni, mint Anthony Hopkins vagy Mads Mikkelsen. Számomra kicsit kiéleződött a más sorozatgyilkos főszereplő hiánya, mert akármennyire volt karizmatikus szereplő Lecter, a művekhez óriási résszel járultak a hozzá az olyan zseniális karakterek, mint Francis Dollarhyde, Buffalo Bill vagy Mason Verger. Nagyon sajnálom, hogy a Lecter-művek lezáró darabja nem sikerült méltóra, elődeihez képest.

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab