Már többször kifejtettem a véleményem arról, hogy szerintem abszolút a sorozatoké a jövő, és nemcsak a mozifilmekre költhető büdzsé kisképernyőre helyezésére utalok most, hanem arra, hogy napjainkban és a jövőben is óriási világsztárok, nagy nevű rendezők fordulnak a televíziózás felé, és ma már ázsiónak számít megjelenni ezekben. Ki fogom fejteni a Feud évadértékelő kapcsán, hogy anno mennyire megalázó volt egy híres színésznek vagy direktornak sorozatban szerepelni, illetve azt rendezni, de ez már a visszájára fordult. Úgy tűnik, a teljes alkotói szabadság, a kreativitás ott fog kibontakozni.
A Hatalmas kis hazugságok a minőséget már évek óta szállító HBO berkein belül készült, az Oscar-jelölt Jean-Marc Vallée (Mielőtt meghaltam, Vadon) rendezői felügyelete mellett, olyan világsztárok, mint Reese Witherspoon, Alexander Sarsgard, Shailene Woodley és Nicole Kidman főszereplésével, Liane Moriarty regényéből. Szerintem senki nem gondolta volna, hogy Nicole Kidman a karrierje elején bemutatott Bangkok Hilton után valaha is sorozatban fog megjeleni, Woodley pedig a félresikerült young adult adaptációi televíziós folytatásának ötletétől pedig teljesen kiakadt. A Hatalmas kis hazugságok Gillian Flynn-i környezetet és problémaköröket tár fel, és gyönyörűen körüljárja a krimi, a thriller és a dráma műfaját, vérfagyasztóan életszerű dialógusaival és eseményeivel.
Az alapszituáció nem új, de a realitása miatt igencsak különleges, nem egy sötétebb Született feleségek. Sokkal inkább A stepfordi feleségek a Holtodiglanba oltva. A történetnek egy gyilkossági nyomozás ad keretet. Az iskolabálon valakit megöltek, mindenkit kihallgatnak, a tanúk visszaemlékeznek, mi pedig ezzel párhuzamosan megtudjuk szépen lassan az igazságot a közösség titkairól. A cselekmény helyszínéül a kaliforniai Monterey ad otthont, ami egy kőgazdag város, elit családokkal, olyan, mint a fiktív Stepford, vagy a híres Bel Air. Ide költözik kisfiával, Ziggyvel a fiatal, egyedülálló anyuka, Jane Chapman (Shailene Woodley) és szerencséjére, az iskolai évnyitóra menet beleakad Madeline Mackenzie-be (Reese Witherspoon). Madeline a helyi nagyszájú, mindenkit kiosztó, minden lében kanál anyuka, aki a kisiskolás lányát is arra nevelte a kezdetektől, hogy mindig álljon ki magáért, legyen mindig a középpontban, de a népszerűség hatalmával mindig azon legyen, hogy problémákat oldjon meg, segítse a többieket. Madeline az egyik legérdekesebb karakter a sorozatban, mert irritálónak tűnhet a konstans beszéde, hogy mindenbe beleártja magát, de rendkívül segítőkész és intelligens nő, aki azonnal felkarolja az új jövevényt, és rögtön kiáll mellette, feltétlen bizalmat tanúsítva.
Erre Jane-nek azonnal szüksége is lesz, mert az évnyitó nem a legzökkenőmentesebben telik el. A tanórák után a bármiféle problémamegoldó kompetenciát nélkülöző tanítónő a szülők és a gyerekek előtt elmondja, hogy egy kislányt, Amabellát bántalmazott egy társa, viszont a gyerekek még nem tudják egymás nevét, ezért mutasson rá az elkövetőre. A tanítónő életképtelenségére szavak sincsenek, kezdve azzal, hogy mivel ott más az oktatás, biztosan tudnak olvasni, miért nem használnak névkártyákat, vagy ha mégsem tudnának olvasni, akkor kis jeleket kötve a nevekhez könnyebben megtanulható lenne, másodszor a nyílt rámutatás az elkövetőre, főleg egy ilyen problémánál boszorkányüldözéshez és gyanúsításhoz vezet. Ezt először a gyerekekkel, majd a kislány szüleivel és az igazgatóval kellett volna megbeszélni. A kislány Ziggyre mutat, a „háború” pedig ki is tör a szülők között, mert Amabella édesanyja, Renata (Laura Dern) a helyi mindenes, óriási befolyással rendelkező alfaanyuka, aki azonnal betámadja Jane-t és kisfiát a többi szülő előtt.
Jane mellé Madeline és barátnője, Celeste (Nicole Kidman) áll, akik nem értenek egyet az iskola és Renata megalázó, megbélyegző módszerével, és nem hiszik el, hogy Ziggy a tettes. A három nő barátsága szépen lassan kibontakozik az évad alatt, és mi is behatóan megismerjük a hazug életüket, ami tele van tűzdelve családon belüli erőszakkal, megcsalással, nemi erőszakkal, intrikákkal.
Már a Minden eltűnt lány kapcsán értekeztem arról, hogy szerencsére kezdjük megélni az igazi hősnők korát, hús-vér női főszereplőket kaptunk most is, akik cselekedetei, megnyilvánulásai, gondolatai rendkívül emberiek és valóságosak. Megdöbbentett, hogy Reese Witherspoon mennyire jól játszik, én soha nem gondoltam volna, hogy ő egy tehetséges színésznő, de karaktere az egyik kedvencem lett. Shailene Woodley-ról tudható, hogy nem a semmiért lett ismert színésznő, Nicole Kidman pedig generációjának egyik legnagyszerűbb színésznője. A látvány és operatőri munka teljes mértékben meghazudtolja, hogy kisképernyőre szánták, gyönyörűen fényképezett felvételek sorát láthatjuk, ahogyan a zene is rendkívül jól van megválasztva. A cselekmény szövevényes, izgalmas és rendkívül feszült, olyannyira, hogy a fináléra már tényleg a néző idegei szétpattannak, mikor is pofonként egy óriási csavart kap.
A Hatalmas kis hazugságok nem olyan sorozat, amit évadokon át nyújtanak, nem lesz valószínűleg második évada, mert hét részben, egy évadban adaptálják részletesen a könyvet, ami tényleg a jó és könyvhű adaptációk legmegfelelőbb módja. Aki szereti a krimithrillereket, nyomozást, és a lélekölő, valóságos problémafelvetéseket, az imádni fogja ezt a remekművet.
10/10