Jackie új életet akar kezdeni, miután kigyógyult alkoholizmusából, pontosabban jelenleg éppen nem iszik egy ideje. Rendezni akarja a dolgait, a kapcsolatát a lányával, és mindent tiszta lappal akar kezdeni. Tanácsadójától kap egy címet, ahol befogadják a hozzá hasonló embereket. Eleanor Mudgett hozta létre Havenhurstöt annak érdekében, hogy segítsen a rászorulókon. Egy feltétele van: a lakói maradjanak józanok, éljenek rendes életet, és akkor haláluk napjáig Havenhurstben maradhatnak. Jackie igyekszik megfelelni a szerződésben foglaltaknak, valamint próbálja megtalálni eltűnt lányát, akiről kiderül, hogy szintén a Havenhurst lakója volt. Amire azonban rábukkan, az sokkal rémületesebb, mint bármelyik alkoholgőzben töltött napja.

Üdítő olyan filmmel találkozni, amelyik nem akar több lenni annál, ami. A Havenhurst is pontosan ilyen. Nincs benne semmi extra, kapunk egy kis emberi drámát, pár hullának szánt karaktert, egy csipetnyi szeretetet és jó sok gore-t. Garantált kikapcsolódást nyújt abban az alig másfél órában, amíg tart. Az események pörögnek, a belek repülnek, hogy aztán kapjunk egy igen érdekes befejezést. Egy olyan befejezést ráadásul, amit nagyon sok horror sosem lépett/lép meg. Ezért külön pacsi a készítőknek.

Látszik, hogy a történetet nem egy Dosztojevszkij írta, az egész pofonegyszerű és kiszámítható, csak a motivációkat nem lehet biztosan tudni. A karakterek is szimplák, de érdekesek és szerethetőek, a háttérben húzódó egyedi történeteik előkészítettek, és ezáltal a tetteik is érthetőek és megalapozottak. A gyilkosságok azonban lehetnének véresebbek, mert ugyan mutatnak egy-két ügyes gore-trükköt, csak éppen ebből lehetne több, a főszereplőnő szenvelgéseiből meg kevesebb. Emellett pedig a hatóság inkompetenciája néha komolyan nevetséges, bár ezek még elnézhető hibák, főleg egy ilyen filmnél. Az igazi gondom leginkább az volt, hogy baromira tetszett a szálloda, körbelengte az a tipikus szürkés-ködös gótikus hangulat, mégsem lehet túl sokat megtudni róla, pedig nagyon jó lett volna, ha kapunk egy háttérmesét is. Kapargatják ugyan a felszínt, de nem igazán mennek bele, és emiatt hiányérzetem volt végig, ami megmaradt azután is, hogy vége lett a filmnek.

A színészekkel szerencsére semmi probléma nincsen, hitelesek a szerepeikben. Még a Sarah-t játszó gyerekszínész sem volt irritáló, ami számomra mindig nagy öröm. Julie Benz (Fűrész 5) jól alakítja az alkoholista, sok lelki fájdalommal és bűntudattal küzdő anyát. Aki azonban a film igazi sztárja, az nem más, mint az Eleanor Mudgett szerepét játszó Fionnula Flanagan (Más/világ). Az a nő egyszerűen zseniális, borzasztóan sajnálom, hogy keveset szerepel, bár az is igaz, hogy ez csak még erőteljesebbé teszi a jeleneteit.

A Havenhurst tényleg nem akar több lenni egy gore-ba oltott lelki horrornál. Nem veszi komolyan magát, csak egy történetet mesél el nekünk egy gótikus szállodáról, ahová menedékért mennek az emberek, de nem biztos, hogy oda kerültek, ahová feltétlenül akartak. Én nagyon jól szórakoztam, éppen ezért jó szívvel tudom ajánlani mindenkinek ezt a filmet, de ne feledjétek: ha egyszer aláírjátok a szabályokat tartalmazó szerződést, akkor minden körülmények között tartsátok be, mert ellenkező esetben szembe kell néznetek a nagyon csúnya, véres következményekkel.

7/10

IMDb | mafab