Miután a Helix 1. évadának olyan kurtán-furcsán lett vége, elvarratlan szálakkal, megoldatlan rejtélyekkel hagyott itt minket, azonnal szükségét éreztem, hogy belekezdjek a folytatásba, hogy választ kapjak ezekre a kérdésekre. A 2. évad viszont egyáltalán nem sietett válaszokat adni nekem. Az előző évadot ott hagytuk abba, hogy az Ilaria a halhatatlanokból álló nagyhatalmú csoport felrobbantotta a sarkköri kutatóbázist, és a főhősökön kívül senki nem maradt életben. Julia Walkert, aki maga is halhatatlan, elrabolták, és Alan Farragut ígéretet tett, hogy megkeresi őt.

Na most, a 2. évad elején látunk néhány képkockát arról, hogy Alan tényleg eléggé nekifeszül a keresésnek és a halhatatlanok likvidálásának, majd ezután snitt, és belecsöppenünk egy teljesen új történetbe.

A néző csak kapkodja a fejét, hogy most mi van, még le sem zárult az előző történetszál, máris egy újat kell felvennie, nem érthető, hogy miért találkozunk az új emberekkel, az új vírussal. Kénytelenek vagyunk belenyugodni, hogy ami a múlt évadban volt, az a múlt évadra tartozik, most pedig elölről építkezik a sorozat egy új történettel.  De ebbe sem nyugodhatunk bele, hiszen az évad kezdő jelenete mégiscsak az előző részekben történtekre utal vissza.

De lássuk, mit kapunk most. A világtól elzárva egy rejtélyes szigeten egy titokzatos kór tör ki. Gyors lefolyású, aki elkapja, hamarosan hiperagresszívvé válik, és gyilkolni kezd, majd ha nem egy másik fertőzött végez vele, akkor napokon belül kimúlik, mialatt a torkából sárgás gombatelep tör elő a száján keresztül, ami valljuk be, nem az a tipikus ágyban, párnák között meghalni dolog, amire a legtöbben vágyunk.

Ehhez a fertőzéshez hívják ki újfent a járványügyiseket, és itt már az első évad nézője talajt érezhet a lába alatt, hiszen újra találkozunk Peter Farraguttal (Neil Napier, aki játszott az új X-men-filmben is), akiről már tudjuk, hogy ilariás áruló, és Sarah Jordannal (Jordan Hayes - végig irritált a színészi játéka, mindkét évadban), aki az előző évad végén tudta meg, hogy gyermeket vár Alantől. A gyermeknek, sem magzat, sem megszületett formájában semmi nyoma most, csak találgathatunk, hogy mi történt.

A szigeten hamarosan találnak egy 400 éve működő apátságot, amolyan szektát, ahol befogadják őket maguk közé, mintegy segítve a munkájukat, hogy a fertőzés forrását megtalálják, és gyógymódot fejlesszenek ki ellene. A járványügy kollegái hamar rájönnek arra, hogy az apátság falain belül is felütötte fejét a furcsa kór, és találnak egy kisfiút, akinek a szervezete legyőzte azt, és újra egészségessé vált.

Ezután aztán beindul az előző évadra is jellemző rétegzett történetvezetés. A felszínen ugyanaz a téma, adott egy halálos kór, ami ellen az idő szorításában gyógyírt kell találni. A további rétegek azonban már elérik, hogy ne gondoljuk azt, hogy a 2. évadban egyszerűen megismételték az egyszer már ellőtt trükkjeiket. Az apátság vezetője a “birkáival” együtt csak látszólag segítőkész, valójában egészen más tervei vannak, mialatt az apátság tagjai között bujkál Alan Farragut is (Billy Campbell - fiatalabbaknak az Eurékából lehet ismerős), aki az Ilaria kiiktatásán munkálkodik. Vajon miért vezette ide az útja? Ezen felül hatalmi viszálynak is tanúja lehetünk, csakhamar kiderül, hogy az apátság falain belül sokan a saját pecsenyéjüket sütögetik, és csak az alkalomra várnak, hogy kitörhessenek a rájuk kényszerített szerepekből.

Eközben bepillantást nyerhetünk a jövőbe is, ahol a sziget csaknem elhagyatott, az apátság pedig romokban áll. A sorozat végéig kínoz minket a kérdés: mi vezethetett ide? Hogy dőlhetett romba a járványügyisek felbukkanása miatt 400 év munkája? A jövőbe pillantva Julia Walkerrel találkozunk, aki azért érkezik a szigetre hogy gyógyírt találjon egy, a halhatatlanokat pusztító vírusra. Igen, tudom, most már kicsit sok a vírus és kitalálhattak volna valami mást is, de ez egy ilyen sorozat, hajrá, előre, biokémikusok!

Nagyon nehezen haladtam ezzel a sorozatal, és ha önmagában kellett volna megnéznem-értékelnem, valószínűleg nem így lett volna. De végig ott motoszkáltak bennem az előző évad által nyitva hagyott kérdések, és hiába volt minden rész végén egy akkora cliffhanger, hogy a fal adta a másikat, nem tudtam olyan lelkesedéssel rávetni magam a következő epizódra, mint ahogy az elvárható lett volna. Csalódott voltam, átverve éreztem magam végig, mint amikor először olvastam a Gyűrűk urát, és a 2. könyvnek ott lett vége, hogy Frodót fogjul ejtette a Banyapók, a 3. könyv meg egészen máshol folytatódott egy csatával.

Hol érdekel engem ez a sehonnani sziget meg a hülye vírusuk, gondoltam. Mi van Alannel, mi van Juliával? Mi van Sarah gyerekével, Peter még mindig áruló? Hol van a kedvencem, Hatake? Ez a kis ripacs, akit Michaelnek neveznek (Steven Weber - ismerős lehet még az NCIS-ből), és az apátságot vezeti, fel sem ér az előző évadot meghatározó karakteres vezetőhöz!

Idővel aztán, ahogy egy különleges virág szirmai, ezek a történetek is kibontakoznak. Az évadnak külön a javára írható, hogy a végén nem hagy minket ennyi kérdéssel vergődni. Mindamellett hagy elég nyitott kérdést azoknak, akik ezt igénylik. A végét sokkal jobban egyensúlyba hozták, mint az előző évadét, bár lehet ezt annak is betudni, hogy a Syfy csatorna nem rendelte be végül a 3. évadot. Az évad szerencsétlen kezdése biztos, hogy sokakat eltántorított, hogy végigküzdje a melléksztorit, hogy az alatta rejlő történetet megfejthesse. Egyszerűen nem volt elég érdekes a felszín ahhoz, hogy a néző energiát fektessen a mélyebb értelmek kibogozásába. De ha valaki nem adja fel, akkor választ kap az előző évad végi kérdéseire.

Összességében, az alapsztori ugyanaz, a felszín alatt viszont kapunk megint jó sok morális kérdést. Aki szeret olyanokon filózni, hogy mi a jobb, a népirtás vagy a sterilizálás, semmiképp ne hagyja ki ezt se. A történet tartogat egy-két igazán jó fordulópontot, egy-két olyan karaktert, akiket szívből lehet gyűlölni, és néhány elég ijesztő képkockát is. A zene ugyanúgy, mint az előző évadban, a legdurvább tömegmészárlások alatt vált át könnyed limonádé aláfestő zenébe, de ez számomra mondjuk pozitívum, mások ezért átkozhatják a filmet. Véleményem szerint ez nem bug, hanem feature a sorozatban. Néhány következetlenség viszont csökkenti az élvezeti értékét.

Összességében, kis jóindulattal (bár alapból elég jóindulatú vagyok): 6.5/10

IMDb | mafab