Még az egyik karácsonyra kapott, 101 horrorfilm, amit látnod kell, mielőtt meghalsz kötetben szerepelt a ***Henry - egy sorozatgyilkos portréja (Henry: Portrait of a Serial Killer - 1986)***, és már azóta készülök a megnézésére, hisz klasszikusnak számít.
Bár 1986-os a film, X besorolást kapott, és pár fesztivál után csak 1989-ben mutatták be, besorolás nélkül. Két verziója van, egy 83 perces és egy 75 perces, a TV számára, előbbit érdemes megnézni. Ezeknek a tényeknek a tudatában nagy elvárásokkal ültem le a horror elé, s bár a tempója lassú, igazán erőszakos jeleneteket tartalmaz, és mindig emlékeztettem magam arra, hogy ez mennyire üthetett a maga korában.
A film egy létező sorozatgyilkos munkásságát mutatja be, Henry Lee Lucasét, így nem egy szimpla horrorról vagy slasherről beszélünk, hanem szinte egy dokumentumfilmről. A film Lucas életéből csak egy szeletet emel ki, körülbelül egy hét eseményeit láthatjuk.
Henry Lee Lucast gyermekkorában folyamatosan bántalmazta prostituált anyja, volt, hogy három napig eszméletlen volt, melynek során agykárosodást szerzett és elvesztette fél szemére a látását. Tízéves korában anyjának szeretője nekrofíliára kényszerítette egy borjúval, Lucas pedig rákapott az állatok kínzására és a szexuális aberrációra. 14 éves korában megerőszakolt egy 17 éves lányt, majd egy évvel később betörésért javítóintézetbe küldték. Az intézetből megszökött és egy Stella nevű nővel költözött össze, míg anyja meg nem látogatta, és a veszekedés közben megölte az asszonyt. Anyagyilkosságért 40 év börtönbüntetést kapott, de pár év jó magaviselet után feltételes szabadlábra helyezték. Nemi erőszak kísérletéért és betörésekért többször is visszakerült a börtönbe, de pár év után mindig elengedték.
1978-ban megismerkedett egy ingyenkonyhán a piromániás, homoszexuális, szadista Ottis Toole-lal. Megismerkedésük után a nekrofil-kannibál páros 14 napi ámokfutásba kezdett: átutaztak több államon és brutális gyilkosságokat követtek el, majd csatlakoztak egy sátánista gyülekezethez, és parancsra végeztek ki férfiakat és nőket. Lucas megismerkedett Toole 12 éves húgával, Beckyvel, és viszonyt kezdett vele. A lánnyal eltávolodtak Toole-tól, és stoppolásba kezdtek. Egyik alkalommal egy lelkész vette fel őket, s állításuk szerint megtérvén csatlakoztak az „Ima Háza” közösséghez. Becky szeretett volna visszatérni Floridába, de ezen összevesztek, és Lucas meggyilkolta, majd a testrészeit szétszórta a közeli erdőben. Lucas börtönbe került, ahol minden gyilkosságát részletesen bevallotta, társáról, Toole-ról is beszámolva, aki szintén büntetését töltve saját bűneit is bevallotta. A párost többszörös életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Henry Lee Lucas 360 gyilkosságot vallott be önként, 157-et pedig rá is tudtak bizonyítani, története óriási port kavart az Államokban.
A John McNaughton rendezésében készült film Henry és Ottis kapcsolatát mutatja be részletekben, pár részletet megváltoztatva. Először gyilkossági helyszínekre kalauzol el bennünket a film, ahol a bűntények eredményét láthatjuk, a folyamatot pedig hallhatjuk, ez pedig egy zseniális húzás volt a rendező részéről, hisz már úgyis gyomorforgató és megdöbbentő, hogy az elkövetést magát nem is látjuk.
Henry bevezeti Ottist a véletlenszerű gyilkosságokba, és megtanítja, hogy hogyan ússza meg azokat. Mindeközben megérkezik Toole húga, akit a film kedvéért öregítettek, és Henry felé szinte azonnal vonzódni kezd. A sorozatgyilkos nőgyűlölő, így válságba kerül, hisz nem érezhet szerelmet a lány iránt, nem tudja, elmondja-e neki múltját, hogy beavassa-e életébe. Kissé lassú a film, de Michael Rooker alakításának köszönhetően egy vérfagyasztó sorozatgyilkos életébe tekinthetünk be. A maga korához képest igazán merészen mutatja be az áldozatokat és a Henry-Ottis páros ámokfutását, melynek mérföldköve egy kamera szerzése, amivel tetteiket rögzíteni is tudják. Hangulatilag, zeneileg és képileg nagyon hasonlít az eredeti Maniacre, így akik szeretik a sorozatgyilkosok életét bemutató horrorokat, nem fognak csalódni a filmben.
Szerintem: 7/10