Vincenzo Natali sci-fi horrorja, a Hibrid (Splice - 2009) nagyon megosztó film, vagy imádja valaki, vagy utálja. Én az előbbi csoporthoz tartozom, egyik személyes kedvencem az alkotás, és nem fogom megérteni, miért nem szeretik sokan, miért mondják rá a beteg, undorító jelzőket, mikor egy horrorról beszélünk.

Vincenzo Natali sci-fi horrorja, a Hibrid (Splice-2009) nagyon megosztó film, vagy valaki imádja, vagy utálja. Én az előbbi csoporthoz tartozom, egyik személyes kedvencem az alkotás, és nem fogom megérteni miért nem szeretik sokan, miért mondják rá a beteg, undorító jelzőket, mikor egy horrorról beszélünk.

Clive (Adrien Brody) és Elsa (Sarah Polley) biokémikusok, munkájuk eredményeképpen pedig új életformát tudnak létrehozni, mely hüllő, kétéltű, emlős és növény DNS egyvelegéből születik, és azért van rá szükség, mert egy bizonyos hormonnak köszönhetően olyan fehérjét lehet kinyerni belőle, mely a legtöbb betegségre, még a rákra is gyógyír lehet. Folyamatos munkájuknak köszönhetően készen állnak arra, hogy emberi DNS-t is beleszőjenek az új életformába, így megemelve ezt a fehérje szintet. Sajnos egy baleset következtében minden pénzügyi támogatást megvonnak tőlük és már nem mehetnek a saját fejük után. Ez lelkesedésüknek és kíváncsiságuknak nem vet gátat, megkezdik az emberi DNS-sel való kísérletet.

A kísérlet sikeresnek bizonyul, de a mesterséges születésnél elvesztik az irányítást, így világra jön egy teljesen ismeretlen életforma, melyben dominálnak az emberi tulajdonságok. Nem ölik meg, a tudomány nevében, inkább támogatják, a kis lény pedig rohamosan nőni kezd. Egy nő forma lénnyé fejlődik a hibrid, akit elneveznek Dren-nek és megpróbálnak róla reális képet kialakítani, tulajdonságait kideríteni. A kísérlet folyamatában elzárják a külvilágtól Drent, s bár szeretik és törődnek vele, elfelejtik, hogy egy élőlényről van szó, melyet olyan pszichológiai traumának tesznek ki, hogy a benne elindított érzelmi lavina felfoghatatlan tragédiához vezethet.

Én tényleg nem értem miért nem szeretik ezt a filmet sokan, hisz egy teljesen új és eredeti köntösben tálalja egy közhelyet és még pluszt is ad hozzá. Döbbenetes, amikor a néző is rájön, hogy bizony már nem egy kísérleti alanyt néz, hanem majdnem egy emberi gyermeket, és ennek köszönhetően azonnal szerethetővé válik. Dren végigmegy, csak gyorsítva minden olyan fejlődési és pszichológiai szakaszon, melyeken egy ember gyermek is, csak hogy, neki nem adják meg az optimális környezetet, törődést, kihasználják a tudomány nevében. A természettel nem lehet újat húzni, ezt támasztja alá ez a film is. A sci-fi horror mivolta mellett bőségesen van dráma is, karakterfejlődés, metafora a kapcsolatokra, félelmekre, családalapításra, gyermekvállalásra. A képi világ gyönyörű, a trükkök és a smink mesteri munka lenyűgöző, a színészek pedig remekek, bizonyos részek pedig kimondottan vérfagyasztóak. Az a bizonyos mondat pedig, ami többeknél kiverte a biztosítékot, csak szinkronban hangzik furcsán. A leírtak után gondolom nem lesz meglepetés, hogy számomra maximális pontot érdemel ez a mű. Nagyon különleges.Vincenzo Natali sci-fi horrorja, a Hibrid (Splice-2009) nagyon megosztó film, vagy valaki imádja, vagy utálja. Én az előbbi csoporthoz tartozom, egyik személyes kedvencem az alkotás, és nem fogom megérteni miért nem szeretik sokan, miért mondják rá a beteg, undorító jelzőket, mikor egy horrorról beszélünk.

Clive (Adrien Brody) és Elsa (Sarah Polley) biokémikusok, munkájuk eredményeképpen pedig új életformát tudnak létrehozni, mely hüllő, kétéltű, emlős és növény DNS-einek egyvelegéből születik, és azért van rá szükség, mert egy bizonyos hormonnak köszönhetően olyan fehérjét lehet kinyerni belőle, mely a legtöbb betegségre, még a rákra is gyógyír lehet. Folyamatos munkájuknak köszönhetően készen állnak arra, hogy emberi DNS-t is beleszőjenek az új életformába, így megemelve az említett fehérje mennyiségét. Sajnos egy baleset következtében minden pénzügyi támogatást megvonnak tőlük, és már nem mehetnek a saját fejük után. Ez lelkesedésüknek és kíváncsiságuknak nem vet gátat, megkezdik az emberi DNS-sel való kísérletet.

A kísérlet sikeresnek bizonyul, de a mesterséges születésnél elvesztik az irányítást, így világra jön egy teljesen ismeretlen életforma, melyben dominálnak az emberi tulajdonságok. Nem ölik meg, a tudomány nevében, inkább támogatják, a kis lény pedig rohamosan nőni kezd. Egy női formájú lénnyé fejlődik a hibrid, akit elneveznek Drennek (Delphine Chaneac) és megpróbálnak róla reális képet kialakítani, tulajdonságait kideríteni. A kísérlet folyamatában elzárják a külvilágtól Drent, s bár szeretik és törődnek vele, elfelejtik, hogy egy élőlényről van szó, melyet olyan pszichológiai traumának tesznek ki, hogy a benne elindított érzelmi lavina felfoghatatlan tragédiához vezethet.

Én tényleg nem értem, miért nem szeretik ezt a filmet sokan, hisz egy teljesen új és eredeti köntösben tálal egy közhelyet, és még pluszt is ad hozzá. Döbbenetes, amikor a néző is rájön, hogy bizony már nem egy kísérleti alanyt néz, hanem majdnem egy emberi gyermeket, és ennek köszönhetően azonnal szerethetővé válik. Dren végigmegy, csak gyorsítva, minden olyan fejlődési és pszichológiai szakaszon, melyeken egy embergyermek is, csakhogy neki nem adják meg az optimális környezetet, törődést, kihasználják a tudomány nevében. A természettel nem lehet ujjat húzni, ezt támasztja alá ez a film is. A sci-fi horror mivolta mellett bőségesen van dráma is, karakterfejlődés, metafora a kapcsolatokra, félelmekre, családalapításra, gyermekvállalásra. A képi világ gyönyörű, a trükkök és a sminkmesteri munka lenyűgöző, a színészek pedig remekek, bizonyos részek pedig kimondottan vérfagyasztóak. Az a bizonyos mondat pedig, ami többeknél kiverte a biztosítékot, csak szinkronban hangzik furcsán. A leírtak után gondolom nem lesz meglepetés, hogy számomra maximális pontot érdemel ez a mű. Nagyon különleges.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab