Ünnep. Már maga a szó is olyan... ünnepélyes. Mit is jelent? "Olyan naptári időtartam, amely valamilyen szempontból fontosabb eseménynek, személynek állít emléket, és rendszeresen megünneplik." Óh, igen, az emlékek. Azok a meghitt pillanatok a karácsonyfa körül, azok az örömittas szilveszteri bulik, azok a hátborzongató halloweeni jelmezek... Megannyi csodálatos, kitörölhetetlen élmény, melyet szívünk örökké őriz.

Ezt a fentebb felvázolt magasztos hangulatot igyekszik szemünk elé varázsolni ez a horrorantológia. Már úgy a maga módján. Elég nehéz dolga volt, mert én nem szeretem az ünnepeket, és eddig az antológiákkal sem volt túl sok szerencsém. Pedig ha valami, egy különböző rendezők műveiből összeállított gyűjtemény igazán kell, hogy tartalmazzon legalább egyet, ami bejön, hisz ahány direktor, annyiféle stílus. De még így sem volt túl sok pozitív élményem. Erre most fejre állt az egész, mert egyrészt valamennyire egységesnek éreztem az itteni nyolc kisfilmet, és így is elégedett is voltam a végén.

Ha már szívünkben őrzött emlékekről volt szó: az időrendet követő összeállítás a Valentin-nappal kezd. A lány műugrócsapat tréningjére látogatunk el az iskolában, ahol a kicsit kövérkés, félénk Maxine szíve az edzőért dobog. Nagyszájú társai folyamatosan szekálják a lányt, sőt egyikük le is löki a trambulinról, de fogalma sincs, mekkora hibát követett el ezzel. Nagyszerű kezdés, a láthatóan kattant Maxine-t mi is pillanatok alatt meg fogjuk szeretni, akárcsak a katartikus befejezést, ami igazolja, hogy a szerelem nem ismer határokat (7/10).

A március 17-i Szent Patrik napjával folytatjuk, melyben egy babára vágyó tanárnő és egyik rendkívül creepy tanítványának kalandját követhetjük nyomon. A nőnek a kislány "támogatásával" kísérve összejön a hőn áhított terhesség, bár egyáltalán nem úgy, ahogy ő azt elképzelte. Itt most nem is mondanék többet, mármint a történetről, de az biztos, hogy a kislánynak okvetlen kell adni valami saját filmet (7/10).

Húsvét kapcsán már mi is megemlítettük, hogy a feltámadó halottat és a tojásokat tojó nyulat egy cillinder kalap alatt lerendező ünnep már önmagában is elég creepy. Főszerepben itt is egy kislányt látunk, akinek lefekvés előtt még sikerül teljesen összezavarnia (és felhúznia) az anyját a másnapi ünneppel kapcsolatos, (egy gyerek számára) elég nehezen megválaszolható kérdésekkel. Amikor aztán éjjel kimegy, hogy igyon egy pohár vizet, akkor észreveszi, hogy nincs egyedül, és... Hogy is mondjam. Szóval megkapja a válaszait :-) Jelen esetben a kattantságot a forgatókönyvíró fejében kell keresni. Az biztos, hogy sikerült "kivetítenie" abba, amit a kislány látni fog. Kellemesen feszült hangulat, még az az egy jump scare is belefér, mert a látvány nekünk is maradandó lesz (8/10).

Anyák napja következik, középpontban egy igazi ősanyával, amit jelen esetben úgy kell érteni, hogy az illető hölgy minden egyes szexuális együttlét során teherbe esik. Már elege van a sok abortuszból, és az orvosi módszerek csődöt mondanak, így kénytelen más megoldást keresni. Egy mindentől távol eső házba költözik, ahol más nők is laknak, ám kiderül, hogy ők egészen más céllal érkeztek oda. Odáig stimmel, hogy valóban furcsa társaságba keveredett a nő, viszont itt a tetőponton kívül más emlékezetes nem nagyon volt (4/10).

Apák napja: egy nő egy rejtélyes hangfelvételt kap, amin elhunyt apja beszél, és azt állítja, újra találkozhat vele, ha követi az utasításait. Több mint érdekes felütés, igazából a hangulata is kellemes, de ez is a tetőpontra van kihegyezve, amit ráadásul, bevallom, nem is igazán értettem (5/10).

Egy horrorantológiában igen kellemetlen, hogy pont a halloweenes rész sikerült a leggyengébbre. A sztori röviden annyi, hogy internetes szexmunkát végző nők bosszút állnak az őket foglalkoztató férfin. Több probléma is van: a legnagyobb az, hogy ennek az égvilágon semmi köze a Halloweenhez, azonkívül, hogy aznap játszódik. Egyrészt senkin sincs jelmez, még egy nyamvadt szemmaszk sem, másrészt bár szinte mindegyik szegmensben akad némi (fekete) humor, itt azonban az egész részt elpoénkodták. Szinte érezni, hogy amiatt a két szóvicc miatt íródott a forgatókönyv [Te csak ne szóljál semmit! - Levente és a többiek]. Johnson századost leszámítva senki sem szereti nálam jobban a tréfát, de ez nem nekem készült, és a színészek sem álltak a helyzet magaslatán. Oké, érezni a (szerintem) szándékos túljátszást, de nem vált be. (3/10).

Utolsó előttiként láthatjuk az ünnepek ünnepét, karácsony éjjelét. A vásárlási lázba csöppenünk, ahol az apuka sajátos módon hozzájut egy különleges szemüveghez, ami a viselője számára egyfajta virtuális valóságot teremt a gondolatai alapján. A gyerkőc boldog is, hogy végre a marsi expedíció vezetőjének bőrébe bújhat, a problémák akkor kezdődnek, amikor a szülők is felveszik az eszközt, és egészen hátborzongató dolog derül ki egyikükről. A társadalomkritikai rész ütős, a titok ugyancsak, a befejezés kicsit hirtelen, de összességében ez rendben volt (6/10).

Eddigre már egészen elszontyolodtam, hogy az összeállítás elején sikerült ellőni az összes puskaport, de nem hiába tartottam ki "egész évben", a szilveszteri szegmens ugyanis visszaröpítette a csúcsra az antológiát. Egy nőkre vadászó sorozatgyilkos sikeresen leszervez a neten egy randit egy láthatóan eléggé magányos nővel. Úgy tűnik, minden a terve szerint halad, aztán egyszer csak olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. És valóban, a csavar felér egy gyomrossal, garantáltan tátva marad a szánk (8/10).

Szóval egész kellemes meglepetésnek bizonyult a Holidays. Abszolút pozitívum, hogy mindegyik történet érdekes, még ha nem is sikerült mindig kihozni a bennük rejlő potenciált. A humor legtöbbször pont elegendő, a CGI-ra és a gore-ra nem költöttek túl sokat, a szemérmesség is talán utóbbinak tudható be. Az átlagolt összpontszám talán kevésnek tűnik, de a fentiek alapján alighanem senkit sem kell sokáig noszogatnom, hogy nézze meg.

6/10

IMDb | mafab