Nehéz egy olyan film ismertetőjének nekiállni, aminek Hashtag Horror a címe. A gondolatok csak úgy záporoznak a fejemben, az információk egyszerűen leterítenek. Horrorral állunk szemben, ez egészen biztos, de ezt vajon komolyan gondolják? Ízlelgetem, forgatom a címet, de képtelen vagyok rájönni. Lehetséges volna, hogy valami Unfriendedhez hasonlatos történetet dolgoz fel, vagy egyszerűen ez volt az első dolog, ami az alkotók eszébe jutott? Gondolataim nem csillapodnak a kezdő képsorok láttán sem, a sebessége, fényűző, csilli-villi animációk, cukormázba mártott betűtípusok száguldoznak szemeim előtt, teljes értetlenséget varázsolva álmélkodó arcomra. Mégis mire vállalkoztam?!

Valószínűleg soha, de soha nem ültem volna le ez elé a film elé, ha nem ér külső ráhatás egy cimborám személyében, aki azt mondta, adjak neki esélyt. Hát én adtam, de most mit mondjak? A "lehetett volna rosszabb is" lényegében helytálló kijelentés, de megmondták már párszor, hogy mindig van lejjebb, szóval ez nem sokat jelent. Úgy hiszem, azzal, hogy csak kerülgetem a témát, nem fogok közelebb vinni senkit sem az áhított válaszokhoz (többek közt, hogy mi szolgált rá egy ilyen címre), tehát legjobb lesz, ha az elején kezdem.

Első körben láthatjuk, ahogy egy hűtlen férj torkát valaki átvágja, majd az őrült nyitóképsorok után neki is lát a film felépíteni alapkoncepcióját. A középpontban hat, 12 év körüli kislány áll, akik közül 5 elkényesztetett kis hercegnő, és őszintén szólva fogalmam sincs miért, de maguk közé fogadtak egy hatodikat, aki egy szegényebb sorból származó leányzó. Ezek öten mind elég súlyos nevelési hiányosságokat szenvedtek el, beképzeltek, lenézőek még egymással szemben is, és egyszerűen hozzá vannak ragadva a telefonjaikhoz. Egyszóval: ellenszenvesek. A szegényebb lány még úgy-ahogy elviselhető személyiséggel rendelkezik, szóval mondhatni, hogy ő a legszimpatikusabb karakter, de ez itt abszolút nem jelent semmit. A hercegnők tulajdonképpeni vezetője, Sophia meghívja barátait apja hatalmas házába, hogy ott mulassanak egy jót, vagyis nézegessék magukat a tükörben, meg töltögessenek fel magukról morálisan csöppet megkérdőjelezhető képeket. Mindeközben kapunk elég gyakorta vad és zavaros animációkat, ami feltételezhetően valami online, közösségi oldal beteg játéka lehet, én nem tudom, de elég gyakran visszatér, és elképesztően fura az egész.

Ez azonban ne zökkentsen ki minket, a lányok szétcincálják egymást, mindenkit megsértenek ott, ahol csak lehet, de Catet, aki kissé túlzásba esik, már egyikük sem tolerálja, és hazazavarják. Pechükre, mert Cat már sosem fog hazatérni, ugyanis valaki figyeli a lányokat, amikor pedig csodálatos módon megszabadulnak telefonjaiktól, életükre tör. Ez az életükre törés a film nagyjából utolsó 15 perce, addig kapunk rengeteg értelmetlen párbeszédet, idegesítő animációkat, idegbeteg szülőket, meg amúgy jó sok időhúzást. Ja, a film elméletileg (nagyon erősen elméletileg) megtörtént eseményeket dolgoz fel. Lehet, én nem tudom.

Van pár dolog, amire ki kell térnünk. Először is a színészekre, akik zöme gyermek. Én tényleg meglepődtem, de a játékuk nem zavaró, egész ügyesen birkóztak meg a feladatukkal, ami azért nem kis dolog, hisz a játékidő nagy részében őket láthatjuk. Ez tehát egy kellemes meglepetésként szolgált, ami viszont nem, az a sok iszonyatosan kínos és rossz dialógus. Erről persze nem a szereplők tehetnek, ők színészek, abból főznek, amijük van, így ezt nem is az ő számlájukra írom fel. Ahogy már többször is említettem, azok a bevágások arról a... nevezzük játéknak, de tényleg nem tudom, mi az, az tényleg már a néző tűrőképességének határát súrolja. Hogy miért gondolták azt, hogy ez tényleg kihagyhatatlan, az számomra teljes rejtély.

A következő dolog, amiről érdemes pár szót váltani, az a témája. Manapság valóban érvényes, főként a fiatalok körében, a másik végletekig való cikizése, verbális bántalmazása, ami elől már legtöbben haza sem menekülhetnek, hisz az internet egy olyan ház, amely mindnyájunknak helyt ad, és nincs hova elbújni benne. Így aztán a téma megszellőztetése, feszegetése egy érdekes és jó ötlet, hisz aktuális és égető kérdés, csakhogy ennek nem ez a módja. A #Horror lehetne akár jó is, de nem az. Elrontották összevissza ostobaságokkal, elnyújtott üresjáratokkal, rövid katarzissal, felesleges mentális problémákkal. (A főszereplő kislányra gondolok. Egyáltalán mi történt vele, mi volt az az összevisszaság?) Épp a filmet ajánló cimborámmal kell most versenyre kelnem, és azt mondanom: az Unfriendednek jobban sikerült feldolgoznia ezt a témát. Mindkét alkotásban vannak egetrengető, hihetetlen és észbontó pillanatok, de az Unfriended esetében legalább egy kicsit érdekelt az események kimenetele. A #Horrornak ezt nem sikerült elérnie, 15 perc egyszerűen kevés, de ha csak ennyi, legalább legyen feszült a hangulat addig is. Az, hogy 5 percenként bevágnak egy kesztyűs kezet, meg egy kamerát a lányokra irányítva, minden, csak nem feszült. A vége egyébként tetszett, a gyilkos kiléte nem egy hatalmas csattanó, de kellemes kis csavar, bár hagy maga után pár kérdést.

Hát ennyi lenne ez a film. Végső soron nem igazán merem ajánlani, de azt elismerem, hogy furcsa egy alkotás, és ha csak ez van a közelben, végülis egyszer, de tényleg csak egyszer ezzel is el lehet ütni másfél órát. Ilyen címmel tényleg nem tudom, mire lehet gondolni, de most, hogy végignéztem, már tudom, hogy értékeljem a filmet. Mégpedig így:

Értékelés: 4/10

IMDb | mafab