Az Underground Fear meginvitálta szerkesztőségünk tagjait, miután új helyszínre költöztek és visszaöltötték a Nightmare in Budapest nevet, hogy igazi borzongásban legyen részünk.

A horrorház új helyszínén közel 600 négyzetméteren, 25 percnyi borzongást ígér különleges hang- és fényeffektekkel, egyedileg készített, valósághű díszletekkel és sötét lényeivel, kiket tehetséges színészek alakítanak, hogy legvadabb rémálmainkat keltsék életre.

Nightmare in Budapest honlapja

Nightmare in Budapest Facebook oldala

Az előző UF-játékkal ellentétben itt sokkal inkább a hangulaton, mintsem az ijesztegetésen volt a hangsúly. Nekem éppen emiatt sokkal szimpatikusabb is volt az élmény, mert a díszlet és a színészi játék is bőven megtette a hatását. Nagyon érdekes szobák, remek berendezés és félelmetes atmoszféra - ez az egyveleg kiadta az élményt, amivel maximálisan elégedett vagyok.

Fontosnak tartom továbbá kiemelni a színészek játékát, az improvizatív készségük kiemelkedő volt, ez pedig szintén növelte a játékélményt.

"Az előző UF-játékkal ellentétben itt sokkal inkább a hangulaton, mintsem az ijesztegetésen volt a hangsúly. Nekem éppen emiatt sokkal szimpatikusabb is volt az élmény, mert a díszlet és a színészi játék is bőven megtette a hatását. Nagyon érdekes szobák, remek berendezés és félelmetes atmoszféra - ez az egyveleg kiadta az élményt, amivel maximálisan elégedett vagyok. Fontosnak tartom továbbá kiemelni a színészek játékát, az improvizatív készségük kiemelkedő volt, ez pedig szintén növelte a játékélményt."

(Varin)

"Nagyon vártam, hogy eljuthassak a budapesti horrorlabirintusba, sok élménybeszámolót hallottam a helyről, az pedig még inkább kíváncsivá tett, hogy még soha nem jártam ilyen helyen. Érdemes tudni rólam, hogy rosszul vagyok a bohócoktól, szerintem elképesztően undorítóak (kivéve Jokert és Harley Quinnt), így nekem az alap horrorfaktor már adott volt. A labirintus egy gyárépületben van, ez pedig már magában hátborzongató hangulatot kölcsönöz a helynek. Már a várakozótermen látszódik az igényes, minőségi kivitelezés, a díszletek ötletessége. A műsor kezdetén megjelent a mi egyszemélyes fogadóbizottságunk, aki szerintem a legjobb karakter volt a maga vérfagyasztó és egyben humoros mivoltával, olyan volt, mintha Nosferatut beleoltották volna a Bolond Kalaposba. Én balga pedig a végén nem kértem vele közös képet, a még mindig tartó rémülettől, ami nagy hiba volt részemről. Minden helyszín nagyon kreatívan volt kivitelezve, kellően hátborzongatóak voltak a karakterek és az ijesztgetések is, kis idő elteltével könnyen bele tudtam élni magam a szituációba. Ami a bohócot illeti, ijesztőbb volt számomra, mint gondoltam, a félelemtől később is nehezen tudtam megszabadulni. Mindenkinek ajánlom a Nightmare meglátogatását, abszolút jó szórakozást és borzongást nyújt, a remek színészeivel és zseniális díszleteivel, remélem, én is még többször eljutok hozzájuk."

(Levente)

*"*Underground Fear, zseniális! Csak ezzel az egy szóval tudom igazán leírni azt, amit szombat késő délután éltünk át szerkesztőtársaimmal! Bevallom, eddig nem tudtam, hogy kis hazánkban is létezik a nyugaton már elterjedt interaktív horrorjáték. Mikor elmentünk, kaptunk egy kis körültekintést, megmutatták az értékmegőrzőt és a mellékhelyiséget is. Persze ezek főleg hangulatfokozók voltak, a vérrel bekent WC, ahol ha felgyújtottuk a világítást, villogott a lámpa, nekem nagyon elnyerte tetszésemet. Igazából úgy mentem, hogy nem is tudtam, mire számítsak. Mivel szkeptikus ember vagyok a magyar dolgokkal kapcsolatosan, így úgy gondoltam, ezt is kissé bénácskán vettük át, és egy egyszerűbb kísértetkastély-szerűségre számítottam, ahol majd itt-ott ránk hozzák a frászt. Nos, nem ezt kaptam! Nem is tudom, hogy írjam le azt a körülbelül fél órát, amit bent töltöttünk. Az egész tulajdonképpen egy nagy, több különböző szobából álló folyosórendszer, amiben át kell jutnunk A pontból B-be. De ember legyen a talpán, aki ezt teljes higgadtsággal kibírja! Nem akarok poénokat lelőni, de muszáj megemlítenem egy szobát, ahol egy nem éppen kisdarab szovjet katona várt minket. Gondoltam, kifogok rajta, szépen németesen beköszöntem, de amit kaptam tőle, attól egyből lefagyott a számról a mosoly. Úgy felkent a falra, hogy hirtelen azt se tudtam, nevessek vagy kezdjek tényleg bekaksizni. Aztán meg egy ágyhoz nyomott, megfenyegetve, hogy amennyiben társaim nem teljesítenek egy feladatot, ott végzem. Mindezt persze egy kalapáccsal nyomatékosítva, így teljesen élethű volt az egész. Eszméletlen volt! Hatalmas piros pont az azonnal tökéletesen reagáló szereplőkre, mert nem ez volt az egyetlen eset, amikor rögvest, egy csöpp habozás nélkül alkalmazkodtak viselkedésünkhöz. Mégis a kedvencem egy vissza-visszatérő bohóc volt, aki szerintem tuti nem százas! Alakítása viszont Oscar-díjat érdemelne, mert én simán elhittem, hogy tényleg elmeroggyant. Persze ennek Levente szerkesztőtársunk örült a legjobban, ugyanis ő nagyon-nagyon szereti a kis tréfacsinálókat. A szobák változatosságára nem lehet panasz, és a gatyából való kiugrás is sokszor megvolt, a félhomályban vagy esetleg vaksötétben tanyázó szobákban ránk váró förtelmektől.

Összességében számomra egy óriási nagy pozitív csalódás volt az egész hely. Ha pontozni lehetne, 10/10-et dobnék nekik. Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy egyszer látogasson el oda, mert ilyen élményt nem hinném, hogy valaha is megtapasztalhatott volna halandó életében. Látogassatok el, éljétek át/túl, megéri!"

(Wooltur)

"Alig vártam, hogy végre eljussunk az új helyszínre, izgultam, és szerintem már mindenkinek az agyára mentem feszült várakozásom közepette. :} Számomra az Underground Fear volt az etalon, ott töltöttem életem legizgalmasabb 8 hónapját, de úgy vágytam már rá, hogy én is újra átélhessem a rettegést, egy ismeretlen helyen, új szereplőkkel is, akiktől nem tudtam, mire számíthatok.
Érkezésünkkor pont lélekszakadva rohant ki egy fiatalokból álló csoport, majd miután valamennyire összekaparták reszkető korpuszukat, azonnal a recepcióhoz tódultak új időpontot kérni, még aznapra.
Abszolút érthető is! Azt kell, hogy mondjam, hogy csak ámultam, milyen profi a díszlet, milyen hangulatos már az előtér is!
Ugyan kevesebb a szívzsibbasztó, hirtelen ijesztés, de a műsor egészében nagyon félelmetes és színvonalas. Magával ragad, nem enged, és mikor vége, csak elképedve pislogsz körbe, és utána még órákig a hatása alatt vagy.
A színészek fantasztikusak!
A kalapos figura hihetetlenül groteszk, nyomasztó, és még vicces is a maga hátborzongató módján, odáig voltam érte! Ludwig bohóc rettenetes, rémisztő, totálisan őrült, egyszerűen imádom! Iván, a hentes kíméletlen, kegyetlen, és tuti, hogy mindenki összecsinálja magát tőle, kizárt, hogy nem! A vaksötét labirintus lényeitől még engem is az infarktus kerülgetett, holott az ingerküszöböm igen magasra került, de mégis volt sikongatás rendesen!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné átélni a horrorfilmek rettegését, vagy éppen egy jót szórakozni egy izgalmas kaland közben."

(Fánkoslány)

Annyira kikészültünk a túrán, hogy utána még a gravitáció sem volt képes ránk hatni!