A közeli jövőben járunk. Egy olyan jövőben, ahol Los Angeles utcáit ellepik az elégedetlenkedő, nyomorgó tömegek. Ennek oka pedig, hogy egy magánvállalat már a tiszta vizet is elprivatizálta, így azoknak, akik nem olyan tehetősek, nem jut más csak mocskos víz. A rendbontást kihasználva egy kis csapat megpróbál kirabolni egy bankot, ám az akció káoszba fullad, így segítséget kell találniuk. Azonnal. Van is egy hely, ahol ellátják a bajbajutott bűnözőket, menedéket és orvosi segítséget kapnak. Ez a Hotel Artemis. A Hotelt a Nővér vezeti immáron 22 éve. Szigorú szabályokat kell betartani, fizetni kell a tagságot, ha pedig minden adott, akkor a Nővér segít. Ám itt mindenkinek sötét a múltja, fájdalommal és/vagy keserűséggel teli a jelene és igen bizonytalan a jövője. A dolgok pedig egyre rosszabbra fordulnak a Hotel falain belül. A szabályoknak lőttek, így az a kérdés, ki marad életben és ki nem.

Nos, a Hotel Artemis kapcsán egyből beugorhat sokaknak a John Wick Continental hotelje, ám akik azt hiszik, hogy Drew Pearce szolgai módon másolt egy nagyot, azok nem is tévedhetnek nagyobbat. Ez a világ egy picit sem hasonlít John Wick világához, a Hotel is teljesen más alapokon nyugszik és a Nővér sem egy makulátlan, simamodorú gengszter. Sőt, nála esendőbb és megtörtebb embert nehezen találnánk. A legnagyobb bűnözővezérnek dolgozik ugyan, de őt semmi más nem érdekli csak a gyógyítás. Mivel elveszítette a praxisát, így más módon igyekszik az emberek javát szolgálni, miközben igyekszik feldolgozni a feldolgozhatatlant, vagyis fia halálát. Jodie Foster nagyon érzékenyen alakítja a Nővér szerepét. A játéka magas színvonalú és kifogástalan. Igazán szerethetővé és esendővé tette a karakterét.

A látványvilág is nagyon profi. Az operatőri munka szemet gyönyörködtető, a zenehasználat nagyon üdítő. Érdemes figyelni a tracklistát és hogy, mikor, milyen zene hangzik fel. Az Artemis nagyon izgalmasan néz ki, tényleg nagyon szépen berendezték, király a fényhasználat is. A felvázolt világ is nagyon érdekes, sok kérdést felvet és itt érkezünk el a bajokhoz. Ugyanis nem tudjuk, hogy mit is akart mondani a rendező?

Kezdjük ott, hogy olyan színészeket kapunk Jodie Foster mellett, mint Sterling K. Brown, Sofia Boutella, Jeff Goldblum, Zachary Quinto vagy Dave Bautista. Nos, a karaktereik izgalmasak, a színészek igyekeznek mindent kihozni magukból (különösen igaz ez Boutella kisasszonyra, akinek minden mozdulata aranyat ér), ugyanakkor ha nem kapnak rendes instrukciókat, akkor ne is várjuk majd azt, hogy elmélyedhetünk a játékukban és megismerjük mélyebben a szereplőket. Pedig motivációkban nincsen hiány és azért nem is kapunk olyan sok szereplőt, hogy ne lehetett volna időt szakítani rájuk. Csak éppen a rendezőnek fogalma sem volt, mit akar kihozni a filmből.

Itt érünk oda, hogy azt mondom, igazán kér ezért a filmért, mert annyi minden lehetett volna. Dönthettek volna úgy, hogy kapunk egy jó kis karakterdrámát és leszámolásokat. Lehetett volna ez egy izgalmas krimi-thriller, vagy egy jó kis bűnfilm. De akár disztópikus mese jó erős társadalomkritikával és előremutató mondanivalóval. Vagy egyszerűen csak egy akcióthriller. A rendező pedig nem tudta, hogy mit akar, ezért mindent (is) belerakott a másfél órás játékidőbe. Mi pedig csak néztünk, hogy most ez mégis mi volt?

Baromi bosszantó, hogy adott egy jó színészgárda, egy csodálatos látvány, egy izgalmas alapkoncepció, amivel aztán nem kezdenek semmit. Berakták mindenzt egy hotelbe és csak úgy van az egész. Lóg a levegőben, a cselekmény nagyon foghíjas, néhol kihagynak pár lépést, hogy aztán gyorsan összecsapják az egészet elherdálva a karaktereket. Igazán bosszantó, mert nagyon érdekes volt az egész, tényleg jó volt nézni, csak éppen értelme nem volt. Odavágtak valamit, csináltak egy minimális dolgot és aztán vége is lett. Bűnös pazarlás.

Pontszámom: 4,5/10.

IMDb | mafab