Eredeti cím: Nerve
Műfaj: thriller
Bemutató dátum: 2016. szeptember 22.
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott
Szinkronizált

Rendezte: Henry Joost, Ariel Schulman
Jeanne Ryan regénye alapján a forgatókönyvet írta: Jessica Sharzer
Operatőr: Michael Simmonds
Zene: Rob Simonsen
Szereplők: Dave Franco, Emma Roberts, Juliette Lewis, Emily Meade, Miles Heizer

A film magyarországi forgalmazója a Freeman Film. Köszönjük nekik, hogy rendelkezésünkre bocsátották az alábbi szövegeket! Nyerj párosjegyet a premier előtti bemutatóra! Részletek itt.

Minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a jutalom – ez az Idegpálya mottója. A New York City utcáin játszódó élénk thrillerben amatőr fenegyerekek versenyeznek egy játékban, ami az internetes adataikat felhasználva legvadabb álmaikat, vagy éppen legnagyobb félelmeiket váltja valóra. A tét: minden vagy semmi.

A félénk és rendes végzős, Venus “Vee” Delmonico (Emma Roberts) kitör saját komfortzónájából, amikor a pillanat hatására jelentkezik az Idegpályára, az adrenalin hajtotta versenyre, amit élőben közvetítenek az interneten. Az izgalomra vágyó fiatalok egymást hívják ki különböző merész feladatokra, amik elsőre csak kínosak, később viszont szó szerint halálosak, mert a “nézők” névtelen közössége folyamatosan rátesz egy lapáttal az akcióra. Egy rejtélyes idegen, Ian (Dave Franco) lesz a párja, és azonnal egymásra találnak, így egyből a rajongók kedvenceivé válnak. De ahogy telik az éjszaka, Vee eltaszítja magától régi barátait, és az életét kockáztatja a pénz és a hírnév érdekében. Miután megtud valamit Ian múltjából, már a családja jövője is veszélybe kerül. A feszültség egyre nő, a tétek egyre magasabbak. Győzelem vagy vereség? Élet vagy halál.

A MUNKÁLATOK

Nézel vagy játszol? Ez a kérdés az Idegpálya nevű játékban, ahol az izgalomra vágyó játékosokat egyre kockázatosabb feladatokra veszik rá a névtelen nézők, magas jutalomért cserébe. A kisstílű tréfák veszélyessé fajulnak, miközben a rajongók élőben követik az eseményeket okostelefonjaikon. A Jeanne Ryan regényén alapuló film egyszerre izgalmas thriller és tűéles kritika a közösségi média magához láncoló ereje ellen.

Henry Joost és Ariel Schulman rendezők, akiket a Catfish és a Paranormal Activity-filmekből ismerhetünk, egy akciódús városi kalandot álmodtak vászonra, melyben sokat megtudunk az online viselkedésről is. “Az első filmünk, a Catfish után az egész ország az internetről és az identitásról beszélt” – mondja Joost. “Ez egy újabb lehetőség, hogy beszéljünk arról, hogy miként is kommunikálunk manapság, különösen a tinédzserek. Az interneten sok mindent megtehetünk, amit a való életben aligha.”

Amikor a Staten Island Gimnázium végzősét, Vee Delmonicót (Emma Roberts) legjobb barátja ráveszi, hogy vegyen részt a játékban, az események az egész életét megváltoztatják.

“Fogunk egy félénk lányt, leültetjük az internet elé, és hirtelen máris késztetést érez arra, hogy olyasvalaki legyen, akihez előző nap még nem volt bátorsága” – mondja Schulman. “A cyberspace-beli kihívás hatására olyasvalakinek kellene lennie, aki esetleg nem akar lenni. Vee elindul az úton, a sötét úton. Az online közönség csábítása rendkívül hatalmas. Egyszer csak olyan képeket kezdesz kirakni, amiket soha nem mutattál volna meg senkinek, és ez vissza fog ütni.”

A játék egy okostelefonos applikáción keresztül zajlik, ahol a potenciális játékosoknak csak regisztrálniuk kell, és máris érkeznek a feladatok. Kiszállás? Az egy másik történet. “A nézők hozzáférnek a személyes adatokhoz: Facebook, Instagram, Snapchat – mindenhez” – mondja Joost. “Személyre szabott próbák elé állítják a játékosokat, saját félelmeik és vágyaik alapján. Először könnyű és mókás, de a játék a határokat feszegeti.”

A Vee-t alakító Emma Roberts számára az internet sötét oldala olyan témának tűnt, amit érdemes volt feldolgozni. “Manapság az emberek az egész életüket felteszik az internetre” – jegyzi meg Roberts. “Ez a film ezt a jelenséget mutatja be, és még tovább is megy ennél.”

Azt mondja, mostanában kétszer is meggondolja, mikor használja az Instagramot vagy a Twittert – vagy a levezőprogramját. “Semmi sem igazán privát. A film is erre az érzésre épít. Bármit kiraksz, bárki láthatja, akár akarod, akár nem.”

Dave Franco számára is vonzó volt, hogy a forgatókönyv ennyire időszerű. Ő játssza Iant, Vee társát, aki iránt Vee akár vonzalomra is ébredhet. “A forgatókönyv egy aktuális témát érint” – mondja. “Az emberek nem önmaguk, amikor a képernyő mögé rejtőznek. Hajlandók olyan dolgokat kimondani és megtenni, amiket szemtől szemben soha nem vállalnának be.”

Joost és Schulman először Allison Shearmur producertől hallott a filmről. Shearmur úgy gondolta, a rendezők jól meg tudják ragadni a technológia és a fiatalság kultúrájának kapcsolatát, így ideális választás lennének az Idegpályához. “Ők is fiatalok, sokat tudnak mesélni a generációjukról” – mondja. “A történetvezetés a pillanatra épít, autentikus és egyedi módon. A filmben látott technológia a közeli jövőből való, de a témák és a helyzetek a pillanatnyi helyzetet tükrözik.”

Franco szerint a rendezők egyedi látásmódja jól láthatóan megjelenik a filmben. “Mindig olyasmit kapsz tőlük, amire nem számítasz” – mondja. “Minden téren izgalmas, a látvány, a sztori, a karakterek – minden klappol. És nem csak a fiataloknak lesz érdekes. Jóval nagyobb és elgondolkodtatóbb annál.”

Az Idegpálya játékai 24 órán át tartanak. Ha letelt az idő, megállapítják a nyertest, és jöhet a következő feladat. “A film azt kérdezi a nézőktől, amit Vee kérdez saját magától” – mondja Schulman. “Nézel vagy játszol? És nem csak a játékban, az életben is. Vee mindig is a biztonságra törekedett, de az Idegpálya hatására kockázatot vállal, ami nagyon veszélyes lehet. Ha játszol, bajod is eshet, de ha esetleg nyersz, híres leszel és sok pénz üti a markod. Mehetsz a jól megszokott úton, vagy letérsz és kockáztatsz. Csak rajtad áll.”

Vee kalandjai úgy indulnak, mint egy felturbózott Hamupipőke-mesében, mondja Shearmur. “Megismerkedik egy rendkívül kedves és szexi idegennel. Elmegy egy Bergdorf Goodman-üzletbe, és kisétál egy több ezer dollárt érő ruhában. New York utcáit rója egy felspécizett motoron, és oly módon válik a város részévé, amiről eddig csupán álmodott Staten Island-i lakásában. Aztán árnyék vetül mindenre, amikor fel kell tennie azokat a kérdéseket, amik minket is kínoznak: ki is ez a srác valójában?”

Shearmur szerint a játék leginkább aggasztó tulajdonsága az, hogy nincs benne ellenség; a fenyegetés a névtelen online nézők felől jön. “A játék a könnyed vágyteljesítésből gonosszá és veszélyessé válik. Ahogy a viaskodó gladiátorokat biztató tömeg is egyre nagyobb elánnal üvölt, az itteni nézők vérszomja is egyre nyugtalanítóbbá válik.”

A készítők szokatlan forrásból merítettek, hogy igazán energikus film jöjjön létre, többek közt a YouTube-on megtalálható amatőr videókból. “Az volt a lényeg, hogy szórakoztató legyen” – mondja Joost. “Azt is szerettük volna, hogy a valódi New York Cityt mutassa meg, amit a mostani filmekben nem igazán látni: színes, dinamikus, izgalmas. Akciódús film, ami a GoPrók és iPhone-videók világában játszódik. Mivel itt a fiatalok vállalnak be mindenfélét, mi is az interneten kerestünk inspirációt, és egészen hihetetlen dolgokat találtunk, amiket igyekeztünk visszaadni.”

Egy YouTube-videó hatása azonnali, ezt nem volt könnyű egy normál narratív film keretei közé illeszteni, ismerte be Joost. “Részben a kameraszögeken és a vágásokon múlik. De az a fontos, hogy minden valóban belülről jöjjön, hogy a nézők a játékosok szemével lássanak. Amikor Dave Franco a motoron ül, benne vagy a sisakban. Ott ülsz a volánnál, mögötted Emma Roberts. Te vagy a járókelő, aki látja az elsuhanó járgányt. A jelenetnek működnie kell, de amikor egy picike kamerád van, amit a színésznek kellene tartania, akkor elég nagy a nyomás, hogy ne szúrd el.”

A Catfish sikere után többször kérdezték Joostot és Schulmant, hogy szerintük az internet eredendően veszélyes-e. “Szerintünk nem, az internet igazából nagyon is semleges. Rajtunk múlik, mi lesz belőle. Inspirálhat arra, hogy megismerj embereket, akikkel máskülönben sohasem találkoznál. Ösztökélhet, hogy jobb emberré válj. De kihozhatja a sötét oldaladat is. Azon múlik, beadod-e a derekad.

KEZDŐDJÖN A JÁTÉK

Vee Delmonico arról álmodik, hogy otthagyja Staten Islandet, és művészetet tanulhat Dél-Kaliforniában, de attól fél, ezzel csalódást okozna anyjának, aki nagyon félti őt. “Az elején még nem olyan magabiztos, hogy megtegye ezt a nagy lépést” – mondja Schulman. “Ez a kritikus pont a karakterében. Emma tökéletesen megtestesíti őt. Szeretne továbblépni, élvezni az életet, de közben tökéletesen félénk. Aztán picit magabiztosabb lesz, és egyszer csak igazi kis akcióhős válik belőle. És olyan szép, hogy mindig jól esik felé fordítani a kamerát.”

Roberts több forgatókönyvet is elolvasott, de az Idegpálya volt az, ami kitűnt a többi közül. “Minden benne volt, amit én is szeretek nézni: sok-sok akció, szerelmi szál, barátság, New York City. Olyan kifejező, amikor ezt a várost a vásznon látom. Emlékszem, mikor végeztem az olvasással, azt éreztem, ez valami különleges, és a része akarok lenni ennek.”

Amikor először találkozott a társrendezőkkel, hogy beszéljen a filmről, lenyűgözték őt az előkészületek, különösen az újszerű vizuális megjelenítés. “Mutattak egy könyvet, amit ők állítottak össze, és a képekből látszott, hogyan is jelennének meg a dolgok” – idézi fel. “Maga New York City is egy karakter volt, úgy sikerült ábrázolniuk a várost, ahogy még nem láttam. A vizuális megoldások hihetetlenül frissek. Mindenre odafigyeltek, a frizurákra, a ruhákra, a kamerabeállításokra, a párbeszédekre. Izgatott voltam, hogy én is a részese lehetek.”

Újdonság volt, hogy egyszerre két rendezővel kellett dolgoznia, de örömmel vállalná újra. “Henry és Ariel igazán klassz fickók. Jó, hogy két emberrel lehet megbeszélni az ötleteket. Totál más nézőpontjuk van, de mégis ugyanazt gondolják. Remekül kiegészítik egymást.”

A rendezők azt mondták, hogy Robertsnek is feszegetnie kellett a határait, de ő benne volt. “Olyasvalamit akart csinálni, ami fizikailag és érzelmileg is kihívást jelent neki” – mondta Schulman. “Izgalmas dolog volt végigfuttatni egy hatalmas áruházon, egy szál bugyiban és melltartóban, több száz ember szeme láttára. Wu-Tang Clan-t kellett rappelnie, miközben az internet egyik szenzációja, The Fat Jew tetoválást készít rá. Nem egy átlagos nap az életében.”

Shearmur szerint a közönség új oldaláról ismerheti meg Robertset. “Izgalmas nézni az intellektuális Emma átalakulását, ahogy valódi fizikai erővé válik. Ha az emberek feltételeznék, hogy Vee képes arra, ami a harmadik felvonás végén történik, kevésbé lenne lebilincselő.”

Vee első feladata, hogy megcsókoljon egy rejtélyes idegent, akiről kiderül, hogy ő is egy játékos. Vee és a Dave Franco alakította Ian első találkozása olyan, mint egy felturbózott vakrandi, és az online nézők azt követelik, hogy párban játsszák a játékot. Franco karakterét őszintén lehet szeretni, ami szokatlan csavar a rosszfiú ismerős jellemén.

“Főleg vígjátékokat csináltam korábban” – mondja Franco. “Ez valamivel komolyabb, bár így is akad humor bőven. Valami romantikusat kerestem, ami szokatlan. Tulajdonképpen ez egy love story, de nem tipikus. Sok dolog zajlik a háttérben, amitől nehezen bontakozik ki a románc. Bőven akad sötétség és keménység is.”

Van egy titka a múltból, amit nem árul el Vee-nek. “Minden játékosnak van valami titka” – mondja Joost. “Valami rejtett bizonytalanság, valami régen elkövetett hiba. Mind azt hiszi, egy kis szerencsével minden rendbe jön.”

Hogy Ian miért is szeretne nyerni, azt nem fogja – vagy nem akarja – beismerni. “Csak egy dolog jár a fejében” - mondja Franco. “Amikor megismeri a lányt, rögtön vonzódik hozzá, de a cél a győzelem. Aztán ahogy halad a cselekmény, még közelebb kerül hozzá, és akkor már semmiképp nem akarja, hogy baja essen.”

Ian feladataiban gyakran előkerül a motor, amit Francónak meg kellett tanulnia vezetni. “Nem volt rá túl sok időm, ami ijesztő, de egyúttal klassz is volt” – mondja. “Nem mennék ki a forgalomba, de egy üres parkolóban én vagyok Evel Knievel [Egy kaszkadőr – Ralome]

Még ennél is rémisztőbb volt az első jelenet, ahol egy csinos fiatal nőnek (Vee-nek) kellett szerenádoznia. “Ezen izgultam a legjobbna, mert az énekhangom nem a legjobb” – vallja be Franco. “Úgy döntöttem, az lesz a nyerő, ha a srác odateszi magát, még akkor is, ha a hangja béna. Remekül megkomponált jelenet, igazán szórakoztató nézni, és bízom benne, hogy soha többet nem kell énekelnem kamera előtt.”

* * *

Bár az izgalom központi elem, az Idegpálya óvatosságra is int az internet potenciális veszélyei ellen, amik főleg a fiatalokat érintik. Ha a játék tényleg létezne, a filmesek szerint azonnal népszerű lenne, minden kockázat ellenére. Vagy talán éppen azért. “Ha felbukkanna az App Store-ban vagy a dark weben, rengetegen regisztrálnának” – mondja Schulman. “Hirtelen több száz kölyök közvetítené az általuk bevállalt veszélyes feladatokat a neten. Remélem, a film segít abban, hogy a szülők és a gyerekek megbeszéljék a közösségi nyomás fontos témáját.”