Immáron a Borzongás horrormagazin negyedik számát tarthattuk a kezünkben. Joggal gondolhatná az olvasó, hogy a kezdeti élményt, lelkesedést és nosztalgiát felváltotta azóta a megszokás, ám erről szerencsére szó sincsen. Legalábbis nálam nem és ez egyértelműen annak köszönhető, hogy Böjtös Gáborék nem rutinból végzik a munkát és továbbra is nagyon egyenletes színvonalon pörögnek.

A címlap megint nagyon igényesre sikerült, valamint mivel páros számról lévén szó, a rajongók egy szép poszterrel is gazdagabbak lettek. Igazából sajnálom, hogy kétoldalas, mert mind a kettőt szívesen kitenném a kis horrorszentélyembe. :) Én továbbra is jó iránynak tartom, hogy a csalogatás a cél, nem pedig az elrettentés. Értem, hogy sokan durvább címlapot és képeket várnának el egy ilyen típusú magazintól, csak éppen akkor sokkal kevesebb emberhez tudnának eljutni vele, belátható, hogy ez nem lehet cél és a horror azért több, mint belek és vér. (Ez még rímelt is. :D )

Mondanom sem kell, hogy nagyon nehéz úgy elmerülni a horror műfajában, hogy bemutatásra kerüljön a műfaj sokszínűsége, eredetisége, eredete, jelene és jövője. Elvégre meg kell felelni azoknak az olvasóknak, akik a Fangoria miatt kattantak rá a magazinra és azoknak az újoncoknak is, akiknek nem volt szerencséjük a nagy elődhöz. A horror műfaja is más és mást jelent egy-egy rajongónak, éppen ezért meg kell találni az egyensúlyt a múlt és a jelen között. Véleményem szerint a magazinnak ez az erőssége és nagyon jó úton haladnak.

Hogy őszinte legyek, horrorkritikusként engem nem a modern kor filmjei vonzanak, mivel hivatalból is rengeteg újdonságot kell megnéznem, éppen ezért engem ezek a kritikák inkább, mint hasonszőrű írót érdekelnek, sem mint rajongót. Arra vagyok itt leginkább kíváncsi, hogy egy hozzám hasonló érdeklődésű író, hogyan látja az adott filmet. Valószínűleg a fiatalabb korosztályt az aktualitások érdeklik a leginkább, hiszen műfajilag ez áll hozzájuk közelebb. Ha csak ebből állna a magazin, bevallom nem venném meg és nem várnám a megjelenést, de szerencsére Böjtiék sokkal nagyobb perspektívában gondolkodnak.

Az Ázsia klub vagy a Retro rovat már egy sokkal mélyebb hangot ad a magazinnak, nem beszélve a személyes kedvenceimről a Társadalmi kitekintőről, a Szerzetes rovatáról, valamint a horror megjelenésének bemutatásáról a különböző zenei műfajokban. Ezek már tényleg igazi elmerülést jelentenek a horrorban, amiket élvezet olvasni.

A játékok és sorozatok szerelmeseinek igényei is megjelennek a magazinban és azok sem csalódhatnak, akik a könyvekre/képregényekre kíváncsiak, mint ahogyan a gyűjtők is örömmel merülhetnek el az import kiadások böngészésében. Véleményem szerint nincs még egy olyan magazin, ami ennyire sok mindennel foglalkozik és ennyi mindennel igyekszik megismertetni az olvasóit. Talán lehetne még kisebb blokkokban értekezni ezekről, így még több tartalom megjelenhetne, de nem növelné annyival az oldalszámot, hogy az átláthatatlanná váljon.

Írhatnék még arról, hogy én mit látnék szívesen a magazinban, de nem igazán lenne értelme. Azért nem, mert a Borzongás nem egy típus igényeit igyekszik kielégíteni (ez esetemben a retro-vonal szerelmesét jelenti), hanem tényleg mindenkire próbál odafigyelni, aki odavan a horror műfajáért. Most az arányokon éppen lehetne vitázni, csak éppen mindenki a hozzá közel álló rovatot emelné ki. Lássuk be, mindent nem lehet. :) Annak azonban örülhetünk, hogy a magazin egyenletes színvonalat diktál, sőt a szerkesztése számról-számra javul, mint ahogyan a tartalmat is igyekeznek színesíteni, bővíteni. Sz óval, én továbbra is csak ajánlani tudom a magazint és alig várom a következő számot. Lesz miről írniuk az egyszer biztos. :)