Mivé válnánk abban az esetben, ha szinte bármit megtehetnénk, ha elkövetett tetteink – súlyuktól függetlenül – valódi büntetés nélkül maradnának? Számos alkalommal találkozhattunk már ezzel a kérdéssel és a lehetséges válaszok minden esetben elkeserítő eredménnyel szolgáltak. Ha nincs büntetés, ha nincs visszatartó erő, akkor minden lehetséges. Minden. Bűnös gondolatok, elképzelhetetlennek tűnő perverziók, erőszak és kegyetlenkedés. A legsötétebb fantáziáink is valóra válthatóak, hiszen manifesztációjuk ára – ha ez néha meglepőnek is hat – elhanyagolható. Ezt a gondolatmenetet vizsgálja meg és prezentálja kínos pontossággal Brandon Cronenberg legújabb, a Sundance Filmfesztiválon idén januárban debütált, Infinity Pool című alkotásában.

James Foster, a bukott író (Alexander Skarsgård) és felesége, Em, épp nyaralásukat töltik Li Tolqa tengerparti üdülőjében, ahol megismerkednek egy barátságos párral, Gabi-vel (Mia Goth) és Alban-val (Jalil Lespert). Egy jól sikerült, bár a helyi törvények szerint illegális, kirándulás után azonban James halálra gázol egy helybeli lakost. Másnap az illetékes hatóság letartóztatja és a barátságtalan rendőrőrsön közlik vele, hogy tettének csupán egyetlen következménye lehet, a halálbüntetés, amit az elhunyt gyermeke – egyfajta becsületbeli ügyként – hajt majd végre a férfin. Az ügyet kezelő detektív azonban felkínál egy lehetséges kiutat James-nek. Egy speciális eljárásnak köszönhetően nem kell meghalnia, csupán – jelentősebb összeg fejében – egy másolata hal majd meg, egy klón. A kivégzést azonban végig kell néznie. A férfi elfogadja az ajánlatot és ezzel önként veti bele magát egy olyan szakadékba, ami a sötétség legmélyére vezet…

Brandon Cronenberg a 2020-ben bemutatott, Possessor című alkotásával már bizonyította azt, hogy képes saját jogán is figyelmet követelni a filmiparban és sikeresen lépett ki apja árnyékából. A rendező ezúttal sem vallott kudarcot. A történtet fenti, rövid összefoglalója ugyanis csak a kezdet. Egy delíriumos, szürreális rémálom első bizonytalan lépései csupán, hogy rövid idővel később – már megerősödve – karmaival szakítsa szét az elme őrületet kizáró hártyáinak nyálkás felületét. Ez a mozi ugyanis megbánás nélkül árasztja el a hedonizmus és a nihil képeinek sokaságával a nézőket. Van itt minden. Hallucinációk, kegyetlenkedés, orgiák és groteszk testhorror. Brutálisan erős az alkotás képi világa. A drogok keltette képek – bár ismerősek az ’20-as elődből – pedig egyenesen letaglózóak. A vizuális kakofóniát pedig a remek színészi játék csak még inkább kihangsúlyozza. A film két legerősebb színésze minden kétséget kizáróan Mia Goth és Alexander Skarsgård, nagyon érzékletes és hiteles a játékuk. Már ezért is érdemes megnézni az alkotást.

Azonban a fent említett pozitívumokon kívül az, ami igazán értékessé teszi a filmet, az nem más, mint a gondolatisága, a jelentéstartalma. James pokoljárása ugyanis legalább annyira a miénk, mint amennyire az övé is. A nyaralása során lezajló erkölcsi és mentális elkorcsosulás ugyanis fájóan pontos képet fest arról, hogyan viselkedhet egy ember, ha tetteinek nincs jelentős következménye. Ennek köszönhetően pedig talán magunkra is ismerhetünk. Egy biztos. Nem fog tetszeni, amit látunk. Valószínűleg már mindannyian voltunk hasonló helyzetben. Egy idegen országban, egy városban, távol az otthonunktól ugyanis bárkivé válhatunk. Olyan személyt játszhatunk el, amilyet csak akarunk, hiszen nem nehezedik ránk az ismerős környezet és a benne lévő emberek figyelmének súlya. Hétköznapi maszkjainkat félredobva újak mögé rejtőzködhetünk, amiket viselve kinyílhat elménk sötét alagsorának ajtaja, hogy szabadjára engedje az ott fogvatartott torz alakot. Hiszen mi baj történhet? Nyaralunk. Most mindent szabad. Most mindent be kell pótolnunk. Megérdemeljük. Semmi sem drága…

A vakáció azonban egyszer véget ér. A kérdés az, hogy a „kikapcsolódás” végeztével ki érkezik majd vissza a jól ismert környezetbe, otthonunk, irodánk kulisszái közé? Az, aki egykoron elindult vagy az, aki önmagát is elvesztette az ígéretesnek tűnő nyaralás alatt?

IMDb