A hentes a kurva és a félszemű című film sajtóvetítése után Gryllus Dorkával beszélgettem a drámai szerepekről, a színésznők helyzetéről, Rónabányáról és a német - magyar különbségekről.

Ezúton is szeretnénk megköszönni a CreepyShake szerkesztősége nevében a Művésznőnek a beszélgetést, valamint a Big Bang Media-nak a lehetőséget.

A Félvilágban Rózsi, A hentes a kurva és a félszeműben pedig Mária. Mind a kettő erkölcsileg megkérdőjelezhető drámai szerep. Mennyire megterhelő egy ilyen karakter eljátszása?

Az nem úgy van, hogy a vidám karaktereket könnyebb játszani, a szomorúakat meg nehezebb. Attól, hogy egy karakter mondjuk súlyos vagy drámai nem feltétlenül nehezebb eljátszani. Vannak olyan vígjátékok például aminél tök nehéz összerakni, hogy mi is van. Ez a film egy nagyon jó munka volt. Szász János nagyon tudja, hogy mit akar, és nagyon könnyű utána menni. Azt, hogy ezt szakmailag, hogy faragod ki az nem függ össze a történet lélektanával. Nem úgy van, hogy egy rossz történetet rossz játszani a jót meg jó.

Azért mégis egy ilyen szerep, amihez ennyire nyomorúságos körülmények tartoznak csak jobban megviseli az embert, mint egy vígjáték, nem?

Mondjuk a helyszín ugye Rónabánya, igen, az megviseli az embert, meg a sár és a hideg is. De így jó értelemben fáradsz el. Amikor egy kemény jelenetet megcsináltunk Zsoltival, akkor abban van egy öröm is. Mint amikor egy nagyobb súlyt emelsz fel, vagy futsz egy hosszabbat. Akkor benned van az adrenalin, ami az embert boldoggá teszi, ez is ilyen.

Hogyan készült fel, mennyire nézett utána az előtörténetnek?

Nem olyan nagyon, mert inkább az volt az izgalmas, hogy Szász Jánosnak mi van a fejében. A történetet azt tudtuk, és nincs is olyan sok dokumentum Mária előéletéről. Inkább az volt a fontos, mivel ez nem dokumentumfilm, hogy mi a történet, amit János el akar mesélni.

Jelenleg nagy változásokon megy keresztül a filmipar a nők szerepeit, illetve a színésznőkkel való bánásmódot illetően. Egy ilyen szerepnél, ahol sok a meztelen jelenet, illetve többségében férfi szereplők vannak, mennyire nehéz a közös munka?

Ez még mindig nagyon férfiak uralta szakma, nagyon sokszor a szettben is többségében férfiak vannak. Hiszen a világosítók és a hangmérnökök is általában férfiak. Én mindig nagyon örültem, amikor bementem a sminkbe és csak nők voltak, becsuktuk az ajtót és beindult a női energia. Az tény, hogy van egy különbség a férfi és a női energia között és most nagyon harcolunk azért a filmiparban, hogy a nők szerepe kicsit megváltozzon vagy, hogy ezt a férfiuralmat kicsit áttörjük. Remélem, hogy sikerülni fog előbbre vinni ezt a dolgot.

Nagyon úgy néz ki, hogy most jól haladnak ezen a téren.

Igen bízzunk benne, de itthon is van erről mit beszélni. A női - férfi szerepek arányáról, meg persze a témákról is. Ez is egy férfi film, hiszen Szász János rendezte. Vannak témák, amiket a nők lehet, hogy könnyebben hoznak elő, vagy a női rendezők könnyebben beszélnek róla. Most nagyon drukkolunk mindannyian, hogy a női figurák is bonyolultabbá váljanak a magyar filmekben, a női rendezők is szóhoz jussanak és tudjunk kicsit más történeteket mesélni.

Ez a film több szempontból is újító, hiszen egyrészt a kurva szó is először szerepel filmcímben, másfelől pedig a Horthy korszakban játszódik, ami egy eléggé nehezen megítélhető időszak a magyar történelemben. Cél volt egy társadalmi párbeszéd megindítása ezekről a témákról?

Nem hiszem. Az biztos, hogy az ember elgondolkozik ezen az egész prostitúció dolgon. Benne élünk ebben, és tudjuk, hogy vannak lányok, akiket prostitúcióra kényszerítenek. Hiába vannak különböző programok és próbáljuk ezt valahogy kiszűrni, de tudjuk, hogy ez egy létező probléma. Mégis valahogy elfogadjuk normálisnak, és eleve a prostitúciót is elfogadjuk normálisnak. Amin azért szintén lehetne gondolkozni, hogy ez normális dolog vagy sem. Vagy, hogy azok a férfiak, akik ezt igénybe veszik azok nem gondolkoznak-e el azon, hogy… Nagyon bonyolult témák ezek. Az tény, hogy ez a női figura, akit én játszom, bár megpróbálja kezébe venni az életét, ennek ellenére ő ebben elbukik. Ebből a szempontból nem húzzuk vele alá azt a női szerepet, amiről ma szívesebben beszélgetünk. Mária ki van szolgáltatva a férfiaknak és kiszolgáltatott marad a férfiaknak. Nem tud kilépni ebből a kliséből. Ha így vesszük ez nem egy modern film a női szerepek szempontjából.

A történet helyszínének egy igazán szegény környezet szolgált, az ott élő emberek, hogyan reagáltak a körülöttük zajló munkára?

Az egy borzasztó hely, nekem is sokkoló volt. Én elég ritkán járok a keleti országrészben. Errefelé volt egy bánya és különféle gyárak, amiket bezártak. Most teljes munkanélküliség van, mindenki közmunkából él, ami havi 60 ezer forint. A bolt már bezárt a faluban, de azt a házat, ahol volt, nem tudod eladni. Az ott élők közül sokan statisztáltak a filmben. Nekik nagyon jó dolog volt, hogy mi ott forgattunk, mert ők kerestek ezzel egy kis pénzt és nagyon örültek nekünk. Nagyon vártak minket és mindenki nagy izgalommal vett részt a filmben. Azon gondolkoztam, hogy itt lehetne valami fesztivált csinálni, mert olyan szép körbe az erdő és ezek a pici házak, az egész környezet. Tényleg gyönyörű az egész. De annyira reménytelenül szomorú és kétségbeejtő, és tényleg az ember olyan dühös lesz, hogy miért nem történik itt valami, miért nem csinál itt valaki valamit, hogy az ottani helyzet jobb legyen.

A magyar mozifilmek kapcsán sokáig élt egy negatívabb felhang, amit az utóbbi évek filmjei kezdtek feledtetni. Ezek a filmek elég pozitív visszajelzéseket kaptak nemzetközi szinten is, ráadásul közöttük sok a dráma vagy thriller, ami eddig ritkaságnak számított. Mi lehet ennek a hátterében? Az emberek ízlése változott meg, vagy inkább a rendezők mernek komolyabb, mélyebb témákhoz nyúlni?

Ez két dolog szerintem, mert a nemzetközi piac nyitottabb egy drámai filmre. Nem tudom, hogy mi lenne az a magyar vígjáték, ami egy nemzetközi piacon meg tudná állni a helyét. Ez nehéz kérdés mert eleve a vígjáték egy sokkal mainstreamebb műfaj, viszont nemzetközi szinten pedig inkább a művészfilm az, ami működni tud, és amit meghívnak egy fesztiválra. Nehéz megtalálni azt a komédiát, amely működik egy ilyen mainstream vonalon is, és a nemzetközi szinten is. Egyébként például a Brazilok lehetne úttörő, hiszen az egy olyan társadalmi problémáról beszél, ami érdekes lehet esetleg külföldön is, de közben úgy beszél róla, hogy itthon röhögünk rajta.

Németországban is sokáig élt, illetve játszott német filmekben is. Mennyivel másabb a német filmipar, illetve közönség?

Eleve Németországban sokkal többet foglalkoznak aktuális problémákkal, és sokkal többet akarnak változtatni. Lehet, hogy ez azért van mert egy nagyobb ország és ettől nagyobb a felelőssége Európában. Tehát ami ott történik az jobban befolyásolja Európa sorsát, mint ami itt történik. Ezért úgy érzem, hogy ott a művészetben is sokkal nagyobb a felelősségvállalás, a mondanivaló, a "mondjunk valami olyat, amit fontos most elmondani" szemlélet. Nálunk inkább van az, hogy nevessünk, vagy van még a sírva vígadós és az élet bonyolultabb kérdéseit boncolgató művész vonal. Ami nem az aktualitásról, nem a máról szól, hanem az élet értelméről, vagy az emberi bűnről. Mint a Testről és lélekről, ott is sokkal mélyebb kérdésekről van szó mint, hogy most hogyan oldjuk meg példának okáért a menekült kérdést. Nálunk ritkábban foglalkozunk aktuális dolgokkal a művészetben és ez a színházra is igaz. Bár ez szerintem az emberekre is igaz, az átlagemberekre. Kevesebbet foglalkoznak az emberek közügyekkel, ami lehet, hogy attól van, hogy még sokkal többet kell dolgozni itt a megélhetésért és kevesebb időd van a világ problémáival való foglalkozásra, mert mindenki a saját életét próbálja valahogy lemenedzselni.

Tehát a közönség nyitottabb Németországban a konkrétabb témákra?

Nem csak hogy nyitottabb, hanem jobban akar elgondolkoztatva lenni. Nálunk az emberek nagy része inkább szórakozni akar, ha elmegy valahova.

A hentes, a kurva és a félszemű január 25-étől látható a mozikban.