November végén ajánlottuk figyelmetekbe Kovács Gábor: BudarkPest - Nikotin körút című, 13 novellából álló kötetét. A könyv kapcsán készítettünk most egy interjút a szerzővel írásról, jövőbeni tervekről, inspirációkról, műfajról és természetesen a novelláskötetben szereplő történetekről.

Kicsit mesélnél nekünk magadról? Mióta foglalkozol írással?

Csupán néhány éve kezdtem el, teljesen váratlanul. Nagyon jó barátom, Mészáros András (kinek nagyszerű műveket köszönhetünk, például a Tolvaj Jamiet, vagy egyik kedvenc könyvemet, a Farkas álmát), javasolta, hogy próbáljam meg lefirkálni a gondolataimat.

Előtte hosszú éveket töltöttem a budapesti éjszakában, ahol rengeteg szubkultúrával kerültem kapcsolatba, a külvárosi unatkozókon át, a Goth, a Rockabilly, a Punk Rock, a képregény, a drog nélkül nem bulizók, vagy akár a tetoválók világával. Fétis bulikban rúgtam be transzvesztitákkal és még mondhatnám sokáig. Ebből a sokszínű világból kialakult egy világnézetem, amit nem tudtam hogyan kifejezni.

András javaslatára elkezdtem egy történetet, amikor azonban kész lettem vele, már jött a következő és így tovább. Mivel ő író körökben mozog és látott fantáziát az írásaimban, lényegében behajított a mély vízbe. Varga Tamás József (szerintem Craz néven ismertebb) publikálta először a novelláimat. Egy olyan írói körrel kerültem kapcsolatba általuk, aminek még a létezéséről sem tudtam.  Egyszer csak ott ültem egy írói találkozón, nálam ezerszer okosabb alkotókkal egy asztalnál és a mai napig nem hiszem el, hogy komolyan vesznek. Azt hiszem, a szerencse volt itt a ludas, habár mindig is meg akartam írni egy történetet, csak a katalizátor nem volt meg.

A Budarkpest ötlete honnan jött?

Sok évvel ezelőtt egy nagyon sötét képregényt akartam készíteni, ami Budapesten játszódik. De mivel túl szürreális lett volna a főváros nevét felhasználni, ki kellett találnom valamit, ami az is, meg nem is.

A Budapest Noirt időközben felhasználták (legnagyobb bánatomra, habár tökéletesen), így valami egyedivel kellett előrukkolnom. Ehhez jött időközben az Urban Pulp Noir „márkajelzés” a koponyás-Budapest sziluettes logóval. Undergroundban gondolkodtam végig, hiszen a könyv is csupán egyetlen helyen kapható a fővárosban, valamint a közösségi oldalon. Terveim szerint egy „márkajelzés” lesz, ami a kiadványaimat jelzi.

A Budarkpest nem csak ennek a könyvnek a címe, hanem valamennyinek, ami a nevem alatt jön ki, függetlenül attól, hogy hol, melyik időben, vagy akár melyik valóságban játszódik. Egyetlen közös pont Budapest, az utcák, terek, kocsmák, emberek.

Miért a novellás formát választottad?

Jelenleg még itt tartok. Persze a legtöbben könyvet akarunk, az viszont egy magam fajta kezdőnek még elég meredek lenne.  Csupán gondolatok szerepelnek a könyvben, amik nagyobb terjedelemben már nem állnák meg a helyüket. Úgy gondoltam, első megnyilvánulásnak a rövidebb történetek jobban magával ragadják az olvasót, mint egy nagyobb terjedelmű, ám felesleges töltelékekkel telepakolt kisregény, vagy akár könyv. Ezek a novellák szerintem pont ennyit bírtak. Csak remélni tudom, hogy így is elérik a céljukat a történetek.

13 történetet olvashatunk el a kötetben. Milyen koncepció szerint válogattad össze az írásokat?

Külön öröm számomra, hogy pont tizenhárom írás került bele. Teljesen véletlenül alakult így, viszont a szerencseszámom, valamit a könyv karakteréhez is teljesen passzol, ha már körül lengi a balszerencse a tartalmát.

Igyekeztem nem mindent belepakolni, ami a fiókomban volt, habár idő hiányában még így is kimaradt néhány novella, amit nagyon szerettem volna rászabadítani a világra, viszont nem készültek el időben. Talán majd a másodikban méltó képpen megjelenhetnek. A novellák hangulata volt a legfőbb szempont. Igyekeztem egy lazább egységbe válogatni a történeteket és úgy sorba állítani, hogy ne legyen se túl tömény, se túl egysíkú a kötet olvasása. Azért azt el kell mondanom, hogy ezek az írások több év alatt készültek, nagyképűen nevezhetjük akár Best of válogatásnak is egy témakörben. Szerintem ebben a kötetben éppen elég is, nincs hiányérzetem.

Melyik történet áll hozzád a legközelebb? Már ha van ilyen.

A Vasseprűs, ami a feleségem megrendelésére készült. Egy boszorkányos történetet kért tőlem, miközben éppen a világ másik végén volt. Minden nap várta az elkészült oldalakat, miközben nekem fogalmam sem volt a boszorkányokról. Aztán utána néztem a témának és lassan elkészült. A novella így többnyire tényeken alapul, létező személyek szerepelnek benne, sőt az épületek is állnak még. De azért megszenvedtem vele.

Mennyire írod bele magad a történeteidbe? Mik inspirálnak, ihletnek meg téged?

Szerintem mindegyikben benne vagyok valamennyire. Ahogy egy zenész sem tudja elvonatkoztatni magától a készülő zeneszámot. A gondolat, az érzés, a hangulat benne marad.

Bármiből tudok inspirálódni. Sokszor csak a novella címe van meg, ami köré építem a történetet. Ez történt a Diablo Boulevard, vagy a Suicidana novelláknál is. Eszembe jut egy szó, ránézek akár egy vadidegenre és beugrik a története. Írni bármiről lehet, ami érdekel. A para az, hogy jó is legyen.

A kötet misztikus noir stílusban íródott. Mesélnél nekünk erről a stílusról?

A megnevezés a szerkesztő úr ötlete volt, hiszen sokkal jobban ért egy stílus megnevezéséhez. A magam részéről, az Urban Pulp Noir címkét találtam ki az agymenéseimre. Persze mindkét megnevezés tetszetős. Nekem viszont fel sem tűnt, hogy egy boszorkány, vagy pokolból jött lény már misztikum, hiszen szinte minden karakter, aki szerepel a könyvben, valós személyekről lett mintázva. Lehet az egy jóbarát, vagy akár csak valaki, aki az utcán elsétált mellettem. Persze Budarkpesten, tekintve, hogy a város árnyékos oldalán érzem jól magam.

A noir, mint műfaj nekem mindig is közel állt a dark stílushoz, amit szintén nagyon kedvelek. Mindkettő az érzelmek mélyebb megtapasztalását próbálja megmutatni, sokszor szélsőséges eszközökkel, ami talán nem is annyira sokkoló, mint az elsőre tűnik.

Reménykedem benne, hogy hiánypótló a stílus, amiben kotorászom, habár Czikóczi Krisztina Átjárók című, kötelezően beszerezendő, urban fantasy kötetével kicsit megelőzött.

Miért pont ezt a sötétebb tónusú, horrorisztikus zsánert választottad?

Tudom, hogy közhely ezt mondani, de ez jön az agyamból. Nem olyan sokára viszont kicsit elhagyom a kényelmesen belakott fészkemet, mivel egy fantasy noir (nem is tudom, hogy egyáltalán van-e ilyen stílus) és egy neon noir (amiben biztos vagyok, hogy létezik) novellát kell, szokás szerint az utolsó pillanatban letennem az asztalra, de legalább az asztal szélére.

Nem hiszem, hogy tudnék napfényes dolgot írni, mivel az nem is érdekel. Az én szereplőim általában nem lebarnulni akarnak, hanem minél gyorsabban berúgni és többnyire zuhogó esőben, betépve érkeznek meg a pulthoz. Nekem a negatív hős is hős, hiszen megküzd az igazáért, akármennyire is baromság az, amiben hisz. Egy beteg világban élünk és ez mindenkire hatással van. Ha nem merünk szembe nézni vele, akkor leírjuk, vagy elolvassuk, esetleg megnézzük.

Gyermekkorom óta félek a horror filmektől, viszont mindig kíváncsi vagyok a gonoszra, hiszen mégis csak ő a főszereplő. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. A Gyalog kakukk a király és Csőrike egy seggfej.

Volt esetleg olyan alakja a világ és/vagy hazai irodalomnak, aki hatással volt rád?

Mattyasovszky Jenő, és a magyar James Bond, a Hód történetei. Kispesti gyerekként hatalmas élmény volt azt olvasni, milyen izgalmas dolgok történnek a belvárosban. Innen ered a belváros imádatom is.

Ezt követte a kötelező iskola, Stephen King összes könyve, amit csak be lehetett szerezni, azt mindet elolvastam. Közben rengeteg kitérő a ponyvairodalomban. A mai napig hatalmas kedvenc Clive Barker. Hihetetlen, ahogy megteremti a világokat.

Zenei könyvekből is elég jó gyűjteményem van, rendkívül inspirálóan hatnak rám.

El tudnád képzelni, hogy valamelyik történetedet egyszer megfilmesítsék? Ha igen, kire bíznád a történet megrendezését? (Bárkit, lehet mondani.)

Ha David Lynch megcsinálná az Engedj ölni novellát, az tuti, hogy káprázatos lenne. Az amúgy is komor hangulatot fokozhatná még a Lynches nihilizmussal és mindez persze szigorúan fekete-fehérben.

Esetleg Antal Nimród a Noir Jazz Infernot a csodálatos perspektívák miatt, amiket a filmjeiben használ. Biztos vagyok benne, hogy rengeteget kihozna a monológból, ami a szereplő belső vívódása.

De Clive Barkernek is nagy szeretettel átadnám a Diablo Boulevard-t. Nagyon kíváncsi lennék, hogyan álmodná meg azt a másik világot.

Az ötlet azonban nem is áll olyan messze a valóságtól, mivel kértek már azért könyvet, hogy odaadják egy filmesnek, aki éppen történetet keres a következő filmjéhez. Azért az elég laza lenne, ha megvalósulna.

Hogy érzed, milyen lehetőségei vannak egy fiatal szerzőnek ma Magyarországon?

Mivel még én is totál amatőrnek tartom magam, talán nagy bölcsességeket nem fogok tudni mondani. Szerintem mindenki csak a saját örömére kezdjen el írni. Ha szerinte okés cuccokat hoz ki, akkor azt javaslom, hogy küldje be a Karcolat.hu oldalra. A legnagyobb tanárok ugyanis ott vannak. Ja, és nem kell megijedni még a földbe tipró kritikáktól sem, ugyanis azokban is benne vannak a jótanácsok. A Karcolat pont a kezdő írókért van, onnan csak pár lépés a „hírnév”. Persze nem, de én is magán kiadásban adtam ki a könyvemet, pont azért, mert nem meggazdagodni akarok, hanem alkotni. Aki tehetséges, az előbb utóbb úgyis kitűnik. Talán a pályázatok lehetnek még használhatók, főleg, ha stílustól függetlenül küldözgeti be a tollforgató ész nélkül a műveit. Tanulásnak kiváló.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A fentebb említett két novellát kell sürgősen befejeznem, amik két remek antológiában szerepelnének, a Kalandok és Kalandozók 3.-ban és a Száznevű város 2.-ben. Ebben a két kötetben lehetőségem lenne megint nagynevű írók között szerepelnem, igazi megtiszteltetés már maga a felkérés is.

A következő év első felét egy régóta dédelgetett vágyamnak szentelem, egy képregény-kisregénynek, de nevezhetjük nagyon gazdagon illusztrált novellának is. Ha minden terv szerint sikerül, akkor valami olyat alkotunk, amilyen még nem volt Magyarországon. Sajnos túl sokat még én sem tudok, de a misztikus noir továbbra is megmarad, még ponyvább formában.  Ezzel párhuzamosan, a könyvfesztiválra szeretném kihozni a Budarkpest második kötetét, ami összetettebb írásokat fog tartalmazni, talán komolyabb mondanivalóval. Talán még egy Diesel punk írás is lesz benne persze szürreális, megközelítésben. Persze a trash/horror elemek sem maradhatnak ki.

Köszönjük a kötetet és az interjút. Sok sikert kívánunk a jövőben! (eN.Dé.)