Nemrégiben a figyelmetekbe ajánlottuk egy roppant érdekes és komplex regényt, ami az Odakint sötétebb címet viseli. A könyv kapcsán megkerestük a szerzőjét, Veres Attilát, hogy ossza meg velünk a regény keletkezésével, műfajával, cselekményével és a horror zsánerével kapcsolatos gondolatait. Legnagyobb örömünkre igent mondott a megkeresésünkre, így most a vele készült interjút veletek is megosztjuk.

Az 1983-as évszámnak, milyen jelentősége van?

A regény cselekménye a jelenünkben játszódik, a cellofoidák jelentek meg 1983-ban. Azért 1983-at választottam a megjelenésük idejéül, mert az már elég messze van időben, hogy hozzászokjunk a lények jelenlétéhez, de még elég közel ahhoz, hogy idegennek érezzük őket.

A cellofoidák kinézetét, hogyan találta ki? Hogyan alkotta meg ezeket a lényeket?

Alapvetően a lajhárok, pókok és polipok kinézetét és szokásait gyúrtam össze, kiegészítve olyan elemekkel, amikre nem létezik referencia a valóságunkban. A lajhárok szőrének tapintását vettem át például, meg a mozgásukat. Alapvetően azt szerettem volna, ha idegennek érződnek, és idegennek is érzik magukat.

Gábor karakterét, mi alapján írta meg és miért döntött az E/1-es elbeszélésmód mellett?

Mert az elejétől tudtam, hogy mi lesz a regény vége, és úgy gondoltam, hogy ez a befejezés akkor a legerősebb, ha végig a főszereplő fejében maradunk, hiszen egy ponton minden, ami belső volt, külsővé válik. Gábor ellentétpárjának feltűnése miatt is úgy gondoltam, hogy Gábor szemén keresztül lássunk mindent, mert annál erősebb lesz a kontraszt kettejük között.

Minden rész előtt található valamilyen idézet, részlet, rövid leírás. Ezeket, hogyan választotta ki?

Nem gondolkodtam rajtuk sokat, csak megírtam őket. Nem utólag lettek a könyvbe szerkesztve, a regény törzsszövegével együtt írtam őket; amikor új fejezetet kezdtem, először mindig a fejezetet nyitó idézetet találtam ki. Miután leírtam őket, nem változtattam rajtuk.  
Azt szerettem volna, hogy mindenből kapjunk egy apró szeletet: politika, művészet, popkultúra, bulvár. Ezekből a morzsákból kell tudnunk megsejteni, milyen volt az elmúlt 30 év Magyarországon a cellofoidákkal. Persze ezek az idézetek a mi valóságunknak is tükröt tartanak, de alapvető céljuk, hogy mélyítsék a regény valóságát. ű

Hogyan határozná meg a regény műfaját és mondanivalóját?

Kisrealista weird horror. A mondanivalója talán az, hogy a gyerekkor elvesztése halál, de a felnőttlét  újjászületés.

**A szerelem elég nagy hangsúlyt kap a történetben, ennek mi volt az oka?
**
A főszereplő fiatal felnőtt, nem a young adult értelemben, tehát nem tinédzser, de olyan fiatal, akire már a felnőttlét felelősségei hárulnak, miközben ő maga még nem érzi magát késznek a felelősség vállalására. Ez a kor, 22-28 év körül az, ahol sok embernek hasonló alapélménye van. Kikerülsz az egyetemi közeg biztonságából a munkás lét bizonytalanságába, csak nincs még munkád. El kéne dönteni, hogy mit csinálsz az életeddel, de fogalmad sincs. Meg kéne határozni magad, de nem tudod, ki vagy. Ez a nagy szerelmek és csalódások ideje is; a szakítások és lánykérések szezonja. Ekkor történik az első nagy szerelem és az első nagy szerelmi csalódás. Tehát erről az életkorról nem lehet írni anélkül, hogy a szerelemről ne írnánk.

**A kártyaparti ötlete honnan jött?
**
A szüleim generációja sokat kártyázott. Eszembe jutott, hogy bizonyos kártyapartiknak igazából nincs vége. Vannak játékok, amiket nem lehet megnyerni, csak kiszállni belőlük. Nincs végük, mint mondjuk a 21-nek. Onnan adta magát az ötlet, hogy legyen egy parti, aminek nincs vége. Ugyanakkor sokat gondolkodtam a testek működésén, az élőlények bioritmusán is, és találtam párhuzamokat a kártyapartikkal.

Mire utal a regény címe?

A létre és a nemlétre, az életre és a halálra; arra, hogy bármennyire nyomorúságos esetenként élni, a nem élésből nincsen visszaút.

A magyar kortárs irodalom virágzik, viszont ahogy a filmek terén is, a horror műfajában kevés alkotás található. Miért pont ezt a zsánert választotta?

Hogy mennyire virágzik, én azt meg nem mondom de horror tényleg nincs. Nem igazán választottam a horrort, én nem is tartom a könyvet horrornak, bár nyilván elég horrorisztikus. Bizonyos értelemben azonban minden történetet horrortörténetnek tartok, és a horror műfaja, mivel nagyon tisztán a létre, mint az élet és a halál közötti vékony mezsgyére tekint, alkalmas arra, hogy alapvető létkéréseket tegyünk fel. A horrorban nem lehet mellébeszélni; vagy élet van, vagy halál. És igazából ez a kettősség minden történet hajtóereje.

Voltak-e hazai alkotások a műfajban, melyek inspirációként hatottak?

Nem igazán. Nagyon szeretem az Egyenlítői Magyar Afrika című regényt Trenka Csaba Gábortól, és sokat tanultam arról, hogyan érdemes megragadni egy alternatív valóságot úgy, hogy az pontosan szóljon a miénkről, tehát ilyen módon ez talán tekinthető hatásnak, de nem azonos a műfaja.

Merített-e esetleg ötletet a világirodalomból, hogy megteremtse a saját világát?

Olvastam könyveket, irigykedtem rájuk, akartam írni egyet. Talán ez a legfontosabb inspiráció. A világ azonban az enyém.

Mi a kedvenc horrorfilmje és horror regénye?

Sok van, szóval ez nehéz kérdés. A legnagyobb hatású film számomra A dolog, John Carpenter rendezésében. Gyakorlatilag tökéletes film, formailag és tartalmilag egyaránt. A Carpenter életmű egyébként is meghatározó szerepet tölt be az életemben. A regény nehezebb kérdés, de biztonsági játékból itt is visszatérek a gyerekkoromhoz. Stephen King Az c. regénye volt talán a legmeghatározóbb. Teljesen őszintén beszélt a gyerekkorról, miközben masszív metafizikai horrort bontott ki; egyszerre volt gyönyörű, érzékeny karaktertanulmány és hússzaggatóan brutális horror. A horrornak a hossz nem áll jól, se filmen, se könyvben. Erre King ír egy ezeroldalasat, amit nem lehet letenni, a feszültség pedig egyre csak nő. Imádom azt a könyvet, lehet, hogy most újra is olvasom.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Az élet. Dolgozom, mint eddig. Elkezdtem a következő regényt, és még előtte lesz egy másik megjelenés is, de erről még nem szeretnék részletesen beszélni.

Üzen valamit az olvasóknak, akik kezükbe veszik az Odakint sötétebb című alkotását?

Igyanak sok vizet ebben a melegben. És köszönöm, hogy időt szánnak a könyvre.

Veres Attilának nagyon szépen köszönjük a válaszokat és további sok sikert kívánunk neki!

Az interjút készítette: Levente és eN.Dé.