This is the End, Beutiful Friend. This is the End. My only Friend, the End. Nem, ez az írás nem a The Doors világhírű, csodálatos zenéjéről fog szólni, hanem egy brutális horrorvígjátékról, de azért a szám első sora elég találó volt, így kezdésnek.

Seth Rogen, James Franco, Jonah Hill, Jay Baruchel, Danny McBride, Craig Robinson, Michael Cera és még sokan mások önmagukat alakítják ebben a filmben. Jay ellátogat Seth Rogenhez, hogy felidézzék régi barátságukat és eltöltsenek együtt egy királyságos napot. Este elindulnak aztán James Franco házavató bulijába, ami igencsak brutálisra sikerül, hogy aztán beköszöntsön a világvége. És nem, nem a sok pia és drog miatt flashelnek a szereplők, hanem tényleg eljön az apokalipszis.

Őszintén megmondom nem vártam sokat ettől a filmtől. Egy unalmas estén, puszta véletlenségből kezdtem el nézni, de teljesen beszippantott. Ennyi állatságot ritkán lát az ember, főleg úgy, hogy minden ilyen még működik is. Egyáltalán nem éreztem kínosnak a humort, nem feszengtem miatta, hanem teljesen átadtam magam ennek az őrületpartinak, amiben ráadásul még a horrorisztikus elemek is nagyon ültek. Azért az a rész, amikor megjelenik Emma Watson és hőseink arról értekeznek, hogy szét kellene cuccolni a csajt, vagy azért ezt azért mégsem kellene, aztán persze Emma rájuk ront, mert mindent félreért... Na ez a jelent hasfájósan röhögős volt. Mint ahogyan Danny McBride ámokfutása is és persze az örök kedvencem, James Franco is sírósan röhögős jelenetekben csillogtathatta meg a tehetségét. Ráadásul nem egy horrort nagyon szépen megidéznek benne: Az ördögűző és a Rosemary gyermekéért külön nagy pacsi jár. Jonah Hill meg nem normális.

Attól eltekintve, hogy tényleg iszonyat sok elmebetegséget kapunk, Seth Rogen és Evan Goldberg arra is figyelt, hogy megtöltse tartalommal a filmet. Leginkább a barátság a témájuk, de azért szó esik itt arról egymás megsegítéséről, az önzetlenség témaköréről, a bizalomról, ám mindezt nem szájbarágósan vagy éppen odabiggyesztve hozzák fel a készítők, hanem tényleg okosan beleépítették a film kontextusába.

Ám a film talán legnagyobb erénye az, hogy hiába filmsztárokat kapunk, akik önmagukat alakítják, mégis olyanok és úgy viselkednek, mint mi a haverjainkkal és valószínűleg így is reagálnánk, ha beköszöntene az apokalipszis. Mondjuk én a végén inkább egy Metallica vagy The Doors koncertet kérnék, de ez már ízlés dolga. :)

Persze megvannak a filmnek a maga hibái, a CGI kissé béna és a végén azért csak sikerült túltolni a marhulást, de annyi baj legyen. Ütős volt, baromi szórakoztató és teljesen természetes. A történetet jól építették fel, nem voltak benne üresjáratok és tökéletesen elvonta mindenről a figyelmemet úgy, hogy közben iszonyú jót szórakoztam és még napokig nevettem egy-egy agyament poénjukon. Ezt az eszeveszettséget csak bírni lehet.

Pontszámom: 8/10

IMDb | mafab