Kevin Greutert (Fűrész 5-6, Jessabelle, Visions) filmjének érdekes a felütése: adott egy szektás fiatalember, aki hazatér az erdőszéli családi fészekbe. Persze nem önszántából: apja és a család egyik barátja ráncigálta haza. A fiú nem tud (vagy nem akar?) emlékezni arra, milyen volt otthon: szüleit, bátyját, feleségét, gyermekét nem fogadja el, mert szerinte ők nem az igazi családja. Hozzátartozói megpróbálják visszahozni a valóságba, megpróbálnak beszélni vele, valahogy hatni rá.

A film első fele tehát egy családi dráma akar lenni. Csakhogy a Jackals már itt megbicsaklik: a família tagjai túlságosan vázlatosak, a párbeszédek unalmasak, és a színészek sem tudják velünk elhitetni a helyzetet (az ismertebb nevek, Deborah Kara Unger és Stephen Dorff robotpilóta-üzemmódban tolják végig a játékidőt - mintha csak arra vártak volna, hogy leteljen a forgatás és kifizessék őket).

Aztán kábé féltávnál megérkezik a szerencsétlenül járt fiú elég sok tagot számláló szektája, és vissza akarják kapni testvérüket. A film innentől a You're Next, az Ils és a Hívatlanok vonalán kezd el mozogni, azaz home invasionné válik. Greutert egyébként nemcsak direktor, hanem vágó is: a Fűrész-filmek mellett az utóbb említett alkotást is ő vagdosta, szóval, gondolja a néző, csak ragadt rá ott valami a témában, és legalább beparáztat, hamár a dráma nem működik. És a néző gyakorta téved.

Ugyanis azon a tengernyi blődségen, amit az ember nyakába zúdítanak, félni vagy megijedni nem lehet, maximum csak nevetni. Egyetlen példa: anyuci túl közel áll az ablakhoz. Na, mi fog történni? A választ természetesen nem írom le, hiszen mindenki tudja. Ehhez hasonló elcsépelt, kiszámítható megoldásokkal dolgozik a második félidőben Geutert és csapata, amelynek köszönhetően a Jackals egyre lejjebb csúszik a képzeletbeli lejtőn (és az sem segít rajta, hogy néhol jó durva). Legalját az ostoba, bumfordi csattanóval éri el.

Csupán a külcsíny miatt nem lehet azt mondani rá, hogy nézhetetlen: az operatőri munka szép, a külső és belső terek megvilágítása hangulatos. Sajnálatos, hogy ehhez a képi világhoz nem egy torokszorító thriller társul.

4/10

IMDb | mafab