Brutális gyilkosságnak lehetünk tanúi: egy gazdag nőt tengerparti házában megtámadnak és halálra késelnek. Az ügyész, akinek politikai ambíciói is vannak, meg van győződve arról, hogy a férj tette és vád alá is helyezi. Ekkor a befolyásos özvegy partnerei felkérik Teddy Barnest, hogy képviselje az ügyfelüket. Barnes régen az ügyészségnek dolgozott, büntetőügyeket vitt, de egy belső konfliktus miatt kiszállt. Most itt a lehetőség, hogy revansot vegyen egykori főnökén, de közben érzelmileg is bevonódik az ügybe. A kérdés pedig végig ott lebeg: a férj gyilkos vagy ártatlan?

A Kicsorbult tőr egy tárgyalótermi whodonit és kifejezetten jól játszik a nézőjével. A forgatókönyvet Joe Esterhas írta, ebből pedig lehet következtetni arra, hogy pontosan milyen filmmel állunk szemben. Erotikából sincsen hiány, bár jóval kevesebbet kapunk belőle (ez az Elemi ösztön előszobája), mint amit megszokhattunk, az agyalás viszont nem marad el. A történet egyébként nem annyira fordulatos és elég kevés szereplőt is mozgatnak. Az egészet Barnes és Forrester párosára építik. Forrester kétségtelenül roppant vonzó férfi, megvan a karizmája és nem lehet eldönteni, hogy ártatlan vagy bűnös. Azért a műfaj kedvelői nagyjából a cselekmény felénél már rájönnek a turpisságra. Ettől függetlenül nem válik unalmassá a sztori, mert kíváncsian várjuk, hogy az ügyvédnő, mit fog tenni.

Ami külön jó pont, hogy nem a tárgyalással ér véget a történet. Tehát nem az van, hogy hoznak egy döntést és azzal vége a filmnek. Itt bizony még van tovább is, ez pedig külön izgalmassá teszi a cseleményt. Várjuk, hogy most mi lesz? Mi derül ki? Egyáltalán kiderül-e az igazság, vagy kétségek között hagynak minket? Végül az alkotók úgy döntöttek, hogy lezárják a sztorit. Ez egyébként egy kifejezetten erős végkifejlet volt, én mégis jobban örültem volna, ha nyitva hagyják a befejezést. Az viszont nagyon jó, hogy az egyszerűséggel játszanak és pontosan ezzel tudnak annyira elbizonytalanítani.

A sztori tehát nem a legfordulatosabb, de az tény, hogy nagyon izgalmas. Az egészet a parádés szereposztás teszi igazán élvezetessé. Glenn Close és Jeff Bridges párosa baromi jó. Nyilván mind a két színészről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de ebben a filmben nagyon fontos volt, hogy jó legyen a kémia a főszereplők között. Bridgesnek magával ragadónak kellett lennie, míg Close-ról el kellett hinnünk, hogy a racionalitás ellenére képes arra, hogy belebonyolódjon érzelmileg egy ilyen ügybe. A vonzalom pedig tapintható volt közöttük, így tényleg tudott működni a sztori. Mellettük külön ki kell emelni Peter Coyote játékat, aki annyira ellenszenves volt, hogy még ha igazat is adtunk neki, akkor se akartuk, hogy ő nyerjen. A személyes kedvencem pedig Robert Loggia volt, neki minden pillanata aranyat ért.

Én nagyon szeretem a whodonit filmeket, mert imádok nyomozni és nagyon kíváncsi vagyok, hogy képes vagyok-e megfejteni a rejtélyt. Ebben az esetben elég hamar össze tudtam rakni a dolgokat, de a színészi játék annyira jó volt, hogy néha azért kételkedtem magamban, mert tényleg képesek voltak elbizonytalanítani. Azt sajnáltam, hogy nem volt erősebb az erotika és a két fél közötti kémia, őrlődés kidolgozása. Mindemellett pedig jó lett volna, ha felépítenek egy erőteljes másik szálat is, ami képes arra, hogy bevigye a nézőt az erdőbe. Azt is meg kell jegyeznem, hogy vannak benne elég irracionális lépések, amiket azért nehezen tudunk hova tenni.

Minden hibája ellenére ez bizony egy nagyon izgalmas és érdekes film, ami tökéletesen leköti a nézőjét. Ad nekünk gondolkodnivalót, be tudnak vonni a cselekménybe és a színészek meg annyira parádésak, hogy mindent képesek elfeledtetni velünk. Aki szereti az ilyen műfajú filmeket, azoknak kötelező darab a Kicsorbult tőr. Remek szórakozás.

IMDb | mafab