Ha már ilyen forróság van és sokan alig fürdőruhában sütkéreznek a napon, akkor nézzünk egy igazi nyári blockbustert. Sőt, mindjárt négyet! VIGYÁZAT SPOILERES KIBESZÉLŐ!

Jaws - Cápa (1975)

Mindenkinek megvan az a horrorfilmje, amit életében először látott, és ami valószínűleg azóta is nagy hatást gyakorol rá. Elvégre az volt az első alkalom, amikor az ijesztgetés filmes verziójával találkozott, így sokkal jobban hatott rá, mint a többi, azóta megnézett alkotás. Az is lehet, hogy már nem rémül meg tőle annyira, de az biztos, hogy minden alkalommal felidéződik benne, hogy milyen érzéseket váltott ki belőle első alkalommal az adott mű. Nekem is megvolt az első ilyen élményem. 7 éves voltam, és rajongtam a vízi világért, legfőképpen a cápákért. Nagyon szerettem ezeket az állatokat, rengeteg ismeretterjesztő filmet megnéztem róluk, és könyveket gyűjtöttem a tengeri világ eme csodás ragadozójáról. Gondolom, nem nagy meglepetés, ha azt mondom, hogy az én elsőm nem volt más, mint Steven Spielberg időtlen klasszikusa, a Cápa, valamint az sem meglepő, ha azt mondom, ezután már másképpen tekintettem az addig imádott állatra.

Amity egy nagyon nyugodt, csendes és barátságos település. Egy igazi, boldog kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit, és a rendőrfőnöknek nem sok dolga van azonkívül, hogy a városlakók csip-csup ügyeit intézi. Nyáron felpörög az élet, hiszen Amity népszerű üdülőváros, az emberek nagy többsége pedig a turizmusból él (meg nyilván a halászatból). Ez a nyár azonban teljesen más, mint a többi. A szezon megkezdése előtt egy fiatal lány szétcincált holttestére bukkannak. Brody rendőrfőnök meg van róla győződve, hogy egy gyilkos cápa vetődött Amity eddig békés tengerpartjára. A polgármester és a megélhetésüket féltő emberek azonban nem hisznek neki. Elvégre Brody nem tősgyökeres helybéli, még új neki ez a világ, ráadásul ez az első nyári szezonja, ergo biztosan téved. A sorozatos halálesetek azonban végül Brody igazát bizonyítják, aki egy vérbeli cápavadásszal, Quinttel és egy fiatal tengerbiológus sráccal, Hooperrel elindul, hogy elpusztítsa a cápák királyát, a nagy fehéret. Igazán vakmerő vállalkozás egy olyan embertől, akinek víziszonya van, és aki még úszni sem tud…

Mind a mai napig ez az egyik kedvenc filmem, annak ellenére, hogy az általam úgy imádott állatot „elpusztította”. Spielberg egyszerűen zseniális művet csinált, aminek minden jelenete igazi kincs. Nem lehet megunni, pedig már legalább 10000-szer láttam, és kívülről tudom az egészet. A történet teljesen hihető, a karakterek a csodálatos színészeknek (Roy Scheider, Robert Shaw, Richard Dreyfuss) köszönhetően nagyon hitelesek, a cápatámadások igazán borzalmasak és véresek. Visszagondolva, igazán vicces, hogy a film azért is lett ennyire sikeres, mert a felépített cápával folyamatosan gondok voltak, ezért nem tudták annyit mutatni, mint eredetileg akarták, és pontosan ettől vált olyan félelmetessé az egész. Hiszen a legtöbb támadásból csak a vért látjuk és a sikolyokat halljuk, de a lényt magát csak a film 78. percében pillanthatjuk meg, teljes egészében pedig csak a film végén mutatják.

Amit szintén nagyon érdekes volt látni, az az emberek reakciója a cápa megjelenésére. Először nem hisznek benne, majd amikor már a saját szemükkel látják, próbálnak mindenfélét kitalálni, hogy ne kelljen lezárni a partot. Aztán ott vannak az önjelölt, pénzért a halált is vállaló cápavadászok, akik kalandnak fogják fel az egészet. Végül persze muszáj lesz bezárni a bazárt, de az emberi hülyeségnek köszönhetően addig egész jól lakomázhatott a cápa, tehát kapunk egy kis társadalomkritikát is az ijesztgetés mellé.

Természetesen ennél a filmnél nem lehet szó nélkül elmenni a zenéje mellett. Istenem, az a zene! John Williams nem véletlenül a világ egyik legjobb zeneszerzője, hiszen a Cápa félelemfaktorának a felét a zenéje adja. Spielberg igyekezett is a második főszerepet annak a bizonyos dallamnak adni, hiszen van egy kis turpisság a cápatámadásokban. Ugye a kamera a víz alatt végig úgy mozog, mintha mi lennénk a cápa, és ezért nagyon sokszor azt hisszük, hogy ha a víz alá megyünk, akkor bizony hamarosan le fog csapni a nagy fehér. Ez azonban korántsem igaz.

SPOILER! A cápa csak akkor támad, amikor megszólal a zene. Ha nincs zene, nincs támadás. Ettől függetlenül nekem még mindig az az egyik legparásabb jelenete a filmnek, amikor Hooper és Brody kimennek a vízre, miután felboncolták az elejtett tigriscápa tetemét, és Hooper megtalálja Gardner megrongált hajóját, illetve magát Bent, vagyis inkább ami maradt belőle. Mind a mai napig a frászt hozza rám ez a jelenet, pedig nincsen ott egy deka cápa sem.

Viszont amikor ténylegesen látszik az állat, már nem olyan ijesztő a történet. Elveszik a dolog valósága, hiszen valljuk be, elég műre sikeredett az a dög. (Bár nem lett művibb, mint az azóta elkészült filmekben látott cápák, sőt...)

A cápa nem véletlenül vált kultfilmmé. Tökéletes rendezés, tökéletes színészi játék, tökéletes zene és tökéletes félelemkeltés. Ráadásul ezek a lények nem kitaláltak, hanem valóban léteznek, és nap mint nap lehet hallani cápatámadásokról, amik halálos kimenetelűek. Spielberg ebben a filmben tényleg a feszültségkeltésre helyezte a hangsúlyt, és engedte a színészeinek, hogy azt tegyék, amihez a legjobban értenek, vagyis hagyta őket játszani. A ma már ikonikussá vált mondat - „Ehhez egy nagyobb hajó kéne.” - például Scheider improvizációja volt.

Oldalakon keresztül lehetne elemezni a filmben található ezer és ezer nüanszot, és bőven lehetne még írni a rendezés, a zene vagy a színészi játék nagyszerűségéről. Mindez nem változtatna a lényegen: ezt a filmet mindenkinek meg kell néznie. Tehát, aki valamiért még nem látta volna, az azonnal üljön le, és nézze meg, aki meg már látta, az is tegyen így, hiszen nem lehet elég ebből a klasszikus remekműből.

Pontszámom: 10/10

IMDb | mafab

Jaws 2 - A cápa 2. (1978)

A Cápa világszerte hatalmas érdeklődésre tett szert, több millióan mentek el a moziba, és megdöntött minden addigi bevételi rekordot. A gyártási költségének sokszorosát hozta vissza, így várható volt, hogy nem hagyják annyiban a stúdió vezetői, és folytatást fognak követelni. Három évvel a nagy előd után meg is érkezett a második rész.

Történetünk ismét Amity városában játszódik, ahol kezdik már elfelejteni a szörnyűséges cápatámadásokat. Igyekeznek minél inkább eladhatóvá tenni a várost a turisták számára, befektetőket keresnek, illetve hatalmas szállodát nyitnak. Brody rendőrfőnöknek megint csak pitiáner ügyekkel és panaszokkal kell foglalkoznia, felesége pedig igyekszik kivenni a részét Amity fejlesztésében. Fiaik élvezik a tenger adta lehetőségeket, vitorláznak, strandolnak, mintha sosem lett volna semmilyen cápa. Igen ám, de rejtélyes halálesetek történnek, két búvár eltűnik, és Brodynak egyre inkább az az érzése támad, hogy ismét egy fehér cápa keveredett városuk vizeibe. Az is megfordul a fejében, hogy talán bosszút állni jött felrobbantott társa miatt. Természetesen most sem hisznek a rendőrfőnöknek, csak éppen kifogásnak nem a tapasztalatlanságát hozzák fel, hanem inkább az előző támadások okozta traumából indulnak ki a város vezetői. Úgy gondolják, Brody rémeket lát, ezért ki is rúgják az állásából. Eközben nagyobbik fia lázadozik ellene, és mindenáron a barátaival akarja tölteni a nyarat, a vitorlásával szelve a tenger habjait. A cápa pedig igyekszik megtizedelni a fiatalok csapatát, és Brodynak immáron egyedül kell szembeszállnia a szörnnyel, hogy megmentse gyerekei életét.

Nos, azt kell, hogy mondjam, nem lett nagyon rossz ez a film. Sőt, ha nem lett volna a nagy előd, akkor igazán jónak lehetne mondani. Csak az a baj, hogy ez egy folytatás, így elkerülhetetlen az összehasonlítás. Mivel a színészgárda nagyrészt visszatért, így rájuk nem lehet panasz. Roy Scheider jól hozza Brody szerepét, bár nem sok újat vitt a karakterbe. A történet is rendben van, a támadások is jól sikerültek, és kellően izgalmas a küzdelem az emberek és a cápa között. Akkor mégis mi a gond? Leginkább az, hogy ez egy folytatás, és ezért nem elég, ha ugyanazt hozza, mint az első rész, mert azt már láttuk. Ráadásul a Cápa elég brutálisra sikeredett, hiszen elég hosszan mutatta be Spielberg egy kisfiú megölését, vagy az elején a csaj haláltusáját. Tehát a folytatás készítőinek brutálisabbnak kellett volna lenniük. Ezzel szemben nem lett több a támadás, a vér még kevesebb is volt, pedig alapanyag volt bőven. Ott vannak mindjárt Brody fiának a haverjai. Szép számmal szerepeltek a filmben, ehhez képest talán egy vagy két tinit falt fel a cápa. A többi csak sokkot kapott, vagy picit megrágicsálták.

Ettől pedig sokszor nagyon unalmassá vált a film. Elvégre az első részben volt három nagyszerű színész, akiknek a párbeszédei és a játéka simán elvitte a hátán a filmet, és nem is voltak vontatottak a támadások közötti jelenetek. Itt viszont Brody egyedül van, a tinik meg elég bénán teljesítenek, és ezért hosszúnak tűnt a majdnem kétórás játékidő.

Azt hiszem, a film legnagyobb hibája az, hogy esélye sem volt az első résszel szemben, viszont az alkotók igyekeztek annak a népszerűségét meglovagolni, ezért kisebb változtatásokkal leforgatták majdnem ugyanazt, csak rosszabbul. Több vér, több brutalitás és akciódúsabb jelenetek kellettek volna. Nem mondom, hogy rossz film, önmagában kellemes élmény, de nem hiszem, hogy a kellemes jelzőt szerették volna megcélozni a készítők. Még mindig azt mondom, hogy folytatáshoz képest nem volt gáz, így mindenki nyugodtan tehet vele egy próbát.

Pontszámom: 7/10

IMDb | mafab

Jaws 3-D - A cápa 3. (1983)

Vannak olyan történetek, amikben tényleg annyi lehetőség és potenciál van, hogy megéri folytatásokat csinálni belőle. Két dologra kell csupán vigyáznia a készítőknek, hogy jó filmeket készíthessenek ugyanazzal az alapkoncepcióval. Az egyik az, hogy ne menjenek át gagyiba, a másik pedig az, hogy mindig valami újat csempésszenek az alkotásaikba. Sajnos A cápa 3. készítőinek nem sikerült megugraniuk a szintet.

Mike Brodyt nem viselték meg annyira az Amity partjainál történt cápatámadások, hogy elkerülje a vizet. Jelenleg egy víziparadicsomban dolgozik, ahol ő felel a rengeteg turistát odavonzó látványosságok biztonságáért. Barátnője van, aki ugyanitt a delfineket felügyeli és tréningeli. Igazán boldog életük van, Brody öccse, Sean is csatlakozik hozzájuk a nyáron, tehát minden adott egy idilli családi vakációhoz. Hogy, hogy nem, a lagúnába téved egy fehér cápa, akinek a kedvenc mulatsága, hogy embereket eszik. Ám ezúttal inkább a cápa befogása mellett döntenek a vezetők, és ebből akarják még jobban megtömni feneketlen pénztárcájukat. Mondanom sem kell, hogy nem jó ötlet fehér cápákkal szórakozni, és természetesen Mike-nak le kell győznie a fenevadat.

A történet végtelenül egyszerű, ami nem lenne baj, ha más területeken domborítanának a készítők. Az ugyan jó ötlet volt, hogy kihagyták a sztoriból azt a részt, hogy nem hisznek Brodyéknak, csak az a gond, hogy több jót nem tudok írni erről a filmről. A cápatámadásokat nem mutatják be rendesen, inkább csak piros pacákat látunk, és ennyi. A vizuális megvalósítás irdatlan gagyi, esküszöm, az 1933-as King Kongot profibban csinálták meg, mint ezt a filmet, pedig eltelt 50 év. Néha komolyan az volt az érzésem, hogy Ed Wood egyik filmjét nézem, ami roppant szórakoztató ugyan, csak hogy ha valaki A cápa 3. címet látja, akkor nem a nevetőizmait akarja edzeni. Bár jobban belegondolva, örültem volna, ha tudtam volna nevetni, de annyira szánalmas volt az egész látvány, hogy inkább sírtam hangosan belül, és könyörögtem, hogy legyen vége a filmnek.

A színészi játék pocsék! Sem a főszereplők, sem a mellékszereplők nincsenek a helyzet magaslatán. Könyörgöm, ha megharap egy cápa, akkor nem az hagyja el a számat, hogy: ó-óó… Erőltetett az egész film úgy, ahogy van. Az egész film alatt egy szó visszhangzott a fejemben végig: gagyi, gagyi, gagyi… A Cápa-sorozat szégyene ez a rész. Csak erős lelkületűeknek tudom ajánlani, mert ez bizony még a rajongókat is megterheli.

Pontszámom: 2/10

IMDb | mafab

Jaws: The Revenge - A cápa bosszúja (1987)

Utazásunk végéhez értünk, vagyis a Cápa-univerzum negyedik és egyben befejező részéhez. Úgy gondolom, az első rész igazi kultfilm, a második ugyan elmarad a nagy elődtől, de azért sikerült felnőnie a feladathoz, a harmadik rész kritikán aluli lett, a negyedik pedig valamit képes volt javítani a színvonalon, de még így is nagy vérveszteséget szenvedett a tetralógia. Akkor most nézzük, mit is sikerült kihozni A cápa bosszújára elkeresztelt negyedik részből.

Visszatérünk egy rövid időre Amity városába, ahol Brody özvegye, Ellen és kisebbik fia, Sean élik életüket, miközben Mike a Bahamákon kutatásokat folytat. Sean apja nyomdokaiba lépett, és Amity városának rendőrfőnök-helyetteseként dolgozik. Karácsonykor azonban már nem ünnepelhet együtt a család, mert ismét lecsap a nagy fehér cápa, és ezúttal sikerrel jár, végre megölhetett egy Brodyt. Ellen meg van róla győződve, hogy a cápa bosszút áll rajta és a családján a múltért, és kezd teljesen megkattanni. Mike feleségével és kislányával elviszik a Bahamákra Ellent, hogy kicsit megnyugodjon. Ellen azonban úgy gondolja, hogy a cápa ide is követi őket, és addig nem fog leállni, amíg akár egy Brody is életben van. Végül, hiába az eddig cápamentes bahamai víz, neki lesz igaza, és fiával együtt meg kell küzdeniük a bosszúszomjas bestiával, ha élni akarnak.

Nos, a harmadik részhez képest jelentős javulás tapasztalható, a készítők még csak nem is utaltak az előző részre, és ezt okosan tették. Igazán érdekesnek találom, hogy behozták a bosszú motívumát, bár azért valljuk be, ez felvet néhány kérdést. Szóval, most az eddig felrobbantott meg agyonrázott cápák rokonságban álltak a mostanival? Vagy ez egy elkötelezett, fajtársait védő cápa? Netán van egy nagy cápaklán, élén a keresztcápával, akik gyilkosokat küldenek, hogy megtorolják az embereken a társaik halálát? Értem, hogy kellett valami újítás, de ez kissé erőltetett.

A cápatámadások nem annyira elnagyoltak, mint az előzőekben, de még mindig kevés van belőlük, és még mindig nagyon árnyaltak. Vér az van, de brutalitás nincsen. Az első rész még mindig kenterbe veri ezen a téren is a folytatásokat. Az azonban végre üdítő, hogy kinyírtak egy Brodyt. Már éppen itt volt az ideje, és kifejezetten jót tett a filmnek, hogy ezt meglépték. A nosztalgikus bevágások is jók voltak, emberibbé tették a történetet, és adtak egy nosztalgikus érzetet a filmnek. A színészek nem voltak sem jók, sem rosszak, tehát átlagosan teljesítettek. Hogy Michael Caine-t mi késztette, hogy részt vegyen ebben a produkcióban, azt nem tudom, de sokat ő sem tudott hozzátenni a dologhoz.

Több pozitívumot nem tudok mondani A cápa bosszújáról. Egyszerűen nem volt elég, amit elénk tettek. Nem voltak brutális gyilkosságok és a karakterek reakciói is furán hatottak. Könyörgöm, már több éve terrorizálják őket a fehér cápák, ezek meg csak víz mellett laknak, és a vízben dolgoznak. Mike-nak nincs semmi baja azzal, hogy a Bahamákon eddig sosem fordult elő ez a cápafaj, ráadásul most halt meg az öccse szintén egy cápa által, de ő simán belemegy, hogy tanulmányozzák azt a dögöt. Most pedig egy kis spoiler következik, mert ezt most muszáj.

Egyszerűen nem fér a fejembe, melyik idióta vadbarom találta azt ki, hogy mikor végre úgy tűnik, hogy egy, a család számára fontos karakter, Mike társa veszít a cápával szemben, ráadásul igencsak brutális módon, a végén mégis túlélje?! Könyörgöm, a cápa szájában volt, szinte kettéharapta, dőlt a vér, a cápa levitte a víz alá, ez meg egyszer csak felbukkan, hogy sziasztok, nem haltam ám meg. Kész vicc.

A cápa bosszúja egy fáradt és erőtlen próbálkozás lett, ami valamit helyreállított a sorozat renoméján, de nem tudott felkapaszkodni a második résznek még csak az árnyékába sem. Ez a lufi sajnos idő előtt kipukkadt.

Lezárva a Cápa-univerzumot, azt tudom mondani, hogy az első két részt mindenkinek ajánlom, mert tényleg jók. A harmadik, negyedik részt pedig sok haverral és alkohollal fűszerezve nézzétek inkább meg, mert nagyon jó szórakozást tudnak így nyújtani, még ivósjátékot is ki lehet rájuk találni, de semmi több. Sajnálom, hogy egy csodálatos kezdet ilyen véget ért, viszont ha úgy nézzük, a Cápa nem ülhetne továbbra is a trónon, ha könnyű lenne Spielberg után csinálni, amit ő alkotott.

Pontszámom: 3.5/10

IMDb | mafab