Az előző cikkem túlnyomórészt pozitív volt, leszámítva a trilógia záróakkordját, ami méltatlan befejezés volt számomra. Sajnos úgy néz ki, 2009-re a szériát felügyelő embereknél valami elpattant, mert ugyanebben az évben a japánok is kiokádtak magukból két minősíthetetlenül rossz részt.

Ju-on: Kuroi shôjo
Ju-on: Girl in Black / Black Ghost (2009)
Rendezte: Mari Asato

Hét film után az ember elgondolkodik azon, hogy ráfér a szériára a vérfrissítés, habár, hogy őszinte legyek, szerintem ennyi epizód után pont nem kéne már erőltetni. Japánban mégis úgy gondolták, hogy a ju-on átkot új köntösbe csomagolva ismételten kiadják, hadd ugorjanak rá a j-horror fanatikusai.

Magával az ötlettel nem lenne semmi baj. Az átkot nagyon sok formában meg lehetne valósítani, mert mégis miért kell ragaszkodni ugyanazokhoz a helyszínekhez, és szellemekhez? Elvégre bárkiből lehet dühös szellem. Viszont, ha az ötletből egy ilyen igénytelen, értékelhetetlen vackot hoznak össze, akkor az ember már inkább visszasírja a hörgő nőt és a nyávogó purdéját.

Mint az sejthető, ez egy spin off, amiben egy kis család problémáit követhetjük nyomon. Egyik nap ugyanis a család kicsi lányára rátör egy roham, aminek senki nem ismeri az okát, de még a vak is látja, hogy valami nagyon megváltozott benne. Időnként a frászt hozza az őt kezelő nővérre, és úgy néz ki, szellemként ki tud lépni a testéből és végez mindenkivel, aki bármilyen kapcsolatba került vele. Túl nagy izgalmakra ne számítsatok, hiába telt el öt év a Harag 2 óta, a film teljesen visszakanyarodott a Ju-on: The Curse szintjére, annyi különbséggel, hogy itt jobb minőségű kamerát használtak.

A szereplők közt ismét nagyon kevés kapcsolat van, ahogy a jelenetek is alig kapcsolódnak egymáshoz. Ha itt megjelenik valaki, akkor a jelenet végére tuti meghal. Arról a „rendezői bravúrról” nem is beszélve, hogy a főcím alatt megmutatják az összes helyszínt, amit a bő 60 perc alatt láthatunk. Hogy ennek mi a funkciója, azt nem tudom, de legalább jó kis hangulatromboló.

A színvonalat természetesen a színészi játék és a történet is kellően mélyre helyezi. Igazából a színészek többsége nem szörnyű, inkább simán csak rosszak, de van egyetlen szereplő, aki olyan szinten szar, hogy konkrétan az egész filmre hatással van. Ez pedig nem más, mint a kislány. Az Átok 2-nél említettem a Jake-et játszó kissrácot, hogy elég esetlen volt a játéka. Nos, ő ehhez a kislányhoz képest egy Oscar-díjas színész. Végigripacskodja a teljes játékidőt, ami külön művészet, tekintve, hogy alig beszél… Ez leginkább a rohamoknál csúcsosodik ki, amit úgy ad elő, mintha egy Zs kategóriás paródiafilmben játszana. Egyetlen megmozdulása sem hiteles, és cseppet sem ijesztő, még akkor sem, mikor talpig feketére van mázolva.

De a történet is megér egy misét, ami röviden annyi, hogy ennek a lánynak van egy „parazita ikertestvére”, aki még a méhben meghalt, és a lány hasában megmaradt, mint kifejletlen magzat. Mikor ezt anyuka megtudja, azonnal elmegy a nővéréhez, aki amolyan papnő/szelleműző, és megállapítja, hogy a lány rohamait a halott ikertestvér okozza, aki időnként átveszi felette az irányítást. Oké, ez még egy klassz kis ötlet, meglepő fordulat, na de ez a testvér mérges, mert nem születhetett meg, és ezért utálja a szüleit, valamint minden hozzátartozóját. EZÉRT GYILKOL. (!!!!)

Oké, tehát van egy szellemlányunk, aki, ki tudja milyen okból, meghalt még magzat korában, ezért mindenkit megöl, aki NEM tehet a halálról. Szép kis szellem, mondhatom, gondolhatjátok, mennyire sajnáltam ezek után, és hogy mennyire érdekelt a film vége. Többet nem is vagyok hajlandó írni róla. Ez egy hitvány, átgondolatlan, értelmetlen hulladék, de sajnos a felkelő nap országában nem érték be ennyivel…

IMDb | mafab

Ju-on: Shiroi rôjo
Ju-on: Old Lady in White / White Ghost (2009)
Rendezte: Mari Asato

A két film közül ezt láttam elsőnek, ami részben annak köszönhető, hogy karácsonyi ajándékként megleptek az eredeti DVD-vel, aminek mondhatni nagyon örültem. Ám be kell vallanom, hogy ha nem lenne az egzotikus származása, kihajítottam volna a p*csába!

Igazából ez még egy fokkal jobb, mint az előző. Helyesbítek, kevésbé szar… Pedig a kezdés elég ígéretes. Karácsony van (így decemberben fő az aktualitás :) ) és egy futárt láthatunk, aki egy házhoz visz csomagot. Az anyukával vált néhány szót, de hamar észreveszi, hogy valami nincs rendben, ugyanis a nő mindig ugyanazt ismételgeti. Ezek után körbenéz a házban, ahol természetesen egy halom holttestet talál, köztük egy fej nélküli kislány tetemét.

Ezt követően viszont totális érdektelenségbe fullad a film. Megnézhetjük a család előtörténetét, továbbá még egy lányt is, aki nagyon jó barátnője volt a családban élő kislánynak. A történet lényegében annyi, hogy mikor a család beköltözik, a legidősebb fiút megszállja valami, amitől elkezdi molesztálni a kishúgát, aki persze nem mondhat el senkinek sem semmit, de mikor átmegy hozzá a barátnője, neki azonnal kitálal, ő pedig… nem tesz semmit. Én már itt feladtam, mert mégis hogy lenne ez így életképes a valóságban? Anyuka, apuka nem fürdeti, esetleg öltözteti át? Értem én, hogy a család tagjai nincsenek egymással olyan jó viszonyban, mivel apuka egy igazi méretes faszfej, továbbá az idősebbik lány tizenévesen gyereket vár, az anyuka meg még csak frissen házasodott be, így mindenki őt cseszegeti. A szegény nagymamáról nem is beszélve, aki olyan öreg, hogy már mentálisan sem ép. Azt viszont ne meséljék be nekem, hogy a legjobb barátnője nem mondja el senkinek, holott konkrétan a bátyja kib*ssza a házból, és a lány még segítségért is könyörög neki az ablakon át.

De mindegy is, hiszen ezeken kívül még lesz min fogni a fejünket. A minőség semmivel sem másabb, ugyanaz a technika, a vágás, és ugyanúgy nincs feszültség. A szereplők jönnek-mennek, és természetesen egyikkel sem tudunk azonosulni. Jó ötletek itt is vannak (a magnókazettán hallható hang), de ezek sincsenek kellően kidobva, csak úgy be vannak dobva, hogy az alig több mint egy órás játékidőt kitöltsék. A finálé pedig a röhej csúcsa, mind színészi játékban, mind rendezésben. Az egyetlen dolog, ami valóban tetszett, az a zárójelenet, amibe sikerült egy kis érzelmet belevinni, de összességében ez is egy nagyon rossz film.

Joggal mondhatjuk, hogy a 2009-es év volt a széria mélypontja, mert mind az amerikai, mind a japán filmek értékelhetetlen szennyek. De ami a legjobban felbosszantott, az a mentalitása volt. Erről ugyanis lerí, hogy nem akarták elkészíteni, de ugyanebben az évben kijött a Ju-on: The Grudge videójáték "Wii exkluzív" címként, és muszáj volt promózni. Más magyarázatot legalábbis nem találok erre a merényletre, amit elkövettek. Legjobban úgy tudnám jellemezni, mint a muffint, amit emberi fekáliából sütöttek meg. A csomagolása szép, de amint belekóstolsz, azt kívánod, bár meghaltál volna.

Érdekesség, hogy mindkét filmben van egy rövid Toshio-cameo.

IMDb

(További részek a sorozatból: Ju-on Part 1, Ju-on Part 2, Ju-on Part 3, Ju-on Part 5 + Újabb előzetes a Ju-on: The Finalhoz)