A 2013-as Jug Face című filmet általában jól szokta fogadni a közönség. Több cikkbe is beleolvastam, legtöbben dicsérték, így hát nem teljesen fogalmatlanul, némi elvárással ültem le elé.

Hangulatos bevezetővel indít az író-rendező: rajzokon keresztül ismerhetünk meg egy furcsa közösséget és még furcsább szokásukat, miszerint a falut körbevevő erdőben található gödörnek áldoznak bizonyos kiválasztottakat, nem túl humánus megoldással: torokelvágással. Ezek után megismerhetjük „főhősnőnket”, Adát, aki éppen vérfertőző kapcsolatot létesít bátyjával, Jessabyval, mindeközben pedig valaki, valahol máshol, de ugyanabban az időben épp egy fej alakú korsót mintáz meg agyagból, majd elkezdi kiégetni.

Miután természetesen semmit nem értünk az előttünk zajló dolgokból, a film lassan elkezdi megmagyarázni magát: a falu lakói tulajdonképpen egy szektát alkotnak, és együtt szolgálják az úgynevezett gödröt, amiben él valami, de hogy mi, az végső soron előttünk sosem fog kiderülni. Bizonyos időközönként egyiküknek látomásai támadnak, és ilyenkor elkészít egy korsót, ami valamelyik falusit mintázza. Akit megformáz, az kiválasztott lett, és mint ilyen, övé a megtiszteltetés, hogy feláldozzák a gödörnek, ezzel biztosítva saját biztonságukat, és nem utolsó sorban az ott élő lény segítségét is (az ismeretlen valami ugyanis betegeket gyógyít). A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Ada rájön, hogy ezúttal az ő arcát mintázza az edény, ám neki nincs ínyére a torokelvágósdi, így hát ellopja a korsót és elrejti. Azonban az itteniek nem véletlenül félik azt a bizonyos valamit, ami odalent él, és meg akarja kapni, ami jár neki: a testvérétől várandós Adát.

Valamit meg kell hagynom, mielőtt belekezdenék abba, hogy mi a gondom ezzel az egésszel. Az alapötlet különleges és egyedi, legtöbb esetben támogatom azokat a rendezőket, akik saját történetüket filmesítik meg, ilyenkor (gondolom) sokkal lelkesebbek, mindent bele akarnak adni, hisz a saját művüket, a saját kezük munkáját akarják a közönség elé tárni. Tehát ez az egész szektás őrület, a gödör, az agyagkorsók, de még a testvérek vérfertőző kapcsolata is olyan dolgok, amik érdekessé teszik az alkotást, és kiemelik az agyonhasznált sablontémák közül. Természetesen sok szektás film létezik, de a Jug Face-nek mégiscsak sikerült valami újdonságot és frissességet csempésznie az ezzel foglalkozó filmek sorába.

Na de a látvány… A látvány, vagy épp annak hiánya sajnos más lapra tartozik. Annyi, de annyi film hasalt már el azon, hogy nem volt elég pénz arra, hogy véghezvigyék, amit akarnak, hogy az alkotás teljes fényében pompázhasson. És számomra a Jug Face ebbe a kategóriába tartozik.

Vannak azok a filmek, amik sikeresen veszik az anyagi keret szűkösségét, ilyen az Enter Nowhere, a Vérszomj és hát természetesen a Blair Witch Project, de a sort nagyon hosszúra lehetne nyújtani. És akkor itt van cikkünk alanya, ami halálra idegesít az össze-vissza villogó fényekkel - mindez bizonyos látomások intenzivitását lenne hivatott jelezni (gondolom), de ehelyett idegesítő és nevetséges. Aztán itt a főgonosz, a titokzatos lény is, amiből egyetlen milliméternyi kis körömdarabot nem látunk. Nem tudom, ez szándékos volt-e, mint mondjuk az előbb említett Ideglelés esetén, de ha az is volt, itt nem működik olyan jól, mint ott, és ennek elsődleges oka az, hogy ezeknek a látomásoknak a képében láthatjuk munkálkodását, de úgy villog minden, hogy a képernyőm majdnem kisül a retinámmal együtt, a kamerát meg össze-vissza rángatják, ami nyilván a fejetlenséget akarná kifejezni, de ez így, ilyen köntösben nem működik.

Néha aztán azt is éreztem, hogy mintha kicsit többet szeretne a film nyújtani, mint amire képes. Ada nagyapjának szerepeltetése még hagyján, de van egy fekete szellemsrác is, aki egyszer még meg is akarja menteni Adát, de hogy miért, vagy hogy mit akar, az rejtély. Igaz, többször is említik, hogy akit nem áldoznak fel a gödörnél, és úgy öli meg ez a bizonyos valami, az örök időkre az erdőt fogja járni, szóval a szellem kilétét ez megmagyarázza, de azt nem, hogy miért néz ki úgy, mintha valami tök más filmből szerkesztették volna ide. Mikor ő jelen van, és mellette áll egy élő emberi lény is, a kettő annyira nem passzol össze, hogy tényleg az a benyomásom volt, mintha a szellemet csak úgy odavetítették volna külön, mert még komplexebbé akarták tenni a sztorit. Nos, szerintem bőven meglettünk volna nélküle, főleg mert akkor azon sem kéne törnöm a fejem, hogy miért nem csinálja senki össze magát, amikor meglátják, sőt olyan normális hangnemben beszélgetnek vele, mint én a szomszédommal, mikor teszem azt a lépcsőház állapotát vitatjuk meg.

A befejezés pedig… Hát nem tudom. Hiányérzetem van, és nem kicsi. Rengeteg a megválaszolatlan kérdés, olyan az egész, mintha belekezdtem volna egy sorozatba, csak épp a 2. évad valamely részénél, aztán az epizódot megnézve abba is hagytam volna az egészet. Ennek ellenére a Jug Face nem rossz film, legrosszabb esetben is valami különlegesség, valami nem mindennapos. Ez azonban jóvá nem teszi, és érzésem szerint leginkább a mocskos anyagiak miatt egyszeri megnézésnél nálam nem tud tovább jutni.

Értékelés: 5/10

IMDb | mafab**
**