- Szerző: Gaerity
- Természet
- 2018.04.25. 18:00:00
- #megtörtént eset#kaland#Greg McLean#Daniel Radcliffe#túlélés#természet#küzdelem#életrajzi#lélektan#utazás#pszichológia#dráma
Előző
[Regény]
John Douglas - Mark Olshaker: Mindhunter / Sorozatgyilkosok
Az emberek – éljenek bárhol a világban – egyik fontos jellemvonása az elvágyódás. Ez pedig ilyenkor tavasszal még inkább jellemez minket. Legtöbbünknek azonban apró kis utazások jutnak, olykor csak lakóhelyünk környékére, esetleg pár száz kilométeres távolságokba jutva el. Az igazi kaland pedig sokáig várat magára vagy egyáltalán el sem jön. Az igazán elszánt kevesek viszont eljutnak távoli tájakra, más kontinensekre, és olyan területekre is ahol előttük csak néhányan járhattak. Azonban hatalmas a különbség a jól megszervezett utazások, a kalandvágyból elkövetett magán túrák és a balsors által vezérelt események olyan láncolata között, amely nem tartogat mást az utazónak, mint nehéz küzdelmet az életért.
Az elmúlt körülbelül tíz évben a szélsőséges körülmények között végrehajtott, a túlélést fókuszba állító esetek és történések köré egész jól jövedelmező marketing gépezetet építettek fel a szakemberek. Elég csak Edward Michael „Bear” Grylls műsoraira, a túlélő valóságshow-k számtalan mutációjára, vagy a tényleges kiképző táborok által lebonyolított tanfolyamokra gondolnunk. A természetben való túléléshez nélkülözhetetlen készségek elsajátítása – ha csak minimális szinten is – szükségszerű lehet bárki számára, ha azonban a képletből eltávolítjuk az ellenőrzött körülményeket és a szakértői felügyeletet, csak az ember marad és a természet. Az a természet, ami alapvetően nem ellenséges, mégis akik szembe néztek már vele tudják csak igazán, hogy kitartásuknak és szerencséjüknek köszönhetik az életüket, hiszen olyan erővel szálltak harcba, aminek legyőzésére igazán senki sem képes. Ez a film is egy ilyen küzdelemről szól.
A megtörtént esetet feldolgozó film Yosseph „Yossi” Ghinsberg életért folytatott küzdelmét mutatja be. Yossi (Daniel Radcliffe - Harry Potter széria, The Woman in Black) a ’80-as évek elején, háromévnyi katonai szolgálat után utazóként kalandozik a világban. 1981-ben jut el Bolíviába, ahol megismerkedik Marcus Stamm – val (Joel Jackson – Deadline Gallipoli, The Wrong Girl), egy szabadságát töltő iskolai tanárral, majd később pedig annak barátjával, Kevin Gale-vel (Alex Russell – Carrie, Chronicle), egy amerikai fotóssal. Miután megérkeznek La Paz városába, olyan lehetőséghez jutnak, ami – akkor még úgy gondolják – életük legnagyobb kalandja lehet. Egy titokzatos férfi, Karl Ruprechter (Thomas Kretschmann – Blade II, Avangers: Age of Ultron) felajánlja a kis társaságnak, hogy elvezeti őket az esőerdő szívébe, ahol a kalandon kívül egy eddig ismeretlen indián törzs is várja őket. Az utazók élnek a lehetőséggel és reményekkel telve indulnak el a fák sűrűjébe. Az összezártság, a kemény terep és a kevés táplálék is megviseli az utazókat és felbontja a csapat kohézióját, ezért idővel szétválnak. Marcus és Karl visszaindulnak La Paz-ba, Yossi és Kevin azonban a veszélyes folyón indulnak el, hogy elérjék úticéljukat. A kis lélekvesztő, amin elindulnak azonban nem képes ellenállni a folyó haragjának, ezért balesetet szenvednek, aminek következtében Yossi elszakad társától és megkezdődik három hétig tartó kálváriája, amelynek során egyedül kell szembenéznie a természet haragjával.
A filmben használt képek lenyűgözőek, csodálatos módon adják vissza a természet szépségét. A színészek is jól játszanak, ki kell emelnem Daniel Radcliffe-et, aki kellő alázattal, meggyőzően játssza el a Yossi karakterét. Rég volt már Harry Potter és ez csak jót tesz a színésznek. Még több hasonlóan jó szerepet kívánok neki. A történet, a képek és a teljes kilátástalanság érzése fokozatosan uralkodik el a nézőn és kúszik be a bőre alá, hasonlóan a Yossi-t prédául választó parazitához – ez a jelenet szó szerint zsigeri és biztosan a nézővel marad a film megtekintése után is…
Azoknak ajánlom igazán a filmet, akik kedvelik a hasonló témájú alkotásokat. Érdekes kalandfilm, nagyon erős pszichológiai vonallal. A film és az utolsó képsorok pedig ismét bebizonyítják azt, hogy igazán megrázó történeteket csak az élet képes írni…
7/10