Mostani kritikámban az ázsiai filmipar egyik mesterművét és annak amerikai feldolgozását fogom bemutatni, ami - hogy őszinte legyek - messze nem olyan vészes, mint a legtöbb társa, de azért a minőségbéli különbségek szemmel láthatóak.

Janghwa, Hongryeon - Két nővér (2003)
Rendezte: Kim Jee-woon

Már a Bedevilled-kritikámnál leírtam, hogy Dél-Koreában még a horrorfilmeknél is nagy hangsúlyt fektetnek az érzelmi töltetre, ezzel próbálnak valami különleges hangulatot teremteni, ami sokszor jól sikerül náluk, de valamikor egyértelműen erőltetett a drámai szál.

A Két nővér (A Tale of Two Sisters) abban különleges, hogy bár a film alaphelyzete egy családi matinéfilm érzetét kelti, mégis nagyon feszült hangulatot tud teremteni, ami még az egyszerű párbeszédeket is érdekesebbé teszi. De csak szépen sorjában...

Történetünk főszereplői két nővér, akik anyjuk halálát nem voltak képesek feldolgozni, ezért egy intézményben kezelték őket. Közel egy év telt el, amikor az orvosok úgy döntenek, hogy hazaengedik a lányokat, ám azoknak szembesülniük kell azzal, hogy apjuk összejött egy új nővel, aki ráadásul még jól is ismeri a családot. A nő és a két lány között természetesen nagyon erős ellenszenv alakul ki, annak ellenére, hogy mostohájuk eleinte próbál kialakítani valamiféle kapcsolatot. A dolgok azonban, úgy néz ki, egyre inkább kezdenek eldurvulni, amire csak rátesz egy lapáttal a rengeteg különös esemény, ami a házban történik. Vajon a lányokon újra eluralkodik a betegség, vagy a mostoha szándékosan akarja őket az őrületbe kergetni, aki szemmel láthatóan szintén pszichológiai problémákkal küzd?

Az atmoszféra, amit ez a film teremt, nálam túlszárnyalt eddig mindent. A minimalista látványvilág ellenére olyan feszült hangulat járja át ezt a közel két órát, amire már tényleg csak annyit lehet mondani, hogy zseniális!

Mint az sejthető, ez egy vérszegény darab.  Ezt azért is közlöm, mert érdemes tudni, mint ahogy a bevezetőben is írtam, ez egy erős drámai vonallal rendelkező film, éppen ezért rá kell hangolódni, vagy különben egy értelmetlen maszlagot kapunk. Apropó értelmezés. A két nővér rendelkezik életem egyik legváratlanabb és legleleményesebb fordulatával, ami még meglepően logikus is, bár ahhoz, hogy értelmezni tudjam, muszáj volt megnéznem még egyszer.

Többet nem is szeretnék róla írni. Ez számomra egy mestermű. A képi világ, a dramaturgia, a történet, a feszültségkeltés és a színészi játék olyan gyönyörű összképet alkot, ami mellett egy filmrajongó sem mehet el szó nélkül.

Amit még hozzá szeretnék tenni, hogy itthon egy kifejezetten minőségi kiadást kapott, melyet a Cinetel Kft.-nek köszönhetünk. Itthon legalábbis ez az egyetlen nem mainstream horror a Gazdatesten kívül, ami dupla lemezes extra kiadást kapott. Továbbá a szinkronmunka is rendkívüli minőségről árulkodik.

The Uninvited - Hívatlan vendég (2009)
Rendezte: Chars Guard, Thomas Guard

Az Átok cikkemnél már írtam arról, hogy mennyire népszerű még a mai napig a keleti horrorfilmek átírása. A Hívatlan vendég mégis kilóg a sorból. Mint az sejthető, a cím teljes mértékben eltér, emellett az alapötleten, és egy-két jelenetet leszámítva, sokban különbözik elődjétől.

Már maga a nyitány is egy teljesen más hangulatot teremt. Egy jól ismert rejtély felderítő thriller hangulatát kelti, amiben főszereplőnk, Anna (Emily Browning - A sötétség leple, A szellemhajó, Álomháború) igyekszik kideríteni, mi történt azon a napon, amikor édesanyja meghalt. A kis ház, amiben a beteg anyja feküdt, ugyanis rejtélyes okokból porig égett, amit képtelen volt feldolgozni, és mikor 11 hónap után hazatér, szomorúan konstatálja, hogy az apja összejött azzal a nővel, aki édesanyját ápolta. Továbbá felbukkan a nővére is, akihez erős testvéri szeretet fűzi.

A dolgok ismét egyre rejtélyesebbé alakulnak, sőt kiderül, hogy a mostohájuk neve még csak nem is valódi név. Megkezdődik hát a nyomozás, amit persze meg-megszakít egy-két hatásvadász ijesztgetés. Persze ez még érthető, elvégre egy horrort nézünk, ezek nélkül csak egy egyszerű krimi lenne a film.

Mint az sejthető, a hangulat itt már teljesen más. A drámai vonalnak nyoma sincs, a feszült hangulatot felváltották a jump scare-ek, de még a végén levő nagy fordulatot is leegyszerűsítették egy ezerszer látott csavarra. Mindezek ellenére nem mondanám annyira rossznak, bár az eredetinek a nyomába sem ér. Ehhez egyébként az is hozzájárul, hogy a rendezés kifejezetten tetszetős. A sötétség és a fény kellően ki van emelve, de Emily Browning és a mostohát alakító Elizabeth Banks (Az éhezők viadala trilógia, Slither - Féltél már nevetve?) itt tökéletesen játsszák szerepüket. Éppen ezért nem mondom, hogy kerüljétek, de akik még egyiket sem látták, azoknak ajánlom, hogy inkább az eredeti filmet tekintsék meg.

Két nővér: 10/10 IMDb | mafab
Hívatlan vendég: 6/10 IMDb | mafab