Tavaly, első születésnapunk után elégedetten tekintettünk vissza az eltelt időszakra. Úgy éreztük, ötleteinket és terveinket elvárásainknak megfelelően tudtuk megvalósítani, és ígértük, hogy a jövőben is mindent megteszünk, hogy oldalunk elnyerje tetszéseteket. Bízunk benne, hogy ti is sikeresnek ítélitek meg az eltelt 12 hónapot is. Örömünkre szolgált, hogy lelkes olvasótáborunk több mint a duplájára nőtt ebben az időszakban, és természetes, hogy nincs megállás! Nemrég megjelent első képregényismertetőnk, híradóinkból folyamatosan értesülhettetek a legfrissebb újdonságokról (melyeket lehetőség szerint részletesen is ismertettünk), magyar nyelvű felirataink útján is igyekeztünk néhány művet még közelebb hozni a közönséghez, tegnapelőtt olvashattátok az első portrét, és Köztünk élnek rovatunkban tisztán objektív módon mutatjuk be, hogy a valóság borzalmai sokszor minden képzeletet felülmúlnak. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy oldalunk még tovább fejlődjön (kódfelhőbe burkolózó IT-sünk, Lord Penius is nagyszabású dolgokra készül), és továbbra is törekedni fogunk arra, hogy mindig a lehető legsokoldalúbban és - remélhetőleg - a legszórakoztatóbb módon sikerüljön Hozzátok szólni.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki az eltelt 12 hónapban megtisztelt bennünket a bizalmával, sok esetben pedig megelőlegezte azt, hozzájárulva a CreepyShake fejlődéséhez. Köszönjük minden olvasónknak, aki minket választott; a Nightmare in Budapest csapatának, akik fantasztikus élményekkel ajándékoztak meg bennünket; a FOX csatornának, a Toldi mozinak, a MozIComnak, a Vertigo Médiának és a Frike Comicsnak a nyereményjátékokat; és vendégíróinknak (Lilia Flammeus, Jegroth-ess, Smaragd Sárkány, Belial, Britpopper Blogger, Puli, vbacs, Lejka, Joker) a nagyszerű cikkeket.

Külön szeretnénk kiemelni, hogy ***eN.Dé.***, aki fáradhatatlan szorgalommal és töretlen lelkesedéssel küldte el nekünk írásait, mostantól teljes emberként erősíti szerkesztőségünk csapatát!

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk megköszönni azoknak is, akikkel bár már nem dolgozunk együtt, de ők is sok-sok érdekes, tartalmas és színvonalas írással járultak hozzá sikerünkhöz: Varin, Absvrd, Wooltur, Lucifer's Angel - nélkülük talán nem alakult volna így az oldal sorsa.

Akárcsak az előbb, most is külön ki kell emelnünk valakit. Őt, aki az első pillanattól kezdve itt volt velünk, hisz ő alapította az oldalt. Ő volt az, aki semmilyen fáradságot nem sajnált, hogy elképzeléseit megvalósítsa. Ő volt az, aki szakadatlanul azon dolgozott, hogy törje az utat a CreepyShake előtt. Ő volt az, aki félelmet és akadályt nem ismerő erős hadvezérként vezette csapatunkat, amit aligha lehet neki elégszer megköszönni. Főszerkesztőnk, Fánkoslány most a kezünkbe adta a gyeplőt. Utoljára még azt kérte tőlünk: "Ne térjetek le az igazi horror alkotta útról!" Tudjuk, hogy az elbúcsúzása után keletkezett űrt senki nem lesz képes betölteni. De ígérjük, neki is és nektek is, hogy az útról nem fogunk letérni!

A csapat régebbi tagjait (Koimbra, Levente, Nomad, Ralome) már jól ismeritek, most pedig új és már nem is annyira új szerkesztőink is bemutatkoznak, illetve értékelik az itt töltött időszakot!

Lau: Sziasztok! Laurelin vagyok, itt az oldalon csak Lau. Kamaszkoromban fedeztem fel magamnak a horrort, amikor meguntam Robin Cook orvoskrimijeit. Stephen Kingbe botlottam, aki nagyon mély benyomást tett rám a Ragyogással, a Carrie-vel és a Christine-nel. Ezzel egyidőben a vámpír vonalon Anne Rice és az Interjú a vámpírral rabolta el a szívemet. Emlékszem, majd egy hónapig spóroltam a zsebpénzemet, hogy megvehessem a Lestat, a vámpírt a könyvesboltban. Sajnos vagy szerencsére viszont épp hiánycikk volt, így sikerült helyette az Azt megszereznem, ami szintén emlékezetes élmény maradt.

Időközben elvégeztem egy főiskolát filmes szakiránnyal, és büszkén mondhatom: én vagyok az első ember, aki Star Trekből szerezte a diplomáját. Kedvenceim: Stephen King, Lars von Trier, David Lynch, Poe, Lovecraft, és az elsőszámú: Neil Gaiman. Mostanában rekreációs céllal nézek horrort, volt egy év az életemben amikor napi egy-két filmet megnéztem az általam szutyokhorrornak titulált művekből, amik közül sok annyira igénytelen, hogy említésre se méltó.

Szeretem, ha egy film elgondolkodtató, de teljesen ki tudnak kapcsolni a céltalan gore filmek is, főként egy-egy keményebb munkanap után. Mostanában kevesebbet érek rá filmeket nézni, így a szutyokhorror helyett jobban megválogatom, mi kerül a képernyőre. Az írás 11 éves korom óta a hobbim, úgyhogy nagyon örülök, hogy itt lehetek, és két kedvenc időtöltésemnek egyszerre hódolhatok.

Speaker: Általános iskolában kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Aztán szép lassan hobbiból szenvedély lett a különböző történetek papírra vetése, melyeknek témája és kivitelezése Stephen King sajátos stílusát hordozza magában. Mondanom sem kell, ez az úriember volt, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Miatta kezdett el foglalkoztatni a horror műfaja, valamint a thrillerstílusú könyvek és filmek. Rengeteg művet olvastam már ebben a témában, és őszintén: nem bírom megunni őket.

Ennek a két szenvedélyemnek a tökéletes ötvözete a lehetőség itt a CreepyShake-nél, ahol egyszerre tudok írni és olyan filmekkel, könyvekkel foglalkozni, amik megfelelnek az ízlésemnek. Szórakoztató, izgalmas, kreatív feladat, minden szempontból magaménak érzem. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt dolgozhatok egy ilyen jó csapattal egy olyan témában, amit Magyarországon nem is értenek, nem is ismernek igazán.

Amelia: Hallottatok valaha olyan kilencéves gyerekről, aki azért könyörgött a szüleinek, hogy megnézhesse a Twin Peaks legújabb részét? Nem? Most már igen.

Imádok minden olyan történetet, ami kizökkent a szürke hétköznapokból, és egy olyan világba kalauzol, ahol bármi lehetséges. Oda, ahol törékeny nőkből nagyhatalmú boszorkányok, bátortalan fiúkból hatalmas és erős vérfarkasok lehetnek. Oda, ahol akár örökkön örökké élhetünk.

Ahogyan Stephen King, én is képes vagyok elhinni bármit, akár még azt is, hogy egy bicskával lehámozhatom magamról az árnyékomat. Talán ezért is lett ő a kedvenc íróm, aki meghatározó szerepet játszott a horror és thriller iránti lelkesedésemben.

Az is ő volt, aki tudtán kívül az írás felé terelgetett, amiről életem első 26 évében mindenki lebeszélt. Mérnöki diplomát szereztem, és halálra untam magam a magyar irodalom órákon, így már meg sem lepődtem, amikor az egyik szakmai továbbképzésen az előadó az arcomba vágta, hogy én biztosan nem tudnék megírni egy regényt. Sőt, valószínűleg még egy cikket sem. Nem lepett meg a kijelentése, simán csak vérig sértett.

Miért ne lennék rá képes?

„Ne mondd meg nekem, hogy mit nem tudok megcsinálni” - jutottak eszembe John Locke szavai a Lostból, és belevágtam az írásba.

Annyi mindent szeretnék elmesélni…

Annyi mindenről szeretnék írni…

Örülök a lehetőségnek, hogy itt ezt megtehetem.

KT: Legnagyobb részben egy középiskolai magyartanáromnak köszönhető, hogy aktívan érdeklődni kezdtem a művészetek különböző formái, az irodalom, és ezen keresztül a filmek és az írás iránt. Korábban egy metálzenével foglalkozó internetes újságba írtam cikkeket, azonban idővel rájöttem, hogy a zenélést inkább művelni szeretem, az írás iránti szenvedély viszont megmaradt; ugyan teljesen más területen tanulok és dolgozom, hobbi szinten viszont továbbra is érdekel az újságírás. Horrorok tekintetében elsősorban a régi klasszikusokat preferálom, de természetesen az újabb filmek között is megvannak a kedvenceim. Rendkívül nagy hatással vannak rám az olyan írók is, mint például H. P. Lovecraft, Robert W. Chambers vagy Edgar Allan Poe. Egyik célom, hogy elfeledett klasszikusokat és kevésbé ismert alkotásokat is megismertessek az olvasókkal.

eN.Dé.: Mióta az eszemet tudom, filmeket nézek és filmekről olvasok. Nagyon sokáig csak magamnak írogattam; úgy véltem, vannak nálam sokkal jobbak, akik megosztják a gondolataikat a nagyközönséggel. Azonban kicsit több mint egy éve, nem kis unszolásnak eleget téve, vettem a bátorságot, és beküldtem az első cikkemet, ami a Mélyvörös volt. Legnagyobb megdöbbenésemre és boldogságomra pozitív visszajelzést kaptam, valamint lehetőséget arra, hogy továbbra is írhassak szeretett filmműfajomról. Az azóta eltelt időben igyekeztem megismertetni az olvasókat az olasz, illetve az old school horrorfilmek világával. Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy idővel sokkal többet lássanak az emberek a horrorokban, mint vért és sikolyokat. Igazán kár, hogy réteg- és sokszor aljaműfajként tekintenek ezekre a filmekre.

Nagyon örülök, hogy van egy olyan oldal, mint a CreepyShake, ami megmutatja, milyen széles spektrumon képes mozogni a horror, annak meg még inkább örülök, hogy most már én is a csapat tagjának mondhatom magam. Remélem, ez még nagyon sokáig így marad, és nem küldenek el nyaralni a Kristály-tavi táborba :-)

Lewis: Már majdnem 8 hónapja erősítem a CreepyShake csapatát. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy csatlakoztam a csapathoz! Rengeteget javult az íráskészségem, s bár fedélzetre lépésem előtt nem voltam egy "team player", a csapatmunka fortélyait is kitanultam. Külön öröm, hogy olyan projektek elindítója lehettem, mint a portré rovat. Igyekszünk mindig színvonalas, szórakoztató tartalmat gyártani, és higgyétek el, a harmadik évünkben is rengeteg meglepetéssel készülünk. Úgy is mondhatnám: most jön még csak a java!

Beneg^: Egészen kiskorom óta rajongok a horrorfilmekért, horrorsorozatokért, könyvekért, novellákért. Mondhatni ezen a műfajon nőttem fel. Kommunikáció és médiatudomány szakos hallgatóként nagyszerű lehetőséget kaptam, már több mint fél éve, hogy a műfajjal kapcsolatos élményeimet írásban is átadjam. Több tucat cikkel a hátam mögött már egészen biztos, hogy jó helyen vagyok. Remek társaságra leltem itt, és már csak emiatt is igyekezni fogok, hogy a továbbiakban is tevékenyen hozzájáruljak az oldal sikeréhez!

**
**