Sok helyen olvastam már, hogy Matthew McConaughey a 2011-es William Friedkin (Az ördögűző) által rendezett Gyilkos Joe című filmjében kezdte meg igazán a sötétebb tónusú karakterek felé való orientálódását. Ez a film volt sokak szerint az előfutára a True Detective sorozatban nyújtott alakításának. Nos lássuk, milyen filmet sikerült összehozni két ilyen nagy névnek, mint McConaughey és Friedkin.

Nyugat-Dallas lakókocsi negyedében járunk, ahol nem éppen bizalomgerjesztő környezetben él Chris, Dottie, Ansel és Sharla. Chris ráadásul hatalmas bajban van, rengeteg pénzzel tartozik a helyi főgengszternek, ezért ráveszi apját, Anselt, hogy öljék meg a volt feleségét (aki nem mellesleg Chris és Dottie anyja), mert a nőnek hatalmas az életbiztosítása. Anselt nem kell sokat győzködni és ezért megbeszélnek másnapra egy találkozót egy Gyilkos Joe nevű bérgyilkossal, aki annak fejében vállalja el a munkát, hogy Dottie addig az övé, amíg a család ki nem fizeti a bérét. Ahogy az lenni szokott az egész terv teljesen más irányt vesz és Chrisnek bizony hamarosan rá kell döbbennie, lehet mégsem kellett volna beengednie az életükbe Joe-t.

Őszintén megmondom teljesen mást vártam ettől a filmtől, mint amit kaptam és még mindig nem tudtam eldönteni, hányadán állok a látottakkal. Kezdjük azzal, hogy a Smith család még távolról sem nevezhető normálisnak. Dottie teljesen kattant, Chris pedig egy igazi léhűtő szerencsétlen, aki még akkor is bajt okoz, ha csak egy székben ül. Ansel volt a kedvencem, valami egészen elképesztő, ahogyan csak sodródik az eseményekkel, hogy aztán a lehető legjobb/legrosszabb pillanatokban közöljön valami végtelen idióta dolgot. Ő a film fénypontja, ehhez kétség sem férhet. Minden megmozdulása, nézése, beszólása egy igazi aranybánya és ez a film morbid humorának a főforrása. Ami kell is, mert alapvetően a Gyilkos Joe egy nagyon beteg film.

Gondoljunk csak bele? Egy fiú kitalálja, hogy gyilkolják meg az anyját, amibe mindenki teljes lelki nyugalommal belemegy. De ezt tényleg úgy kell elképzelni, mintha a vasárnapi ebédnél apuka megkérdezné a fiát, hogy mit tervez holnap, aki erre azt mondja, hogy hát nem tudom, arra gondoltam, talán megölöm anyut, segítenél? Hát hogyne fiam! :) Dottie egy rendkívül zavart fiatal hölgy, akit ráadásul saját apja és bátyja bocsájt áruba. Gyilkos Joe pedig egy pszichopata gyilkos, aki mellesleg rendőrnyomozó a hétköznapokban. Az egész film teljesen kiszámíthatatlan, soha nem az történik, mint amire előre gondolnánk, miközben egyre inkább süllyedünk el a teljes őrületben. Egy ponton olyan elmebeteg fordulatot vesz a film, hogy komolyan lefagytam. Maga a történet végtelenül egyszerű, de Friedkin nagyon ügyesen vegyítette a különböző műfajokat és sikerült végig fenntartania az izgalmakat.

Igazság szerint Matthew McConaughey játéka engem nem képesztett el. Persze, nagyon jól játszott, ehhez kétség sem férhet, viszont, aki látta az 1994-es A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér című filmet, az pontosan tudja, milyen az, amikor McConaughey elmebeteget játszik. Sok megmozdulása engem nagyon emlékeztetett az ottani produkciójára, különösen amikor egy vacsorajelenethez érkezett el a cselekmény. Szerintem Friedkin is látta az említett filmet és pontosan emiatt választotta ki a színészt a címszereplőnek. Ez pedig abszolút dícséretes, mert McConaughey lubickol a szerepében.

Én tényleg jól mulattam ezen a filmen, csak éppen nálam az abszolút kedvenc nem Matthew McConaughey, hanem Thomas Haden Church volt. Ansel volt a mű aduásza és miatta lett a középszerűnél jobb ez a film. Annak ellenére ugyanis, hogy bírtam valahogy mégsem tudnám azt mondani, hogy a Gyilkos Joe egy kiemelkedően jó film. A közepe felé eléggé leül a dolog, kicsit untam is, Dottie karaktere kidolgozatlan volt, Joe is csak a végére érkezett meg és a csavar már kilométerekkel a vége előtt integetett, hogy hahó, itt vagyok ám, mindjárt jövök. Ez nem mindig gond, csak éppen egy ilyen filmnél ez mégiscsak egy fontos elem lett volna. Mégsem voltam csalódott, mert mindennek ellenére volt benne fantázia. Az biztos, hogy egyszer mindenképpen érdemes megnézni.

Pontszámom: 6,5/10.

IMDb | mafab