A 90-es évek nagyon erős volt thriller vonalon köszönhetően A bárányok hallgatnak sikerének. Ezekben a filmekben ügyesen megoldották, hogy még nem csúsztak át a horror kategóriájába (csak néha-néha), de kellően beteg témákat dolgoztak fel. A sorozatgyilkosok kiapathatatlan forrásai lettek a filmeknek. Morgan Freeman ebben az időben szürke vagy barna öltönyökben bukkant fel a vásznon és kellő eleganciával hozta az intellektuális nyomozó karakterét. Az 1997-es A gyűjtő című filmben is egy ilyen szerepben remekelt.
Alex Cross, volt FBI ügynök, elismert törvényszéki pszichológus. Rendkívül éles eszű, könyveket ír és képzi a jövő nyomozóit. Szinte minden rejtélyt megold. Eddig mindig hideg fejjel, kívülállóként dolgozott. Most azonban ő is érintve van az ügyben: az egyetemi városból eltűnt az unokahúga, Naomi. A helyszínen kiderül, hogy Naomi előtt már hét másik lányt is elrabolt a bűnöző, aki Casanovának nevezi magát. A nyomozóknak olyan pszichopatával van dolguk, akit nem egyszerűen az ölés vágya hajt, ennél betegebb a fantáziája. Egészen más célja van a lányokkal. Gyűjti őket.
James Patterson 1993-ban publikált regényéből készítették el a filmet. Az írót egyébként gyakran éri az a vád, hogy ponyvastílusban írja meg a regényeit, melyeknek nem sok értéke van, hanem inkább az olcsó haszonszerzésre törekszik velük. Nyilván nem mondanám, hogy a szerző egy kiemelkedő tudású író, viszont el kell ismerni, hogy szórakoztatóak a regényei, Alex Cross karaktere pedig kifejezetten érdekes és szimpatikus. 1997-ben Gary Fleder készítette el A gyűjtő filmváltozatát, amin igencsak érezhető a Hetedik hatása.
Itt is megkapjuk az okos, kimért nyomozót, aki rengeteget agyal és igyekszik megfejteni a gyilkos által feladott rejtvényenek. A gyilkosunk pedig egy tökéletes sorozatgyilkos karakter, aki sérült, beteg, önző, vérszomjas és teljesen őrült. Olyan mintha egy FBI aktát ütöttünk volna fel valamelyik létező gyilkológépről. Mondhatjuk azt is, hogy A gyűjtő a Gyilkos elmék sorozat egyik előfutára.
A történet felépítése kellően okos, vannak benne fordulatok is, amiket leginkább a jó karaktereknek köszönhetünk. Nyilván nem ér fel a Hetedik szintjére, de ügyesen aknázzák ki a sztoriban rejlő lehetőségeket. Nagyon jó a hangulata a filmnek, jól adagolják a feszültséget is és az érzelmi faktor is ad egy plusz töltetet az egésznek. Cross igazán szimpatikus, szerethető karakter. Kate kálváriája és harca is nagyon erősre sikerült. Nagyon jó, hogy az áldozatra is nagy hangsúlyt fektettek a készítők, Ashley Judd pedig igazán jól alakítja a megtört, traumákkal küzdő nőt, aki mindenképpen el akarja kapni a kínzóját.
Ha pedig már egy sorozatgyilkossal állunk szemben, akkor beszéljünk egy kicsit Casanova karakteréről. Én sajnáltam, hogy ő nem kapott akkora teret, mert kellőképpen beteg rohadék volt és amikor rá fókuszáltak, akkor tényleg kirázott tőle a hideg. Tökéletes pszichoptata volt és jól elfedték a kilétét. Pontosabban elfedték volna, ha az idióta magyar szinkron nem buktatja le a készítőket (meg ugye az imdb adatlapja is)... Szóval ezeket mindenképpen érdemes kerülni, mert sokat levon a film feszültségfaktorából.
Összességében azt mondhatom, hogy A gyűjtő ugyan nem egy világmegváltó darab és nem bővelkedik nagy fordulatokban, vagy pszichológiai, lélektani mélységekben, mégis egy igazán jól összerakott thriller. Nem mertek olyan sötét vonalon mozogni, mint a már említett filmek, de ettől függetlenül tényleg beteges a sztori és a főrohadék személyisége is izgalmas, valamint nagyon jók a karakterek, az érzelmi vonal és a feszültségkeltés is. A nyomozás izgalmas és érdekes, bár kissé kiszámítható. A film értékéhez nagyon sokat hozzátesz Morgan Freeman és Ashley Judd játéka. Én minden hibája ellenére jó szívvel tudom ajánlani, mert tényleg le tudják kötni a nézők figyelmét és igazán jó szórakozást tud nyújtani egy átlagos csütörtök estén. :)
Pontszámom: 7/10