A Bloody Disgusting cikkének magyar fordítását olvashatjátok.

Még szeptemberben megjelent Bill Skarsgård a Variety által szervezett „Playback” podcaston és mondott pár szót az „AZ” egy törölt jelenetéről, ami „nagyon, nagyon felkavaró” volt számára is.

„Volt ez a jelenet, amit leforgattunk, az 1600-as években játszódott, még Pennywise előtt (mielőtt Pennywise lett belőle),” – mondta a színész. „A jelenet végül nagyon, nagyon felkavaróra sikerült. Még nem bohóc vagyok, inkább saját magamra hasonlítok. Nagyon felkavaró, egyféle háttérsztori hogy Az, vagy Pennywise honnan is jött.”

Mi is történik pontosan a jelenetben? Nos, Timothy Simons színész annyit elmondott a Trowning Shade-en, hogy ő is csinált próbafelvételt Pennywise szerepére, és Bryan Safi felolvasott a forgatókönyvből több részletet a podcast alatt; pontosabban egy visszapillantást Pennywise múltjára. Kutakodtunk egy kicsit és megtaláltuk a kidobott jelenetet a Reddit-en. (A párbeszédek nyelvezetén senki ne csodálkozzon, archaikus angol.)

Skarsgård nem viccelt, valóban elég felkavaró…

„1637: Éjszaka, a kút körüli épület belseje, Abigail (19) berohan és becsapja az ajtót maga mögött. Olyan mintha magát a Sátánt próbáná kizárni. Magához szorítja a babáját, a farönkök parázslanak, próbálja lángra lobbantani őket, de nem sikerül. A csecsemő nyugtalan kezd lenni…

Abigail: csitt babám, csitt…- hirtelen abbahagyja.

Észreveszi, hogy egy apró gyertyatartókból álló csillár elkezd forogni felette. Mintha valami természetellenes erő okozná, hogy a fény villódzik és forog, mintha kis keresőfények lennének. Hirtelen meghall egy csúszós hangot és egy szürke árnyat lát a kút mellett. Fel-felvillan számunkra egy fekete árnyék is. Alakját váltja valami. Mintha nem tudná eldönteni, milyen formát vegyen fel.

Abigail: - Kérlek, Sátán…hagyj minket…

Ám az alak újra változik. A fénysugár továbbhalad, és felfedi Pennywise-t, pucéron, vékonyan, a bőre halvány és áttetsző, még csak félig hasonlít egy emberre, a hasa nyitva, tele éles nagy fogakkal, a nyál csöpög.

A konzervdobozok pörögnek, Pennywise pedig mozog körbe-körbe. Minden pillanatban, mikor az arcát megvilágítja a fény – egy picit más. Egy férfi, egy nő, egy szörny, egy rém.

Pennywise: - Kever valakivel maga nő, én nem ördög, én lenni a világ felzabálója. - Hangja öblös, természetellenes.

Abigail: - De a gyerekem, ne az én gyerekem, ő ártatlan.

Pennywise: - Szerinted. – A baba ordítani kezd. Pennywise vigyorog.

Pennywise: - Gyönyörű félelem…

Abigail: - Imádkozom az úrhoz, vegyen engem helyette. - Abigail hátrább csoszog.

Pennywise: - Majd én, aztán ő. Aztán a férj, aztán a többi gyerek, aztán a vadak, akik elől ide húzódott. És mind rohadtok majd a földben, kiszívom a csontjaitokat szárazra és felzabálom a lelketeket, amíg csak a fű marad,(üt) vagy elfoglalja magát és nem zavar. Viszem őt, és a többi gyerekét. Hálás lesz nekem.

Abigail lenéz a gyerekére. Remeg, de nem akarja engedni. Az ajtó nyílik, egy hat év körüli fiú jön be és kérdezi:

- Anya?

Abigail: Ki! Azonnal!

Megrémülve az anyjától a fiú futásnak ered, Abigail  hátat fordít Pennywise-nak. Legyen bárhol a szobában. A fény mintha gyorsabban pörögne. Megcsókolja a babáját és a földre teszi. AZ őrjöng.

Abigail: - Nagyon sajnálom, sajnálom.

Elfordul, a parázsló rönköket nézi a kandallóban. Az arcát látjuk, ahogy mögötte minden világosabb lesz – a válla fölött – nem a fókuszban Pennywise mászik a gyerek fölé és enni kezdi. Éles sikolyok, melyek hamar abbamaradnak és ropogást hallunk, majd erős éles fényt lát Abigail, mely nem a parázs színe, hanem… a HALÁLFÉNY. Az arckifejezése változik: félelem, tagadás, gyász, elfogadás. Aztán semmi. Csak a merev figyelés. Mintha semmi iszonytató nem is történt volna meg vele a háta mögött.”

Ezen a ponton nem tudunk biztosat arról, hogy valójában mennyit is forgattak le mindebből, de Skarsgård’s mostani kommentje azt sugallja, hogy legalább néhány részletet felvettek.