2015-ben rengeteg, általam kimondottan várt film mutatkozik be, kezdve a The Visittől az óriási csalódottságot kiváltó Az ajándékon át Eli Roth erotikus horrorthrilleréig, a ***Knock Knock***ig, mely az 1977-es pszichológiai thriller, a Death Game felújítása. A közvéleménnyel ellentétben nekem remek szórakozást nyújtott a film. Érdekesség, hogy az eredeti film két főszereplője ezúttal produceri teendőket látott el az új filmnél.
Evan Webber (Keanu Reeves) jól menő építész, képzőművész feleséggel, két csodálatos gyerekkel, kutyával, gyönyörű családi házzal. Egyszóval életük az amerikai, kertvárosi álom. Mikor Evan felesége kiállítására készülve leutazik a gyerekekkel a tengerpartra, hogy pihenjenek, nem megy velük, inkább vigyáz a házra, és dolgozik. Az éjszaka közepén két fiatal, gyönyörű lány kopogtat az ajtaján, átfázva, átázva; buliba hivatalosak, csakhogy eltévedtek, és az esőben nem tudnak továbbmenni, telefonjuk is tönkrement. Evan természetesen felajánlja segítségét a barátnőknek, és beinvitálja őket, míg taxit hívnak.
Genesis (a rendező felesége, Lorenza Izzo) és a spanyol Bel (Ana de Armas) megnyerő modorú, intelligens, közvetlen lányok, nagyon könnyen megkedveltetik magukat az emberrel. A taxira várva rövid idő alatt elcsavarják Evan fejét, aki beadja derekát, annak ellenére, hogy házas és családapa. A fülledt éjszakát követő napfény viszont más megvilágításba helyezi a történteket. A lányok alpáriak, gátlástalanok, nagyhangúak, agresszívak, és eszük ágában sincs szedelőzködni. Evannak rá kell jönnie, óriási hibát követett el, hogy szóba állt a lányokkal, s nagy nehezen, de kitessékeli őket a lakásból. Csakhogy nem kell sokat várni, hogy a nyilvánvalóan pszichopata barátnők visszatérjenek, és maradásukat erőteljes módszerekkel adják a csalfa férj tudtára.
Nem is értem, hogyan kapott ennyi negatív kritikát a film, mikor tökéletesen kielégíti azokat az igényeket, melyeket megcélzott. Régen volt jó, szórakoztató erotikus thriller, s még régebben olyan film, ahol női gonoszok vannak. Rendkívül kevésszer kerülnek ilyen női karakterek a középpontba, pedig sokkal ijesztőbbek, veszélyesebbek tudnak lenni egy férfi ellenségnél. A Genesist és Belt alakító színésznők korrekt munkát végeznek, humorosak, megnyerőek, de teljes mértékben jól hozzák az elmebeteg karaktereket. A film szerintem egyedüli hibája Keanu Reeves szerepeltetése, mivel egyszerűen rossz színész. Én nem is emlékeztem, hogy ennyire, és nem is értem, hogy egy ilyen filmnél miért nehéz a szerepbe való beleélés. A vágások, a kamerabeállítások gyönyörűek, főleg egy ilyen kaliberű filmhez képest. Eli Roth tulajdonképpen egy kevésbé művészi Funny Gamest forgatott, amit mindenkinek, akik szeretik a műfajt, lelkesen tudok ajánlani!
Szerintem: 6/10