A Fantasy számomra mindig is egy különleges műfaj volt, de nem feltétlenül a jó értelemben. Emlékszem, 2002-2006 között a Delta Vision könyveit kifejezetten vadásztam, és nagyon örültem, hogyha egy emlékezetes kötetre tehettem szert. Ilyen volt például a Harcosok sorozat, A lánc mestere a mai napig az egyik kedvenc Delta kiadványom. Sajnos viszont azt is el kell ismerni, hogy rengeteg rossz, egykaptafás, de leginkább unalmas könyvek lepték el a piacot egy idő után, természetesen féltégla méretben, így a műfaj iránti rajongásom hamar elillant. Az elmúlt években a nagy klasszikusokat leszámítva nem is igazán foglalkoztam vele, de egy ideje már rendszeresen szembejön velem Koppány Tímea Ködcsempész című könyve, így nagyon megörültem, amikor lehetőségem adódott elolvasni és véleményt írni. Külön öröm a számomra, hogy Tímea elfogadta az interjúfelkérésem, amit az értékelésem végén láthattok.
Miről is van szó? Ammerúnia már létező világába utazunk, melyről bevallom korábban nem hallottam, így egy kis utánajárás után derült ki számomra, hogy többen alkotják és építik folyamatosan. Egy kicsit féltem tőle, hogy nulla háttérismerettel teljesen elveszett leszek, de nem így lett. Az írónő remekül vezet be minket ebbe a mocskos, betegségtől terhes világba, úgy, hogy azok is remekül kikapcsolódhatnak, akik sohasem találkoztak vele korábban. Ez mindenképpen jó pont! Alapvetően szeretek spoileres kritikákat írni, de ezúttal nem teszem, úgy gondolom, hogy ezt a könyvet mindenkinek magának kell felfedeznie, elolvasnia és átélnie. Történetünk egyik főszereplője Hastur Mendalla, egy igazi zsivány, aki nem akar mást, csak lelépni ebből a mocsokból. Baar-Shagyrban járunk, ahol az uralkodó számára értékes holdkőmosás zajlik. Hastur egy csapat segítségével le akar csapni egy szállítmányra, hogy messze kerüljenek a mocsártól, és valahol nyugodt és hosszú életet éljenek. Persze ez nem sikerül nekik. Évekkel később már a mérgező köd is akadályozza hősünket, amin csak egy állítólagos talizmán segítségével lehet átjutni. Mashdarában, ahol mérgezés áldozata lesz, megismerkedik Nythíia-val, aki megmenti az életét. A Tóúrnő hívei is fösvény alakok, akik termékenységi rítusokat tartanak (kvázi orgiákat), és a hitük sem igazi, csupán keveseknek. Továbbá ott a ximúrkór, amitől az elfek bőre elfeketedik, hajuk megőszül. Nem túl vidám, igaz? És itt hoznám szóba a Creepy-faktort… Nos, ezt a könyvet semmiképpen sem nevezhetjük horrornak, de mégis úgy gondolom, hogy helye van ezen az oldalon. Helye van, mert a sötét atmoszféra, a világ részletes – de nem tolakodó! – ábrázolása egy olyan világot mutat nekünk, ami minden, csak nem idilli. Nekem sokszor eszembe juttatta az Elden Ring Lands Between világát. A mocsári szörnyek, kolostor, szerzetesek, istennő és folytathatnám a sort. Talán a világ kietlenségének ábrázolása volt nálam az, ami tényleg beszippantott.
Koppány Tímea magabiztosan, profin vezeti a történetet, nincsenek megingások, és logikai bukfenceket sem találtam, le a kalappal. A szókincse gazdag, az olvasásélményt nem akasztották meg sem kellemetlen szóismétlések, sem pedig magyartalan, furcsa kifejezések. A borító tetszett, bár, nem rajongok az ilyen jellegűekért, azt mindenképpen el kell ismerni, hogy műfajában a jók közé tartozik! Hastur kifejezetten szerethető karakter annak ellenére is, hogy egy antihősről beszélünk, de karaktere nagyot fejlődik. Ő tipikusan az a karakter, aki megmenekül a halál torkából, de előtte belesétál, aki pórul jár néha, de legalább túléli.
Ha negatívumot kellene mondanom, talán annyit írnék, hogy egy picit lehetne hosszabb is, talán húsz-harminc oldallal, de ez nem befolyásol semmit igazából. Javaslom minden olyan olvasónak, aki szeretne egy sötét világba utazni, de nincs ideje egy ezer oldalas nagyeposzi méretű könyvre. Kíváncsian várom a folytatást, amit én biztosan elolvasok!
Szeretnélek üdvözölni a Creepyshake oldalán, mindig öröm számunkra, ha egy tehetséges magyar szerzővel beszélgethetünk! Amint a fentebbi kritikámból is kiderül, engem megvett a könyved, annak ellenére is, hogy sem a Grimdark, sem pedig a Fantasy nem zsánerem. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy elfogadtad a meghívásunkat és interjút adsz nekünk! Kezdjünk is bele. Az első két regényed modern környezetben játszódott, mennyire volt nehéz ezután egy kvázi középkorra hasonlító világra váltani?
Alapjában véve két területen kellett leginkább váltanom; a nyelvezet terén (hiszen egy modern világ nyelve teljesen más, mint egy kora középkorié), valamint a világ attribútumait illetően. Durván két évet szántam erre, mely alatt tanulmányoztam a korábbi ammerúniás anyagokat, valamint jegyzeteket és rövidebb írásokat készítettem hozzájuk. Egy pont azonban közös a korábbi regényeim helyszínében és Baar-Shagyrban (Ammerúnia azon tartományában, ahol a Ködcsempész játszódik); egyik sem éppen idilli vagy biztonságos vidék, de aki nem riad vissza némi zordságtól, az mindkettőben otthon érezheti magát. Márpedig aligha vagyok egyedül azzal, hogy nem egy bájos, idealizált világra vágyom, hanem valami zúzósabbra.Baar-Shagyr, ahol – a Ködcsempész fülszövegéből idézve – „az éj minden árnya ezernyi halált rejteget”, vad és veszedelmes hely, a legfőbb veszélyforrást mégsem az őserdő mélyén osonkodó fenevadak, vagy az ingoványban portyázó haramiák jelentik, hanem az emberi ármány, aljasság, ridegség maga.
Feltűnt, hogy az első két regényeddel szemben ez a mostani már a polgári neveden jelent meg. Mi volt az oka a váltásnak?
A váltás oka az eltérő jelleg. Dark fantasy-jeimet a jövőben is Koppány Tímeaként tervezem jegyezni, bízva abban, hogy akik Tarja Kauppinen zord, fagyos és veszett írásait megkedvelték, azok velem tartanak erre az új útra is. A különbözőséget mindenképpen jelezni kellett valahogy, és az eltérő név volt a legkézenfekvőbb megoldás. (Bár az is tény, hogy a váltással egy merőben új olvasói réteget is sikerült megszólítanunk.)
Érthető, ezek szerint többféle stílusú könyvekre is számíthatunk majd tőled a jövőben?
Mivel egy regényt megírni minimum egy év, hadd feleljem erre óvatosan azt, hogy noha több zsáner is van még a tarsolyomban (történelmi, sci-fi, horror), a közeljövőben a grimdarkra fogok fókuszálni. Azon szövegek is ezt az irányzatot képviselik, melyeken jelenleg dolgozom.
Az előző két regényeden szerepel a „fekete humor”, „morbid humor” címke, a Ködcsempészen viszont nem, holott azért ebben is vannak humoros elemek, még ha jócskán sötétek is. Mi ennek az oka?
Az, hogy a Ködcsempészben a humor inkább csak közvetetten van jelen, mintegy rávilágítandó arra, hogy a legsötétebb és legreménytelenebb helyzetekben is komoly előnyt jelenthet némi egészséges önirónia. Vagyis könnyed, kacagtató tréfákra vagy hasonlókra senki se számítson itt! A Ködcsempészben az általad is említett komikum inkább egyfajta megküzdési stratégiaként van jelen, mellyel a szereplők olykor reflektálnak szorult helyzetükre, világuk romlottságára, megpróbáltatásaira.
Ammerúnia egy folyamatosan fejlődő, bővülő világ, amiben vannak társasjátékok/szerepjátékok és regények is. Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a világgal?
2021-ben csatlakoztam az Ammerúnia íróműhelyhez a világ „teremtőjének”, Eric Muldoomnak a felkérésére. Azóta a műhely aktív tagja vagyok. Szerepjátékok még nincsenek, legalábbis forgalomban nem. Ammerúnia RPG alapkönyvén épp dolgozunk, hogy akik az olvasás mellett kalandozni is szeretnének ebben az univerzumban, azok ezt is megtehessék. Amikor elkap az ihlet, hajlamos vagyok nagy lendülettel írni. Nézem a filmet a fejemben és teljes Flow-élmény közepette csak lejegyzem. Ebből szoktak néha olyan kisebb bökkenők keletkezni, amelyeket a szerkesztés során a világhoz igazítunk; például, hogy a tartomány ama részén mekkora települések, milyen épületek jellemzőek, vagy éppen mivel világítanak ott. Vagyis ezek azok az apróságok, amik az íróműhelyben végzett alkotói tevékenységet valódi csapatmunkává teszik.
Honnan jött az ötlet, hogy márpedig te egy Dark Fantasy-t fogsz írni?
Ebben a zsánerben vagyok leginkább otthon, hiszen a világ, amelyben élünk, legjobb esetben is grimdark. Egyik kedvenc íróm, Bret Easton Ellis szavaival élve: „Egyetlenegy komor igazsághoz azonban ma is ragaszkodom még: senki sincsen biztonságban, és semmi sem jóvátehető.” (In Amerikai psycho) A gyakorlati oka pedig az, hogy eredetileg egy másik, többszerzős köteten (tősgyökeres Delta Vision-olvasóknak ismerős lehet a készülő kiadvány címe: Sötételf - Maszkok) kezdtem el dolgozni az Ammerúnia íróműhelyben, amely eleve a dark/grimdark fantasy irányvonalat képviseli (nagy többségben férfi szerzőkkel). Ez egy hatalmas volumenű, sokkezes és sokoldalas projekt, ezért is előzte meg a Ködcsempész. Mindenesetre nagyon hamar sikerült belehelyezkednem ebbe a számomra otthonos környezetbe, és felvennem a fonalat Baar-Shagyr áldatlan lápvidékével.
Ha már Dark Fantasy, mennyire nehéz nőként érvényesülnöd ebben a műfajban, mind a szakma, mind az olvasók köreiben? Sajnos, van egy olyan elképzelése az átlagembernek, hogy a nők csak romantikus regényeket írnak, Fantasy-n belül is inkább a könnyedebb vonal felé indulnak el, ehhez képest a Ködcsempész elég kemény tud lenni, hiszen már az elején is meghalnak páran és a betegség is gyötri az elfeket. Okozott számodra ez bármiféle nehézséget vagy hátrányt?
Ez az előítélet sajnos valóban létezik, bár, ha így folytatom, talán sikerül eloszlatnom egyszer. Ha csak a számokat nézzük, a nők körében alighanem valóban a romantika a legnépszerűbb zsáner, a nők és a romantika közé egyenlőségjelet tenni mégis öreg hiba lenne. Világunk meglátásom szerint egész egyszerűen nem ilyen, épp ellenkezőleg: tele van kegyetlenséggel, részvétlenséggel, rosszindulattal és ártó szándékkal, a naivitás, vagy a túlzott bizalom pedig végzetes botorság lehet. A grimdark lényege véleményem szerint nem is annyira az explicit erőszak, mint inkább a kietlen, ádáz körülmények, és az állandó létbizonytalanság, mint említetted, Baar-Shagyrban a vad természeten és a minden hájjal megkent lakosságon kívül többek között egy kórság is gondoskodik erről. Egyelőre nem tervezem, hogy valaha is romantikus regényt (vagy akár romantikus Fantasy-t) írok; ez az egyetlen zsáner, ami egyáltalán nem vonz. Alighanem túl realista vagyok hozzá.
Korábban már említettük, de az Ammerúnia világon többen is dolgoznak. Hogy néz ki egy ilyen közös munka, és mennyire megterhelő, vagy mekkora kihívást okoz az egész világot összehangolni?
Ó, a műhelymunka remek dolog! Technikailag rendszeres találkozókból áll, amelyeken átbeszéljük a folyamatban lévő közös projekteket, az oroszlánrésze pedig az, hogy nemcsak a saját szövegeimmel kell képben lennem, hanem a többiekéivel is. Aki próbálkozott már valaha írással, képzelheti, hogy ez mekkora feladat. Hiszen néha a saját műveinkben sem árt visszalapozni, nehogy ellentmondásba keveredjünk, elcsússzon a kronológia, vagy valami logikai zavar támadjon. A műhelymunka esetében még három-négy-öt ember munkáját is követni kell. Rendszeresen egyeztetünk, és mivel lényegemnél fogva azért csapajátékos vagyok, ez amilyen embert próbáló feladat, épp olyan motiváló is. Műhelytársaim valódi bajtársak és szövetségesek, mondhatom talán már, hogy nemcsak kollégáim, de barátaim is, ami napjainkban ritka és becses kincs.
Mik a jelenlegi terveid? Esetleg várhatunk tőled újabb Ammerúnia világában játszódó sztorit? Nem ismerem a Fantasy műfajt úgy igazán, de szívesen elindulnék egy újabb kalandra. :)
Naná, hogy! Jelenleg a Ködcsempész folytatása van napirenden, emellett dolgozunk a már említett Ammerúnia szerepjáték alapkönyvön, és a Sötételf - Maszkok c. grimdark köteten is.
Természetesen, mi ezt nagyon várjuk, remélem legközelebb is elfogadod a meghívásunkat!
Ferenc K. Zoltán