Egy régebbi cikksorozatomat folytatva, és egyúttal kihasználva a „szakterületemet” is, megismertetem az olvasókkal néhány ikonikus horrorfilm kellékének háttértörténetét. Az alábbi kultikus tárgyak létrejöttét egyenesen az alkotók tolmácsolásában olvashatjátok a Kulisszák mögött rovatunk berkein belül.

1.  Az ezüstgömbök - Phantasm (1979)

Don Coscarelli, rendező: "A gömbök ötlete a saját agyamból pattant ki egy véletlen során. Néhány évvel azelőtt, hogy a Phantasmán elkezdtem volna dolgozni, volt egy álmom (vagyis pontosabban egy rémálmom), melyben egy apró krómgömb üldözött végig a folyosókon. Ebben még nem szerepelt semmilyen penge, fúró vagy vér, azok csak később jöttek hozzá, mikor elkezdtem a filmet tervezni.

Egy nap Paul Pepperman-nel, a speciális effektes kollégámmal találkozót beszéltünk meg egy neves kellékessel, Willard Green-nel. Mr. Green-nek volt egy boltja Hollywoodban, és sikerült vele egy nagyon kedvező árban megegyezni a gömbök elkészítésével kapcsolatban. Willard acél és üveggyapot felhasználásával épített egy külső vázat, amibe belepakolta a fémpengéket, a fúrószerkezetet és a csövet a vérszirup számára, majd ezt az egészet bevonta egy speciális fémszínű műanyaggal. A gömbök megfelelő forgatásával sikerült elérni, hogy minden szögből fel tudjuk venni az adott jelenetet. Egyébként ezek a mestermunkák ugyanabban az állapotban a mai napig megvannak. Sajnos Will Green a forgatások után négy hónappal elhunyt, így sosem láthatta a kész filmet, azonban jelzi munkája nagyszerűségét, hogy alkotása még ennyi évtized után is sikeresen borzasztja el a horrorfilmek kedvelőit.

2. A faágember – The Blair Witch Project: Ideglelés (1999)

Ben Rock, termelésvezető: Szinte semmi anyagi erőforrásaink nem voltak, és jómagam sem vagyok egy logótervező, viszont szükségünk volt egy olyan egyszerű, mégis ikonikus dologra, ami fából készül és nem bonyolultabb, mint egy ollót összerakni. Valami olyan egyszerű dolgot akartam alkotni, amit egy erdőben található dolgokból simán össze lehet tákolni, de mégis van benne valami iszonyatosan félelmetes, amitől én is tuti összecsinálnám magam, ha meglátnék egy ilyet.

Leültem a házam végébe, és kezembe vettem Nigel Pennick Varázslatos Ábécé című könyvét, amelyben szerepel egy, a középkori boszorkányok által használt okkult nyelv, a Transitus Fluvii. Ebben a könyvben említésre kerül egy Rúna Ember nevű dolog, ami nagyban hasonlít a későbbi botemberke kinézetére. Húha, ez tök jó - gondoltam magamban - elég egy pár darab faág és némi madzag, és kész is a modell. Nemrég volt egy film, a Sinister, amin elgondolkodtam: elképzeltem, ahogy az abban szereplő démon bemegy egy hobbiboltba Super8-as tekercseket venni. Már a gondolata is röhejes, ahogy egy démon kamerával a kezében rohangál a lakásban… ez ugye lehetetlen… de egy botemberkéhez minden megtalálható a közelben.

Ami az egészben a legkirályabb volt, hogy miután Fahad-dal (Vania, termelési asszisztens) fellógattuk a botemberkéket, elmentünk ebédelni, majd miután visszamentünk, nem találtuk azt a tisztást, ahová felraktuk az emberkéket. Elkezdtük keresni, bolyongtunk össze-vissza, majd mikor véletlenül megpillantottuk az egyiket, körülnéztünk, és a többi is ott volt egymás mellett, mintegy körbevéve minket, mi meg ott álltunk ezeknek a közepén. Az a legfélelmetesebb érzés a világon, mikor tudod, hogy ott vannak valahol, de nem veszed észre őket. Nagyon para, és habár tudod, hogy ténylegesen nem fenyeget semmi, mégis rettegsz tőle.

Megmutattuk Eduardonak és Danielnek (Sánchez és Myrick, a két rendező) az így berendezett tisztást, és el voltak ámulva, hogy ez az, ez szuper lesz. Heather egyenesen sikítófrászt kapott a forgatáson. Az emberkéket aztán felhasználtuk a második részhez is, bár a többségét otthagytuk az erdőben a rajongók kedvéért.

03. A láncfűrész – A texasi láncfűrészes mészárlás (1974)

Tobe Hooper, rendező: "Kellett egy régi fűrész, amin már látszódnak az évek nyomai. A film egyik befektetőjének eszébe jutott, hogy neki van egy a garázsában, és szívesen nekünk adja. Természetesen a produkciós igazgató hallani sem akart róla. Régi, ócska, megbízhatatlan vacak, amivel Bőrpofának rohangálnia kell és el is kell néhányszor esnie vele, így nem kockáztatott. Ezért kicsit átvariáltuk a szerkezetét: kapott egy másik láncot, aminek lecsorbítottuk a fogait, majd a tengelykapcsolót is kivettük belőle. Nagyon aggódtunk, hogy a lánc a helyén maradjon forgás közben, de szerencsére mikor berántottuk a motort, és a lánc rendesen elindult körbe-körbe, megnyugodtunk. Így már biztonságosan lehetett vele rohangálni is.

Ám következtek azok a jelenetek, ahol valamit vágnunk kellett a fűrésszel. Emiatt vissza kellett helyeznünk a tengelykapcsolót és az eredeti láncot a fogakkal együtt. Mikor a film végén Bőrpofa elesik és átvágja a nadrágját, azt úgy oldottuk meg, hogy tettünk egy fémdarabot a lábához, az elé pedig egy művérrel teli zacskóba csomagolt húsdarabot. A húsba való vágás remekül sikerült, ám a fémdarab felhevült közel 150 fokra, így Bőrpofa fájdalomreakciója valódi volt. Nem égett meg nagyon, de ahhoz elég volt, hogy felugorjon tőle. Nem akartam nyugtatgatni a színészeket, mert a jelenet remekül sikerült, és valódi félelmek ültek ki az arcokra. Később hallottam Gunnar Hansen egyik interjújában, hogy az utolsó jelenetnél, mikor a fűrésszel a kezében táncol a naplementében, akkor arra gondolt, hogy legszívesebben kinyírna engem, ezért lóbálta olyan közel a kamerához a fűrészt.  Szóval ezen jelenettel véget vetni a filmnek teljesen jó ötlet volt. Lélegzetelállító volt."