Nekünk, akiknek hivatalból az a dolgunk, hogy kegyetlenkedős, durva, szörnyűséges és megterhelő horrorokról írjunk azért néha napján elmegy kedvenc műfajunktól a kedvünk. Legalábbis velem ez évente egyszer-kétszer elő szokott fordulni. Ilyenkor pedig kicsit más vizekre szoktam evezni. Mivel gyerekkorom óta rajongok a krimikért, ezért amikor belefáradok a horrorokba, akkor e műfaj felé szoktam fordulni. A skandinávok pedig különösképpen értik az én és a krimithrillerek nyelvét, így mindig öröm elmerülni az alkotásaikban.

Idén januárban jött ki A 64-es betegnapló, vagyis a Jussi Adler-Olsen regényei alapján készült, a Q ügyosztály nyomozásait feldolgozó negyedik film. Én ekkor szembesültem vele, hogy Szauron szemel lehet mindent lát, ám az enyém már korántsem és bizony súlyos vétséget követtem el, amikor valamiért teljesen elsiklottam a Q ügyosztály felett. Gyorsan neki is fogtam, hogy pótoljam ezt a megbocsájthatatlan elmaradásomat és nekifogtam a filmeknek.

A 2013-ban elkészített Nyomtalanul indítja meg Carl és Assad munkásságát. Carl éppen egy súlyos traumát igyekszik túlélni, pontosabban teljesen elfojtani magában. Nem egy vidám fickó az már biztos, viszont érti a dolgát. Nem repes az örömtől, amikor kiderül, hogy főnöke neki szánta a Q ügyosztályt, vagyis régi ügyek aktáinak tologatását. Asszisztensnek megkapja maga mellé Assadot, aki viszont egy életvidám, pezsgő figura. Kettejük személyisége homlokegyenest más, ugyanakkor mint kiderül jól kiegészítik egymást. Carl az ügyekben való elmerülés közepette felfedez egy eltűnési esetet, amit valamikor magának akart, de nem ő kapta meg. A nyomozás során arra jutottak, hogy a fiatal lány, Merete öngyilkosságot követett el. Ám Carl már akkoris más véleményen volt és most kapva-kap az alkalmon, hogy kiderítse, mi is történt a lánnyal.

A film első másodpercétől az utolsóig teljesen benne voltam a cselekményben. Beszippantott a történet és a szereplők olyannyira, hogy szinte sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett. Carl figurája igazi skandináv, mogorva nyomozó, aki italba fojtja bánatát, mosolyogni talán az édesanyja látta utoljára, amikor még csecsemő volt. Nem beszél sokat, ellenben mindig a lényegre tapint. A türelem pedig nem az erőssége, ám az állhatatosság igen. Assadon látszik, hogy nem volt egyszerű élete, ám ő nem merült el a fájdalomban, hanem sokkal inkább igyekszik megélni a pillanatokat és lehetőséget, amit a sors adott neki. A két szereplő közötti különbség pedig nagyon jó dinamikát ad a filmnek. Jól tudnak együtt működni és ahogy a cselekmény halad előre a párosunk is úgy csiszolódik össze.

A történetre pedig egy szavunk nem lehet. Baromi izgalmas és feszült a film. Teljesen a hatása alá keríti a nézőjét, aki ugyanolyan erősen szomjúhozza az igazságot, mint Carl. Assad napsütötte személyisége ellenére azonban a Nyomtalanul egy nagyon nyomasztó film, ami hozza a szokásos szürkés-sötét-borús érzetet, ami leginkább jellemzi a skandináv krimik műfaját. Imádom, hogy olyan hidegek, realisztikusak, minden sallangtól és máztól mentesek. Nincsen bennük semmi művi, a bőrünkön érezzük a film valódiságát és úgy érezzük, hogy ilyen akár velünk is megtörténhet. Nem tudjuk azt mondani, hogy ez csak film.

Maga a felépítés is nagyon ötletes, mert nem szavakkal, hanem flashback-ek használatával mutatják meg nekünk, mi is történt az áldozatokkal. A főszereplőkkel együtt kapjuk meg mi is a kis morzsákat és velük együtt haladunk előre a megoldás felé, miközben egyre jobban megismerjük őket.

Okosan, precízen, tűpontosan kivitelezett dán csoda a Nyomtalanul, ami egyszerűen beszippantja a nézőjét és a stáblistáig nem is ereszti el. Maga a nyomozás nem az ügy, hanem a felfedezések és a karakterek miatt válik izgalmassá. Annyit sajnáltam egyedül, hogy nem kaptunk valami nagyon bonyolult, agyat megdolgoztató esetet, de mindenért kárpótolt a stílus, a karakterek és a nyomozás izgalma. Az egyszer biztos, ha belekezdünk ebbe a filmbe, akkor még többet akarunk kapni a Q ügyosztályból, így már rohanok is nekifogni a könyveknek, miközben állok neki a Fácángyilkosoknak.

Pontszámom: 8/10.

IMDb | mafab