Jennifer Lynch filmjeiben visszatérő motívum a fogva tartás és a szeretet paradoxona, nincs ez másként 2012-es Láncra verve (Chained) című horrorthrillerével sem.

Tim édesanyjával moziba indul, apja kiteszi őket a mozi előtt, hazafelé viszont taxival szeretnének jönni. Miután véget ért a vetítés, rögtön le is intenek egy arra járó taxit és beszállnak. A sofőr nem kanyarodik le a megfelelő helyen, szó nélkül viszi tovább a megrémült anyát és fiát, mígnem egy kietlen puszta közepén álló ház garázsába nem hajt. A taxis egy sorozatgyilkos, aki munkájának köszönhetően cserkészi be áldozatait, de Timet életben hagyja.

A kisfiú dönthet, meghal vagy életben marad, úgy, hogy Bob (Vincent D'Onofrio) utasításait követi. Az utóbbi mellett dönt. Ugrunk az időben, Tim (Eamon Farren) már majdnem felnőtt, gyermekéveit a sorozatgyilkos szolgálatában töltötte, láncra verve, ő takarította a házát, főzött neki ebédet, mosdatta, törölte fel és mosta ki az áldozatok vérét a matracból, a padlóról, ő vagdosta ki az eltűnt személyekről szóló cikkeket és ragasztotta be az emlékkönyvbe, és ő nyitott ajtót mindig, mikor Bob újabb áldozattal tért haza.

A fiú nem szocializálódott megfelelően, csak azt a világot látta, amit fogvatartója engedett neki, nem járt iskolába, nem tanult. A Stockholm-szindróma erősen kialakulóban van nála, kötődik a sorozatgyilkoshoz, aki viszonozza az érzést, bizarr módon fiaként tekint az általa csak Nyuszinak hívott fiúra. Mivel ez a furcsa apai ösztön feléledt benne, észbe kap: hogy ne maradjon örökös nélkül, elkezdi tanítani a fiút, anatómiára, az emberi test felépítésére, s mivel közeledik a férfivá érés időszaka, az első áldozat sem várathat magára sokáig…

Rendkívül kegyetlen film, és végig hiteles, valósághű, hisz éppen elég Natasha Kampuschra vagy az amstetteni vérfertőzési ügyre gondolni (CreepyShake-aktákon belül lesz róluk szó). Sajnos hasonló esetek lehetnek akár mindennaposak is. Jennifer Lynch egy másik oldalról közelíti meg a témát, hisz ismerteti a sorozatgyilkos múltját, indítékait, szinte tudjuk a gondolatait is, melyeknek köszönhetően szinte bűntudat érzését kelti a nézőben, ha egy percre is bele mer gondolni, hogy a gyilkos sem született elvetemült gonosznak. A képi világ természetesen kiváló, ahogy a színészek is, főleg Vincent D’Onofrio, aki már A sejtben is megmutatta vérfagyasztó oldalát. Mindenkinek tudom ajánlani a filmet, nagyon jó, de nem egyszerű darab.

Szerintem: 7/10

IMDb | mafab