Szakad a hó az isten háta mögött, a hazafelé igyekvő Ector atya alig lát ki a szélvédőn. Bár kocsija ide-oda csúszkál a szerpentinen, olyan nagyon azért nem zavarja a dolog. Elvégre szombat este van. Egy „olyan” szombat este. Az „olyan” szombat estéken pedig egész egyszerűen nem történhet baj. Vagy mégis? Az út szélén felbukkanó apró csillanás egy kissé megzavarja a férfit. Mi a fene volt az? És miért volt olyan pokolian ismerős? Az egyre többször és többször felbukkanó fény felpiszkálja a pap lelkének, múltjának sötét darabkáit. Őrült hajsza kezdődik az idővel és egy furcsa fenevaddal, miközben a háttérben lassan vörösbe borul a Monte Pedro délceg csúcsa.

Őszintén megmondom mostanában nagyon nehéz időt szakítanom az olvasásra, hiszen egy könyv rengeteg odafigyelést igényel és az sem mindegy, milyen lelkiállapottal ülünk le olvasni. Vannak olyan művek, amik könnyedebbek, szórakoztatóak és éppen ezért tökéletesen alkalmasak arra, hogy kikapcsolják az olvasójukat (egy kritikusnak külön öröm, ha egy kicsit könnyedebb vizekre evezhet), de vannak olyanok is, amik bizony nehezen emészthetőek, sok gondolkodnivalót adnak és éppen ezért nem tudjuk őket egyből befogadni. Sőt, az is lehet, hogy időnként inkább félrerakjuk, hogy megpihenjünk egy picit közben. Chuck Palahniuk nekem kifejezetten egy ilyen író. Ha nagyon rákattanok, akkor egymás után olvasom a műveit, de van, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy elmerüljek ebben a sötét világban. Lauer Gábor Mindenvörös című könyvével is pont így voltam.

Rögtön szögezzük le, hogy nem a nyelvezettel volt a gondom. Sőt, kifejezetten olvasmányosnak és a történet műfajához megfelelőnek találtam a megfogalmazásokat. Ez amúgy egy nagyon jó pont, mert sokan hajlamosak túlírni vagy éppen elművészieskedni a könyvüket és félnek olyannak mutatni a történetet, ami valójában. Lauer Gábor pontosan tudta, hogy egy vérfagyasztó, a lelket erősen marcangoló, horrorelemekben bővelkedő thrillert akar írni és ami még jobb, ismeri is ezt a műfajt.

Nálam ott volt a probléma, hogy először nehezen fogadtam be a történetet, aztán meg, amikor rájöttem, hogy pontosan, mit is tartok a kezemben, akkor meg inkább nem akartam többet tudni. Miközben persze mardosott a kíváncsiság és csak nem hagyott nyugodni a cselekmény. Egyértelműen sikerült tehát bevonni a sztoriba. Nagyon jó, elborult és feszült hangulata van a könyvnek, kifejezetten érdekes, ahogyan a valóság és a misztikum keveredik egymással (néha azt sem tudjuk, hogy mi a valóság és mi a képzelet szüleménye). Ugyanilyen erős a kettős jelentése a dolgoknak és az a lélektani vonat, amire felülteti az író az olvasóit. A fenevaddal való találkozás vérfagyasztó, majd egyre jobban durvulnak az események, mi pedig levegő után kapkodunk. Pedig egyetlen éjszakáról van csupán szó.

Nagyon fontosak a részletek, minden információnak megvan a maga szerepe, ami segít abban, hogy összeálljon a végkifejlet. Ector atya egyébként nem egy szimpatikus karakter és ahogyan haladunk előre a cselekményben úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy milyen emberrel állunk szemben. Éppen ezért nagyon fontos a fenevad, a vörös szín vagy éppen a szombat szimbolikája is. Ector atyának nagyon komoly mentális és fizikai harcot kell megvívnia, az ellenfele pedig nem csak a rettegett fenevad, hanem saját maga is, a múltja, a lelkiismerete. Mivel azonosulni nem tudtam vele, így külső szemlélőként éltem át az eseményeket, ugyanakkor egy ilyen témájú könyvnél kivédhetetlen, hogy egy kicsit saját magunkba is nézzünk közben.

Annyi zavart csak egy kicsit, hogy jobban érdekelt volna Lacotra és annak lakói, rájuk nem fordított a szerző akkora figyelmet, itt volt egy kis hiányérzetem. Megértem, hogy miért így döntött és a sztori alakulása szempontjából bőven elég volt az a kevés karakter és az is, amit megtudtunk, csak én még kíváncsi lettem volna pár dologra. Ez is mutatja, hogy felkeltette a szerző az érdeklődésemet. Ezt leszámítva azonban tényleg egy bestiális történetet kaptam, sok szenvedéssel, álszentséggel, misztikummal, őrülettel, fájdalommal és rettegéssel. Öröm, hogy ilyen tehetséges szerzőink vannak a creepy műfajában. Várjuk a szerző következő művét! :)

Pontszámom: 8/10