Véletlenül találtam meg az 1971-es, belga-német-francia koprodukciós erotikus horrort, Harry Kümel rendezését, a Vörös ajkakat (Daughters of Darkness/Les lèvres rouges). Viszont amikor a szinopszisát elolvastam, és pár képet is láttam a filmből, hihetetlenül megörültem, mert egy számomra kedves évadot, a Hotelt inspirálta szinte teljes mértékig az American Horror Storyból, Lady Gaga pedig ugyanazt a karaktert játssza, aki ennek a vámpírfilmnek a főszereplője.

Valerie és Stefan egy napja házasok. A férfi annak ellenére vette nőül a svájci szépséget, hogy arisztokrata rangjához nem illett, és tudja, hogy anyja nem nézné jó szemmel a frigyet. Az anyóssal való találkozást halasztandó úgy gondolja, megszállnak egy régimódi hotelben, és kiélvezik, hogy csak maguk lesznek, a téli szezon idején, ennek köszönhetően pedig méltóképpen kiélhetik a nászútjukat. Csakhogy egy gyönyörű, de rejtélyes nő jelentkezik be a hotelbe, titkárnőjével, Ilonával egyetemben. A nő nem más, mint a csejtei vérgrófnő, Báthory Erzsébet, aki már évszázadok óta tartja magát fiatalon a vérnek és a szexnek köszönhetően. Aktuális szeretőjével, Ilonával kitervelik, hogy szétcincálják az ifjú párt, hogy Erzsébet Valerie-t szerezhesse meg, Ilona pedig Stefant.

A fő cselekményszál és a konfliktust adó helyzet természetesen a néhány kivétellel az összes vámpírfilmet meghatározó tényező, a szerelem, a társ megtalálása, az új szerető megszerzése, mivel majdnem fél évezred alatt rendkívül elunta már egymást a két vámpír, és izgalomra, kihívásra vágynak. Viszont, bevallom őszintén, az egyszerű történet nem lenne megkapó egy zseniális karakter nélkül, aki természetesen maga a grófnő. Delphine Seyrig gyönyörű nő, és ahogy Lady Gaga a Hotelban, ő is elviszi a hátán a show-t, rendkívüli kisugárzásával és stílusával. Mikor bemutatták a filmet, a zseniális Éhség még gondolat sem volt, de úgy gondolom, a Vörös ajkak minden glamvámpír-megközelítésű horror előfutára, de egyben benne van a század eleji klasszikus, némafilmes vámpírok sikkje is.

A színészi játék abszolút nem kiemelkedő, de Seyrig minden egyes pillanata odaszögezte a szememet a képernyőhöz, szerencsére Báthory nem csak hangulatos utalás benne, hanem mindent betöltő főszereplő, s annak ellenére, hogy az eredeti legenda csak monológszinten jelenik meg, lévén, hogy a grófnő a 70-es években tengeti mindennapjait, kellően vérfagyasztó a visszaemlékezés. Nagyon kevés és annál is kevesebb jó feldolgozás van Báthory Erzsébetről, de a Vörös ajkak kiemelkedő, még úgy is, hogy abszolút továbbgondolta a legendát. A kamerázás és a zenei aláfestés kifogástalan, főként az utóbbi, és összességében kissé sajnálom, hogy nem került be a film a köztudatba, mert a hangulata remek, és akkoriban teljesen másként közelítette meg a témát, így hát lelkesen ajánlom mindenkinek, akik szeretik a kifinomult, sikkes vámpírokat, és szerették a Hotel évadot.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab