Nem is olyan régen, egy cikkben röviden bemutattuk Magyarország egyik legsikeresebb és legnépszerűbb íróját, Lőrincz L. Lászlót (a cikket itt találhatjátok). Ígéretünkhöz híven, az elkövetkező hetekben néhány írást olvashattok majd azokról az LLL-könyvekről, amelyek két szerkesztőnk (Absvrd, Nomad) személyes kedvencei közé tartoznak.

A sort nem mással kezdeném, mint életem első LLL-könyvével, A kicsikkel. Több szempontból is indokolható lenne, hogy miért pont erre a műre esett a választásom, de első számú érvként talán meghatározó szerepét tudnám felhozni, a szerző könyvei iránt mutatott érdeklődésemet illetően.

Ahogy azt a cím is elárulja, az elbeszélés módja ezúttal nem a Leslie L. Lawrence-féle egyes szám első személy, ehelyett „hagyományosabbnak” mondható módon egyes szám harmadik személyben olvashatunk. A történet cselekménye több szálon halad, az első pár fejezetben a későbbi fejlemények kiindulópontjait láthatjuk: több, egymástól látszólag független gyilkossági ügy, amiket csak a háttérben húzódva, halványan köt össze egy ősi legenda, amelynek főszereplői egy rég letűnt kor túlélői. Egy kezdetben különálló nyomozás útja később egy váratlan és egyedülálló régészeti felfedezés eseményeit keresztezi, míg végül össze nem futnak, innentől kezdve pedig a sztorivonal is egy fő irányra redukálódik.

Az általunk ismert, írott történelem előtti világok kutatása bár régóta mondható népszerű témának, de a rengeteg vitatott eredetű leletnek és a régészet, a történetkutatás mainstream vonulatának köszönhetően a mai napig a tudomány egyik legviharosabb vitáitól fűszerezett szegmense. Ez nyilvánvalóan remek lehetőségül, alkotóterepként szolgál a kreatív elmék számára is, a médiumok közül pedig nem maradhatnak ki természetesen az írók sem. Lőrincz L. László kiválóan használta ki A kicsik és több hasonló témájú könyvének esetében is ezt a lehetőséget szórakoztató, érdekfeszítő regények megalkotásával. Annak idején emlékszem, hogy mindösszesen két-három napba tellett, amire átrágtam magam a könyvön, a 635 oldal ellenére. Ez az élmény számomra meghatározóvá vált, így A kicsiket még abban a hónapban több LLL-mű követte.

Ahogy a filmek esetében a többszöri újranézhetőség, a könyveket illetően a többszöri újraolvashatóság tanúskodik a minőségről, ami A kicsiknél sincs másként, hiszen nemrégiben vettem újra elő a művet, az élmény pedig ezúttal sem veszett el, határozottan és biztosan állítom, hogy a könyv a műfajon belül egy rendkívül erős darabnak mondható. A nagysikerű történetet két másik követte, amelyek A Kicsik nyomában, valamint A tizenhárom kristálykoponya címet viselik.

Értékelés: 10/10