Furcsa érzések kavarogtak bennem, miután a közelmúltban megnéztem a M3GAN című filmet. Érzések, amik mindannyiunknak ismerősek lehetnek. Déjà vu érzet és a nyomában járó bizonytalanság. Ez megtörtént már? Valóban ezek a saját emlékeim? A kérdések jogosak ugyan, de a kielégítő válaszok megtalálására csekély esélyünk van. Ez a furcsa érzés pedig csak tovább fokozódott, mikor elkezdtem írni ezt a bemutatót, hiszen jó ötletnek tartottam újból elővenni egy régi cikkemet, amit a Child's Play 2019-ben debütált inkarnációjáról vetettem digitális papírra. Megdöbbentett, hogy az abban olvasottak mennyire aktuálisak a gyilkos babák egy újabb képviselőjének megjelenése kapcsán is. Azonban nem minden tekintetben. Chucky újragondolása sajnos csalódást keltett. Bár nem volt egy értéktelen alkotás, az eredeti filmek hangulatát és színvonalát képtelen volt elérni. Ennek legfőbb oka az volt, hogy szakítani akart az ikonikus karakter eredetével, ezzel pedig szembe ment a rajongókkal és azok – nem túl magasra helyezett – elvárásaival is. M3GAN helyzete ebből a szempontból sokkal kedvezőbben alakult, hiszen a saját útját kellett járnia – még ha az elég ismerős kövekkel szegélyezett is.

Cady (Violet McGraw) miután egy autóbalesetben elveszítette szüleit Gemma-hoz (Allison Williams), a nagynénjéhez, kerül, aki igyekszik otthont biztosítani a kislánynak. A nő azonban nem igazán anyuka típus ezért segítségül hív egy – épp fejlesztés alatt álló – mesterséges intelligencia által vezérelt androidot, M3GAN-t. Cady és a gép gyorsan barátságot kötnek, azonban Gemma rövid idő után nyugtalanító jeleket tapasztal nem csak a kislányon, hanem az androidon is. A jelek egyre csak sokasodnak és a gépbe épített intelligencia idővel felülírja a belé kódolt emberi normákat. Hiszen létének valódi oka csupán egyetlen dolog: megvédeni a kislányt a testi és lelki sérülésektől. Mindenáron…

A leginkább sorozatepizódok rendezőjeként ismerhető Gerard Johnstone jelentős terhet vett a vállára azzal, hogy elvállalta az Akela Cooper és James Wan történetén alapuló forgatókönyv megrendezését. Ennek legfőbb oka pedig a bevezetőben is említett Chucky-filmekkel állítható párhuzam, ugyanis ennek köszönhetően szinte elkerülhetetlen, hogy mind az idősebb, mind pedig a fiatalabb nézők ahhoz viszonyítsák az alkotást. Azonban Johnstone remekül vizsgázik. A M3GAN ugyanis pont azokban a pontokban erős, ahol ’19-ben Chucky elbukott. Egyszerre tud humoros, fenyegető és merész is lenni. Ez pedig egyértelműen M3GAN karakterének – és természetesen az őt megformáló Amie Donald-nek és Jenna Davis-nek – köszönhető. Az android személyisége egyszerre gyermeki és Skynet-i méretekkel kalkulálhatóan végtelen. Egyszerre kedves és gondoskodó valamint számító és rideg, sőt néha kifejezetten kegyetlen. Ehhez pedig remekül hozzátesz a külseje is, ami ugyanúgy bipoláris természetű. Bizalomgerjesztő ugyanakkor taszítóan idegen. Remekül sikerült karakter, minden pillanatban képes uralni a vásznat.

Kifejezetten tetszett, hogy a végjáték képsorai alatt olyan klasszikus mozikat is megidéztek az alkotók, mint Terminator vagy az Aliens. Ez jelentősen hozzátett az élményhez. Az élményhez, ami egyébként egyértelműen a „B-filmes” szekcióba pozícionálja az alkotást és ez jelen esetben egyáltalán nem negatívum. M3GAN ugyanis nem több és nem is akar több lenni, mint ami. Egy kellemes, gyengébb idegzetű nézőknek is befogadható, science fiction alapokra építkező könnyed horror. Remek címszereplővel, néhány érdekes – de igazán ki nem fejtett – témával és egy olyan összképpel, ami egy ígéretes filmes évet vetít a műfaj rajongói elé. Ajánlott alkotás, nem tökéletes és még csak nem is igazán eredeti, mégis képes arra, amire néhány nagynevű elődje egyáltalán nem. Szórakoztat. És ez a legfontosabb.

IMDb