Ha lehet hinni a 2012-ben meghirdetett Mars One programnak, akkor a 2020-as évtized lehet a vörös bolygó kolonizációjának évtizede. Mivel már csak egy évtized választ el minket a 2025-re kitűzött első emberi missziótól, nem véletlen, hogy a filmvilág berkein belül is megmozgatja néhány rendező fantáziáját a marsi kolónia gondolata. A következő periódusban valószínűleg egy új szubzsáner fogja kinőni magát a sci-fi műfaján belül, melynek központi tematikája a Mars és a marsi élet lesz.
Ennek a trendnek lehetett volna meghatározó alappillére a MARS - Az utolsó napok (The Last Days on Mars) című alkotás, de a ziccert végül kihagyta Ruairi Robinson rendező és szakmai stábja. A film végére tisztává válik, hogy a forgatókönyvírók egy adott alaphelyzet köré építették fel a cselekmény menetét, amihez hozzáillesztettek néhány szereplőt. Ez alapjában véve nem mindig gond, hiszen gondoljunk csak Duncan Jones már klasszikusnak tartott Holdjára (Moon), amelyben Sam Rockwell képes egyedül is kitölteni a vásznat.
Azonban míg a Holdban egy érdekes alapkoncepciót kaptunk, melyet sikerült egyre jobban elmélyíteni a játékidő folyamán, addig a MARS - Az utolsó napok egy klisés alaptörténetet illesztett be a vörös bolygó közegébe: adott egy kutatócsoport, akik utolsó napjukat töltik a Marson, mielőtt visszaindulhatnának a Földre, de persze ezen a napon belefutnak valami olyasmibe, ami pokollá változtatja az utolsó 24 órájukat.
Lehetett volna ez a veszély valami teljesen új és egyedi, de ehelyett a főként sorozatszínészek által alakított hőseink egy zombivírus-baktériummal fertőződnek meg. Kutatócsoport lévén a hőseinknek nincsenek fegyverei, amivel felvehetnék a kesztyűt a megfertőződött társaik ellen - valószínűleg ezzel igyekeztek még izgalmasabbá tenni a helyzetet.
Amiben abszolút megbukik a film, hogy ahelyett, hogy elkötelezné magát akcióorientált vagy karakterdrámára kihegyezett sci-fi horror mellett, a két szék közé esés tipikus hibájába esik. Liev Schreiber karakterének flashbackjeit az előzmények hiánya és a karakter sovány jelleme miatt nem tudjuk igazán értékelni, valamiért azonban a rendező mégis őt erőltette a vásznon, bízva a csodában. Schreiber azonban nem az a színész a palettán, aki képes lenne egy közepesnél rosszabb filmet a hátán cipelni.
A végkifejlet nyitott befejezéssel igyekszik kárpótolni az azt megelőző 85 percért, de mivel a főhős nem igazán tudja megszerettetni magát velünk, ez a kérdés sokak számára elsikkad majd, és inkább a csalódás lesz úrrá a nézőn.
Az egyetlen pozitívuma a filmnek, hogy bepillantást nyerhetünk abba, hogy várhatóan milyen kezdeti problémákkal kell megküzdeniük az első kolonizálóknak. Az első élhető városok megalapítása előtt bizony ilyen kutatóbázisokban fogják tengetni mindennapjaikat az emberek, alkalmazkodva a bolygó homokviharjaihoz és a fullasztó oxigénhiányhoz. Ezt azonban lehetett volna egy érdekesebb és egyedibb köntösben is bemutatni, határozottabb elképzeléssel és jobban kidolgozott karakterekkel.
A témában érdekelt további rendezőknek nincs tehát más dolga, mint tanulni eme film hibáiból. Pár év távlatában remélhetőleg nem elrettentő példaként tekintünk vissza a MARS - Az utolsó napokra, hanem inkább egy olyan alkotásra, amely fontos lépés volt a Mars-kolónia-tematikájú filmek evolúciójában.
4/10