(Saját készítésű magyar felirat a cikk végén!)

A felújítások korát éljük. Ritka a horror terén is, hogy teljesen új történettel állnak elő, de nem is egyedi eset. Sokan mondják, hogy mostanában nem készülnek jó filmek, ami egyszerűen nem igaz, csupán meg kell őket keresni. Évről évre születnek remek horrorok, de vannak olyanok, amik nemcsak, hogy jók, de mérföldkövet is jelentenek a filmtörténelemben. Ilyen a 2008-as Mártírok is - bár nem ez indította be a francia új hullámú horrorokat, a világ egyik legaljasabb filmjévé nőtte ki magát. Megdöbbentő volt az a fajta kegyetlenség, brutalitás és erőszak, amit abban a filmben bemutattak, ráadásul úgy, hogy egy percre sem vált öncélúvá, és a története saját magán is túlmutatott. Pascal Laugier klasszikust tett le az asztalra, s bár – számomra érthetetlen módon – még nem futott be igazán rendezőként, szinte minden horrorrajongó egyszerre bolydult fel, mikor bejelentették, hogy amerikai remake-et készítenek a filmjéből. A remake vagy reboot nem rossz dolog, vannak történetek, melyek bármennyire zseniálisak is, rejtenek magukban még be nem mutatott potenciált, és egy felújítás, hogyha megfelelő, hozzáértő kezekbe kerül, bizony lehet igenis jó, sőt van, hogy jobb, mint az eredeti (pl.: Mother’s Day, Evil Dead, Maniac, A légy, Sziklák szeme, és még sorolhatnám.) De vajon a Mártírok esetében kellett-e egy újragondolás, volt-e szükség hozzányúlni ahhoz a hibátlan, bár lélekölő darabhoz? Kevin és Michael Goetz szárnyai alá került végül az eredetileg Kristen Stewarttal tervezett felújítás, és 8 év után elkészült a kritikusok által erőteljesen lehúzott film, melyet én is megnéztem.

Lucie, egy 9-10 év körüli kislány megszökik egy gyárépületből, ahol hosszadalmasan kínozták, de az épülethez visszavezetett rendőrök nem találtak semmiféle árulkodó nyomot. Lucie-t egy apácarend vezette árvaházba helyezték el, ahol bár a nővérek mindent megtettek lelki gyógyulása érdekében, továbbra is rémképek gyötörték. Egyetlen vigasza Anna volt, a vele egykorú kislány, akinek egyedül sikerült Lucie bizalmába férkőznie, elnyerve ezzel a barátságát. Tíz évvel később, egy szokásos reggelen Lucie becsönget egy családhoz, és módszeresen kiirtja őket egytől egyig. A házba érkező Anna döbbenetében nem is tudja, mit tegyen, nem érti barátnője tettét, és fél, de nem sejtheti, hogy a ház borzalmas titkot rejt, és számunkra is kiderül, milyen kálvárián kellett keresztülmennie Lucie-nak.

A cselekmény gerince ugyanaz, a nevek is és a főbb mozzanatok is, mégis meglepő volt, hogy nem egy képkockáról képkockára újraforgatott film készült, bár eleinte erre lehetett gyanakodni. Érződik a Goetz testvérek igyekezete, hogy ők tényleg egy más megközelítésből akarták bemutatni a cselekményt, és nem akarták másolni az eredetit, talán csak tisztelegni előtte. De a jó szándék nem volt elég ahhoz, hogy ez egy jó film legyen, bár még jól átgondolva is kétesen viszonyulok a látottakhoz. Először is, az eredeti egy olyan film, amiben az erőszak nem cél, hanem eszköz, és nem kizárólag azzal akarnak hatást elérni, hanem a műfaji váltakozással és a színészekkel. Ezúttal Lucie-t Troian Bellisario alakította, aki sajnos egyáltalán nem tudott azonosulni szerepével, nem érződött rajta a lelkileg és testileg megtört, kételyekkel és démonokkal küzdő nő, aki nem tudja, hogyan tudná feldolgozni a vele történteket. Nem tudtam érte izgulni, nem tudtam vele együtt érezni, de szerencsére ott volt kolléganője, Bailey Noble, aki Annát formálta meg, s bár az ő játéka sem volt kifogástalan, sokkal hitelesebbé tette a figuráját. Már kettejük kapcsolatának bemutatásával is újat próbáltak mutatni a rendezők, a hosszabb és tartalmasabb árvaházi jelenetekkel főként, amik tényleg meghatóra sikeredtek. Sajnos a jónak ígérkező hangulatot, ami magával tudott volna ragadni, megszakították indokolatlan és ócska jump scare-ekkel, melyekre egyszerűen semmi szükség nem volt.

A film a mártíromságról szól, aminek velejárója a kínzás, a cél érdekében pedig eredetileg az emberi ésszel felfogható összes aljasságot felhasználták. Ez nem mindenkinek fér bele, amit meg tudok érteni, és az sem lett volna gond, hogyha ezúttal nem látjuk ezeket a jeleneteket, de sajnos a készítők inkább egy kilúgozott, unalmas, hiteltelen és néhol ostoba folyamatot mutattak be, amiről senki nem hinné el, hogy a mártírléthez vezet. Jobban örültem volna, ha a jó ötleteiket úgy használják fel, hogy most egy kőkemény drámát mutatnak be, amire lett is volna lehetőség, nem egy jelenetben érződik a potenciál. Sok ötletük nyerte el a tetszésemet, amik miatt úgy gondoltam, hogy nem annyira borzalmas a film, mint azt még évekkel ezelőtt gondoltam volna. Bár így is csak 3 pontot adtam volna rá, de akkor jött az utolsó jelenet, ami teljesen megdöbbentett. Az eredeti film befejezése is letaglózó, de a remake utolsó egy-két mondata és a végső jelenet volt annyira jó, mint az, sőt egészen rendkívüli megközelítése volt az egész témának és magának a barátságnak. A megható vég miatt jobb értékelést adok a filmnek, és még az is elképzelhető, hogy az eredeti rajongójaként meg fogom máskor is nézni. Akik nem látták a 2008-as filmet, vagy nem bírták benne a naturalizmust, azoknak lehet, hogy egy egész jó, érdekes film készült, akik pedig szeretik az eredetit, egy középszerű horrorra számítsanak, de próbáljanak meg elvonatkoztatni!

Szerintem: 5/10

IMDb | mafab || magyar felirat