The Amityville Horror - A rettegés háza (1979)
Elérkeztünk ehhez az időutazáshoz is. Ki ne ismerné Amityville történetét, a hátborzongató titkot, ami ezt a gyönyörű házat bemocskolja? Megannyi könyv, internetes oldal foglalkozott már a témával, és biztos vagyok benne, hogy az „igaz történet alapján” felirat miatt kapott ekkora hype-ot a film. Tehát, filmünk főszereplője a Lutz család, akik piszok olcsón jutnak hozzá a fent említett rémséges házikóhoz. *(Lehet, hogy velem van a gond, de 1 éve, mikor megfogalmazódott bennem a költözés lehetősége, és új ház után néztünk, nekem az volt az első, hogy megkérdezzem, itt haltak-e meg a tulajok. Ha a válasz igen lett volna, akkor is elkerülöm, ha ingyen akarják hozzám vágni. Se para-, se más furcsa jelenséggel nem találkoztam, így semmi hasonlóról nem tudok beszámolni (sajnos vagy hál’istennek, még nem döntöttem el)).
*
George (James Brolin) és Kathy (Margot Kidder) három gyerekkel felpakolva, a múltbéli gyilkosságokat ismerve is hajlandóak beköltözni (és nekik milyen gyorsan sikerül…); természetesen az ijesztő dolgok nem maradnak el. Piszok hideg van, be-becsapódnak az ajtók, a családfő kezd bekattani, asszonykája meg látomásoktól gyötrődik. Kérnek ám áldást a helyi paptól, Delaney atyától (Rod Steiger), aki szépen lassan ráeszmél, hogy tényleg gonosz a ház. Mit tesz ilyenkor az ember lánya? Elköltözik? Neeeeem. Kutatni kezd! Kiderül, hogy a ház egy réges-régi temetőre épült, beleszőnek egy kis sátánizmust is, majd lezárják a történetet azzal, hogy {spoiler}a család nem bírta tovább, lelépett, nem vitték el a holmijukat sem, és már másik államban élnek.{/spoiler}
Jay Ansonnek köszönhetjük az Amityville-lelkendezést, ő írta meg ugyanis a történetet könyvben, amiből még ma is próbálnak profitálni a készítők. Stuart Rosenbergnek nem ez volt az első és nem is az utolsó rendezése, de talán a legismertebb filmjei közé tartozik. Mai szemmel nézve semmi különlegességet nem tudtam felfedezni, nem a hatalmas ijesztgetések miatt szorul össze a gyomrunk, hanem James Brolinnak köszönhetően, aki végig jól teljesített, hitelesen őrül meg. Már az elég, ahogyan néz. Legtöbben az atyát említik meg, mint legjobb karaktert, de számomra inkább vicces volt, Margot Kidder pedig nem anyatípus, így egyáltalán nem áll jól neki a szerep. Superman mellett jobban mutatott, viszont becsületre méltó, hogy Brolinhoz hasonlóan, a mai napig vállal szerepeket. A többi szereplő, olyan, amilyenek általában a színészek a régi filmekben… A fő-fő-fő pozitívum a zene, egyszerűen tudod, hogy ha egy-egy taktust hallasz, piszkosul meg fogsz ijedni, a légkör ettől lesz nyomasztó, nem véletlen, hogy Lalo Schifrint 1980-ban Oscarra is jelölték érte.
Talán ezzel a filmmel is itt kellett volna megállni (eltekintve a remake-től, mert az a mai napig a kedvenceim között található), sokkal kedveltebb lenne, és talán egy lapon lehetne említeni a régi nagyokkal.
Összességében élvezhető és szerethető alkotás, a kisebb hibák ellenére is. Ez egy naaagyon régi film (ebből adódnak a negatívumok is), el kell vonatkoztatni a mai produkcióktól. Itt nem azzal pumpálják az embert, hogy az arcába tolják a csúnya, ijesztő dolgokat, inkább a néző fantáziájára bízzák.
7/10
(Lucifer's Angel)
Amityville II: The Possession - A démonok háza (1982)
Nem tudom, miért gondolták úgy, hogy az Amityville első részének kijár egy folytatás, sőt érdemes franchise-zá duzzasztani a hátborzongató, de azért elég egyszerű történetet, főleg hogy félelmetessége igazából vélhető valódiságában rejlik csupán. A legérdekesebb pedig nem csak az, hogy ezt a vastagbőrű rókát újra megnyúzzák a filmvásznon, hanem még a könyvpiacon is, hisz a forgatókönyv az azonos című regényből készült, ahogyan még három rész a sorozatból. Újabb család, újabb szörnyűségek, és már itt felmerül a kérdés, mégis ki akarja megvenni ezt a házat?
A Lutz család tragédiája után a Montinelli família próbálja otthonná varázsolni a híres amityville-i házat, ahol már a beköltözést követő első este megkezdődnek a furcsa jelenségek. Maga a család is különös összetételű: két kisgyerek, két idősebb testvér, akik mintha egy szerelmespár lennének, a neurotikus anya és az abszolút alkoholistának tűnő, bántalmazó apa, és persze mindegyikük nagy keresztény. A családi civakodások, verekedések közepette szinte alig tűnik fel valamelyiküknek is, hogy az idősebb fiút megszállta a ház egyik démona, aki arra akarja rávenni, hogy irtsa ki az egész családját. Egyetlen mentsváruk a helyi pap, Adamsky atya (James Olson) lehet, aki az ördögűzéstől sem retten vissza.
Egy ilyen filmnél alapelvárás lenne, hogy izguljunk a szereplőkért, együttérezzünk velük, de egy olyan esetben, ahol családon belüli erőszakot, vérfertőzést kell végignézni, ami még csak nem is a paranormális entitások következményeként van tálalva, igazán nehéz. Ahogyan a néhol simán rossz, de van, ahol vállalhatatlan színészi játék sem tudja elérni, hogy bármiféle szimpátia kialakuljon a néző és a karakterek között. Egyvalami akad csupán, ami tényleg értékelhető Amityville második felvonásában, hogy a készítők próbálkoztak a kreatív ijesztgetésekkel, a poltergeist jelenségek egészen jól vannak megcsinálva, ahogyan a démonmaszk is, sőt van, hogy egy-két jelenet erejéig még meg is lehet ijedni. Az ördögűző hatása kimondottan érezhető. Teljes mértékben szükségtelen volt elkészíteni ezt a darabot, nem lettünk vele se gazdagabbak, se szegényebbek, de valószínűleg ez a következő epizódokra is vonatkozni fog.
4/10
(Levente)
*Folytatása következik!
*