A 2008-as Tükrök a populárisabb horrorok közé tartozik. Ismerőseim többsége legalább hallomásból ismeri, pedig őszintén szólva szerintem elég középszerű alkotás. De talán épp ebben a középszerűségben lehet a dolog nyitja, hisz a Tükrök épp olyan, amilyennek egy, amúgy a műfajért nem rajongó ember a horrort elképzeli, amilyennek látni akarja. Egy kevés vér, egy kevés ijesztgetés, egyszerű sztori. A világ tele van olyan filmekkel, amik az előbb leírt receptet alkalmazzák, ami nem is lenne gond, mert van az úgy, hogy ennyi elég a kellemes kikapcsolódáshoz. A probléma ott kezdődik, amikor már egy egész műfajt megbélyegez ez a fajta önismétlés és ötlettelenség, a biztos haszon reménye. Nos, a Tükrök pont ilyen.
A meglepően jóra sikerült nyitójelenet után, melyben egy biztonsági őr tükörképe felvágja saját torkát, azonban a hús-vér valója sínyli ezt meg, megismerjük a főszereplőt, Ben Carsont, aki a megboldogult őrnek lesz az utódja. Bent egyébként Kiefer Sutherland alakítja, aki nem más, mint Jack Bauer a 24 című ikonikus sorozatban, vagy a rejtélyes telefonáló A fülkében, tehát tapasztalata van bőven, ha nem is horror, de filmkészítés terén.
Ben egykoron rendőr volt, azonban valakit le kellett lőnie, attól kezdve pedig lecsúszott, elvesztette állását és családját is félig. Most azonban úgy tűnik, lábra tud állni; ahogy említettem, ő lett a leégett Mayflower bevásárlóközpont őre. Mivel a Mayflower bezárt, így neki nem sok dolga van, mindössze körbe kell járnia éjjelente pár óránként a hatalmas épületet. A termekben sétálva aztán szembesül azzal, hogy bár minden porrá és hamuvá lett, a tükrökön egy árva karcolás sincs, ráadásul mikor elkezd dolgokat látni bennük, már a saját józan eszét is megkérdőjelezi. Csakhogy a képzelgésről hamarosan beigazolódik, hogy valóság, mikor családja veszélybe kerül, a tükrökben ugyanis egy démon lakozik, aki ugyan be van zárva az üveg másik oldalára, de nem vesztette el erejét, és a tükrökön keresztül képes végezni mindenkivel, amíg meg nem kapja, amit akar. Na de mit akarhat?
Halálokból ugyan nincs sok a filmben, de ami van, az tényleg jól és meglepően durvára sikerült. Sokkal kevesebbet vártam volna egy ilyen típusú filmtől, de mikor premier plánban nézhetjük végig, ahogy valaki letépi a saját állkapcsát, arra tényleg azt tudom mondani, hogy ’huhh... ez igen’. Sutherland úr persze most is jól alakít, bár szerintem nem kiemelkedően, és ez jellemzi kollégái munkáját is. Lényegében minden a helyén van, de többet ne várjunk a filmtől. Egyébként meg a film megtekintése után az jutott eszembe, hogy a tükröknek maguknak olyan hatalmas jelentőségük nincs is, tekintve, hogy nem a tárgy, hanem maga a tükörkép a veszélyes, amit meg lehetetlen elkerülni, hisz egy ajtókilincset is fel tud használni a démon saját céljaira, sőt a vízben is láthatjuk magunkat, szóval... Azzal, hogy be van zárva, túl sok dolog nem változott.
Összességében egy középszerű filmről beszélünk, helyenként kellemes csalódásokkal, amik kicsit megemelik a pontszámot, de ez egy tipikus sablonfilm, nélkülözve a tényleg ötletes és fantáziadús lehetőségeket. Arra azonban elég volt, hogy hírnevet szerezzen magának, amiből egyenesen következett a folytatás, a Tükrök 2!
Nem fogjátok elhinni, de ez még elődjénél is sokkal középszerűbb. Ezúttal már ötletességről sem beszélhetek, minden úgy történik, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Több, ámde silányabb minőségű halál, filmművészetileg teljesen felesleges meztelenkedés (amit amúgy én nem bánok, nem vagyok álszent, csak tényleg annyira nyilvánvaló, hogy nem volt semmi célja), ráadásul még a sablonnak is a sablonját használták a történet felépítéséhez. Ezúttal Max Matheson életébe nyerünk betekintést, akinek apja újra megnyitotta a Mayflowert, ő pedig, na vajon minek áll...? Úgy bizony, biztonsági őrnek! Minden úgy történik, mint először, szegény fickó a tükrökben látja más emberek halálát, amiről először csak azt hiszi, hogy látomások, de hát téved.
Mint említettem, ezúttal jóval több gyilkosságot kapunk, de a fele iszonyatosan van kivitelezve. Az elején levő tükörszilánkevés még bizakodásra adott okot, de a zuhanyozó csaj halála... Ugyan már. Ráadásul komolyan azt akarták elérni, hogy szimpatizálni kezdjek egy sorozatgyilkos szellemmel?! Értem én, hogy mi történt vele, és oké, akarjon bosszút állni, valamiről szólnia kell a filmnek, de ne legyen már az, hogy már-már egyet is kellene értenem a módszereivel. Ráadásul Max olyan aranyosan közli csak így nyíltan, hogy egy halott lány szellemét látja a tükrökben, mintha csak azt említené meg, hogy a vonata tegnap késett 5 percet, sőt olyan egyszerűséggel is fogadják, mintha valóban erről lenne szó.
Nem rossz a 2010-es Tükrök 2, de néhol nevetséges, és tényleg annyira középszerű, hogy arra nincsenek szavak. Tucat, sablon, ötlettelen, nézhető - hívjuk, ahogy akarjuk, a lényegen nem változtat. Ha unatkozol, és az igényeid épp nem egy Mártírok-szintű agymegmozgató, felindító és felháborító alkotásra irányulnak, akkor nyugodtan tégy ezzel is egy próbát. Kellemes vizeken fogsz hajózni, a vihar pedig ezúttal elmarad.
Értékelés: