A számítógépes játékok készítői és kiadói az elmúlt évtizedek alatt rengeteg olyan produktumot nyújtott át a játékosoknak, amik valamilyen formában hatással voltak az ipar történelmére is. Prince of Persia, Wolfenstein 3D, Doom, The Last of Us. A lista hosszú és valószínűleg mindenki talál rajta olyan címet, ami kellemes emlékeket ébreszt fel benne. A kezdetleges játékok elsősorban single player élményét a fejlesztők már nagyon korán igyekeztek az egymással történő versengés felé terelni. Így történhetett, hogy a Commodore 64-re valamint Atari 2600-ra megjelent 1980-as Wizard of Wor alapvetően kooperatív harcai, véres egy az egy elleni „deathmatch”-eké válhattak. A hozzám hasonló korú olvasók talán még emlékeznek arra, hogy kéjes élvezettel, hogyan lőttük hátba egykoron barátainkat, családtagjainkat a mikrokapcsolós joystickok segítségével az akkori televíziók képernyőin. Páratlan élmények voltak. Mára azonban sok minden megváltozott. A kompetitív játékok gyakorlatilag külön iparággá fejlődtek, olyan címekkel, mint a PlayerUnknown’s Battlegrounds, a Fortnite vagy a League of Legends. Műfajaik különbözhetnek ugyan, de egy dologban mindegyik megegyezik, fő céljuk a játékosok online hadszíntereken történő megmérettetése, akár komoly pénzjutalmakkal kecsegtető bajnokságokon is. Van azonban egy olyan képviselője is a kompetitív játékoknak, amik már a kezdetekben is azzal a céllal születtek meg, hogy – olykor komoly, barátságokat is megingató viták közepette – a játékosok egymás ellen bizonyíthassák rátermettségüket. Ezek voltak a harci vagy verekedős játékok.

Az ebben a műfajban debütált címek nem csak a játék ismeretét követelték meg a felhasználóktól, a ritmusérzék és a gyorsaság legalább akkora hangsúlyt kapott a győzelemhez vezető úton, mint a mozdulatok és kombinációk ismerete. A műfaj szerelmesei – amennyiben elég idősek - bizonyára emlékeznek az 1985-ben megjelent International Karate című csodára, amit szerintem minden igazi gamer csak Interkarate néven ismer. Meg kell itt emlékeznünk még a ’87-es Barbarian: The Ultimate Warrior-ról is, amiben talán először mutathattunk be „fatality”-t – amennyiben elég ügyesek voltunk és megfelelően időzítettünk, egy jól irányzott csapással szabadíthattuk meg ellenfelünk nyakát a fej rá nehezedő terhétől. A mozdulat nyomán pedig a kifröccsenő vér öklömnyi pixelekből álló látványával is megajándékozott minket a program, vetélytársaink legnagyobb bánatára, akik a mérkőzéseket követően szomorúan indulhattak haza, a vereség és a megalázottság keserű piruláját ízlelgetve…

Ebben az időszakban, a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején, két franchise is született. Két olyan harcos, akik az elmúlt évtizedekben folyamatosan egymásnak feszültek, hogy aztán mindketten megtalálják saját útjukat, a monitorokon és a rajongók szívébe egyaránt. 1987-ben megjelent a mérsékelt sikereket elérő Street Fighter, melynek folytatása a ’91-es Street Fighter II. vitathatatlanul hatalmas befolyást gyakorolt a verekedős játékok piacára, 8 egyedi karakter, közel 30 mozdulat, speciális támadások, mind-mind olyan elem, amik hatása a mai napig is érezhető a műfajhoz tartozó címekben. A második rész sikerét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a játékot kiadó Capcom 2017-ben Ultra Street Fighter II – The Final Challengers címen is kiadta a játék feldolgozását. A másik harcos más utat választott, kivárt, hogy olyan brutális ütést vigyen be, ami nemcsak ellenfelét, hanem az egész játékipart is megrengette…

1992-ben a Midway gondozásában megjelent a Mortal Kombat. A fejlesztőpáros – Ed Boon és John Tobias – játékára egyszerűen nem ált készen a világ. 7 egyedi karakter, tökéletes animációk, dedikált gomb a védekezésnek és egy olyan adalék, amit a mai napig sokan elítélnek – akik valószínűleg nem olvasták el egy klasszikus mese, kegyetlen eredetijét sem és valószínűleg rajfilmeket sem láttak az elmúlt 30-40 évben. Ez a Fatality, egy kivégző mozdulatsor, melynek során a kába ellenfelet választott harcosunk válogatott módszerekkel szabadítja meg a létezés elviselhetetlen súlyától – volt itt élve elégetés, szív- és gerinckitépés, minden, amit csak kívánhattunk egykoron. A Mortal hatalmasat robbant, imádták a játékosok és szinte minden akkori platformra megjelent, az Amigától kezdve egészen a Game Boy-ig. Legemlékezetesebb pillanatait azonban akkor nyújtotta, amikor a szüleinktől kapott érmék fejében nyüstölhettük az árkád gépeket valamelyik füstös vendéglátó egység sötét szegletében. (Én még egy, a balassagyarmati moziban szervezett, bajnokságon is részt tudtam venni. Felejthetetlen élmény volt – ezúton is köszönöm az emléket).

Az elmúlt 27 évben a játék több kiadást és folytatást is megélt, a keményvonalas „mortálosok” azonban a mai napig az első három részt tartják a „Szent Trilógiának”, ez valahol érthető is, ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az első részek megítélésében jelentős szerepet játszik azok – már a fentiekben is említett – nosztalgiafaktora. A harmadik rész ’95-ös megjelenése után ugyanis a széria útkeresésbe kezdett, a 3D-s megvalósítású harcok valamint az erős minőségi kilengések nem tettek jót a játéknak és olyan mellékvágányokra vezették a sorozatot, mint a – maga korában újszerűen ható, mégis a kritikusok és a játékosok ellenszenvét is kivívó – Mortal Kombat 4 vagy a teljesen felesleges, 2008-ban megjelent crossover, a Mortal Kombat vs. DC Universe.  2009 elején a Mortal Kombat addigi fejlesztője és jogainak tulajdonosa, a Midway Games egy csődeljárás során megszűnik, a játékok jogait – mint a Mortal vagy a This is Vegas – valamint a Midway vállalati struktúráját 2009 júliusában a Warner Bros vásárolta fel. Ennek köszönhetően az egykori Midway több részlegét is bezárták a chicago-i fejlesztő stúdió azonban tovább üzemelt WB Games Chicago néven, ezt váltotta fel 2010 első felében, az azóta már jól ismert, NetherRealm Studios, a kreatív direktori székében azzal az Ed Boon-val, aki kétségkívül a Mortal Kombat egyik – ha nem A – legnagyobb, világunkban manifesztálódott Elder God-ja…

Boon irányítása mellett a NetherRealm mert és akart is drasztikusan változtatni. A szériát 2011-ben újraindították, a 3D-s megjelenítést mellőzték, helyét 2,5D-s grafika váltotta fel, összetett és izgalmas Story mode-ot kaptak a játékosok, a kegyetlen vérengzések és kivégző mozdulatok minden addig látottnál brutálisabbak lettek, véres gyémántokként ragyogva a nagyfelbontású képernyőkön, a rajongók legnagyobb örömére valamint ebben a részben debütálnak a hatalmas népszerűségnek örvendő, csonttörő és inakat átszakító X-ray mozdulatok is, melyek során röntgenfelvételekhez hasonlóan láthatjuk támadásaink pusztító hatásait. A számozatlan Mortal Kombat hű tudott maradni dicső örökségéhez és ennyi év távlatából is szívesen emlékeznek vissza a játékosok erre az epizódra. 2015-ben megjelent a sorozat újabb része Mortal Kombat X címmel, ami méltó folytatása tudott lenni az újraindított szériának, emellett pedig olyan izgalmas és érdekes karakterek is ebben debütáltak, mint Kotal Kahn – akihez véleményem szerint az egész MK egyik legjobb mozdulata is köthető, természetesen a Sun God variáns God Choke mozdulatára gondolok, amit szerintem minden játékos egy mondat után be tud azonosítani: ON YOUR KNEES! –, D'Vorah vagy éppen sokak kedvence, a fegyverforgató Erron Black. Ez az epizód is remekül sikerült és egy újabb kiadást is kézhez kaphattak belőle a rajongók, 2016-ban. Ez volt a Mortal Kombat XL, egyfajta bővített kiadás, amelyben minden letölthető karakter is szerepelt, mint például a Predator, az Alien vagy Jason Voorhees. Az MKX jól teljesített, a játékosok is szerették valamint sikeres e-sportággá is válhatott, még ma is megéri visszanézni azokat a harcokat, amikben olyan tehetséges versenyzők mérik össze tudásukat, mint Dominique "SonicFox" McLean vagy Tim "HoneyBee" Commandeur.

Ezek után 2018. december 6-án, a Los Angelesben megrendezett The Games Awards-on a NetherRealm bejelentette, hogy készül az új MK, Mortal Kombat 11 címmel, a megjelenésre pedig már nem is kell sokat várni, a hivatalos megjelenés dátumát ugyanis 2019. április 23-ra tűzték ki. Felrobbant az internet. A rajongók őrületes elvárásokat támasztottak a játék elé, a karakterek listájáról szinte hetente elérhetővé váltak újabb „kiszivárogtatott” információk, január 17-én pedig egy hivatalos, közel négy órás show keretein belül mutatták be az új rész sajátosságait a fejlesztők. Ezután heti rendszerességgel jelentettek be újabb játszható karaktereket az online elérhető, úgynevezett Kombat Kast-okon, a játékosok pedig kitűntetett figyelemben részesítettek minden információmorzsát, a marketinggépezet pedig maximális fokozaton dübörgött. Sokan – hozzám hasonlóan – ezért tartottak is attól, hogy csalódniuk kell majd az új részben, egyszerűen túl szépek voltak az ígéretek, túl nagy volt a „hype”. Aztán megjelent a játék, amivel Ed Boon és csapata ismét bebizonyította, hogy miért is foglal el előkelő helyet a NetherRealm stúdió nem csak a verekedős játékok fejlesztői között, hanem a játékipar óriásainak csarnokaiban is.

Shinnok-ot, a Földet veszélyeztető ősi istent legyőzték, hatalmának forrása és szimbóluma pedig Raiden-hez, a villámistenhez kerül. A tárgy ereje azonban olyan indulatokat szabadít fel benne és olyan tettekre sarkalja a Föld védelmezőjét, amik felsőbb hatalmak érdeklődését is felkeltik. Shinnok lefejezésével ugyanis felborítja a síkok közötti törékeny egyensúlyt, ezzel pedig kivívva az isten anyjának, Kronika-nak, az idő őrzőjének haragját. A szinte felfoghatatlan hatalommal rendelkező nő célja a megtört balansz visszaállítása, bármi áron, egy új idővonalat létrehozva immáron Raiden, fiának „gyilkosa” nélkül. Ehhez azonban szövetségesekre is szüksége van, ezért felkavarja az idő homokját és elkezdődik a jó és a gonosz erők versenyfutása, olykor egymással, olykor az idővel, olykor pedig saját maguk idősebb vagy fiatalabb variánsaival szemben…

A történetről nem szeretnék többet elárulni, de annyit mondhatok, hogy az idősíkok egymásban való feloldódása nagyon jót tett a sztorinak, ennek köszönhetően több régi kedvenc ismét helyet kaphatott a játszható karakterek között, mint például Noob Saibot vagy Skarlet. A legnagyobb fegyvertény azonban mégis csak az, hogy a NetherRealm ezúttal elkészíthette minden idők egyik legjobb MK filmjét. Az interneten megtalálható, közel négy órás, a harcokat megszakító jeleneteket tartalmazó anyag tényleg páratlan és minden rajongó számára kötelező mozi. A második megtekintés alatt is jól szórakoztam. Természetesen nem kell nagyköltségvetésű filmekben gondolkodni, de nagyon jól hozza a megszokott, „B-filmes” hangulatot, amelyben drámai jelenetekkel ugyanúgy találkozhatunk, mint humoros átvezetőkkel – ezek többsége Johnny Cage-hez köthető, akinek fiatal és idősebb kori énje között tényleg vicces beszélgetések zajlanak le (pl.: Timequake). Szórakoztató és helyenként elgondolkodtató film, kötelességtudatról, családról, az emberi pillanatok fontosságáról és értékéről, olyan alkotás, ami nem csak a verekedős játékok közül emeli ki a Mortal aktuális epizódját.

A játék megjelenítéséért a végletekig csiszolt Unreal Engine 3 felel és azt kell, hogy mondjam az öreg motorból szinte mindent kipréseltek a stúdió szakemberei – ami mondjuk nem meglepő, hiszen a 2011-ben megjelent játék óta ezt használják nem csak a Mortal Kombat szériában hanem az Injustice-ban is. A karakterek megjelenítése csillagos ötös. A pályák változatosak és mindegyik esetén kapunk lehetőséget arra, hogy interakcióba is lépjünk bizonyos tárgyakkal, legyen az egy ott hagyott láncfűrész vagy éppen egy rég halott Shaolin szerzetes testéből kiálló naginata. Személyes kedvencem mégis a Kytinn fészek, ahol a pókhálók és peték szegélyezte hatalmas terem közepén egy óriási rovar tetemével nézhet farkasszemet az, akinek nincs rovarfóbiája – akinek van az a háttérben ólálkodó hatalmas pók látványától is sikítva fog elrohanni. A pályadizájn is jelesre vizsgázik, rengeteg apró, végtelenül kidolgozott részlettel képes megörvendeztetni az arra fogékony játékosokat.

A játék megjelenése előtt körülbelül egy hónappal felkerült az internetre a karakterválasztó képernyő – igaz akkor még némiképp hiányosan. Akkor azt gondoltam, hogy ha valóban azok a harcosok szerepelnek majd a listán, akkor sajnos az új Mortal talán minden idők egyik leggyengébb felhozatalát tudhatja majd magáénak. Tévedtem, de még mekkorát. A kezdeti 23 választható harcos talán egy kicsit kevésnek tűnhet, ám a story mód teljesítése során feloldható plusz egy karakter, Frost is valamint a játék előrendelői az előző részekből már jól ismert Shao Kahn-val is gazdagodhattak – aki egyébként meglepően jól játszhatónak bizonyult, nekem kifejezetten tetszik. A teljes lista pedig a következő szereplőket vonultatja fel: Baraka, Cassie Cage, Cetrion, D’Vorah, Erron Black, Geras, Jacqui Briggs, Jade, Jax, Johnny Cage, Kabal, Kano, Kitana, Kollector, Kotal Kahn, Kung Lao, Liu Kang, Noob Saibot, Raiden, Scorpion, Skarlet, Sonya Blade, Sub-Zero. A nevekből jól látható, hogy a régi ikonikus nevek mellett több harcos is visszatért az MKX-ből, sőt három új karakter is debütált az új részben. Geras Kronika verőlegénye, aki mesteréhez hasonlóan manipulálja az idő homokját, Cetrion Shinnok testvére, aki az elemeket hívja segítségül a harcokban és Kollector, aki behajtójaként szolgálta urát, Shao Kahn-t. Alapvetően mindhárman érdekes karakterek, tökéletesen meg voltam velük elégedve. A rajongók több fórumon is hangot adtak csalódottságuknak, amiatt hogy olyan közkedvelt harcosok, mint Mileena, Ermac vagy Reptile nem kerültek be a játszható karakterek közé. Ebben – ha nem is maradéktalanul –, de egyet kell, hogy értsek velük, hiszen Smoke hiánya nekem is fájó pont, viszont az eddig közel 25 órás játékidőm alatt több karaktert is kipróbáltam és szerintem mindenki megtalálja majd a stílusához legközelebb álló harcost a jelenlegi kínálatban, nem is beszélve a további DLC-ként elérhető szereplőkről, akik közül jelenleg csak Shang Tsung ismert. Alapvetően jól használhatóak a karakterek és kellőképpen változatosak is, egy dolgot azonban le kell, hogy szögezzek velük kapcsolatban, egy-egy harcos tökéletes alkalmazásához – főleg az online csatatereken – hosszú, gyakorlással töltött órák szükségesek, és ha ezt hajlandóak vagyunk vállalni, akkor láthatjuk meg csak igazán a Mortal Kombat 11 valódi arcát…

Az aktuális epizód újdonságairól is meg kell, hogy emlékezzek pár mondatban, ez azért is rendkívül fontos, mert ezek a játékmechanikát érintik leginkább. A fejlesztők az előző részben látott energiacsíkot – melynek teljes töltöttsége esetén bevihettük a brutális X-ray mozdulatokat – két részre osztották, egy védekezést és támadást segítő két egységből álló sávra, melyek használata további stratégiai lehetőségeket ad hozzá az intenzív harcokhoz. Maga az X-ray mozdulat is rengeteget változott, az immár Fatal Blow-ként elnevezett mozdulat egy harc során csak egyszer aktiválható, mikor életerőnk 30% alá csökken, ekkor viszont olyan brutális vérengzéseket hajthatunk végre, amiket minden gore rajongó csak egy elégedett vigyorral az arcán nyugtázhat. A röntgenfelvételeket idéző mozdulatoktól sem kell azonban elbúcsúznunk, bizonyos feltételek mellett ugyanis aktivizálódnak alap mozdulatok erősebb változatai – az úgynevezett Krushing Blow mozdulatok, mely során premier plánban élvezhetjük a csontok szilánkosra törésének lenyűgöző pillanatait.

Sajnos azonban az új rész sem tökéletes és, ami talán a legfájóbb, egy olyan újításhoz köthető a legnagyobb negatívuma, ami alapvetően nagyon szórakoztató. Az MK11-ben ugyanis lehetőségünk van karakterünket saját ízlésünknek megfelelően személyre szabni, rengeteg skin és kiegészítő érhető el minden harcoshoz, sőt saját variációt is létrehozhatunk, a nekünk leginkább megfelelő mozdulatkombinációkkal. Ez azonban az online játékban csak korlátozottan használható. Egy számunkra tökéletes külsejű Noob Saibot vagy Kotal Kahn megalkotása pedig rendkívül időigényes feladat lehet, ugyanis a kiegészítőket csak az előző játékokból már ismert Kriptában tudjuk feloldani, ehhez pedig pénzre és egyéb nyersanyagra lesz szükségünk, amit a játék sajnos nem oszt túl bőkezűen a harcok során. Lehetőségünk van online boltban valódi pénzért is hozzájutni egy-egy hűn áhított kiegészítőhöz, de ez egyáltalán nem kötelező. Szóval nem is feltétlenül akkora negatívum ez, mint az a szaksajtóban többször is megjelent a közelmúltban. Én kifejezetten élveztem a ládák nyitogatását a Kripta helyszínein, olyan megvalósítással tálalva, amit bármelyik harmadik személyű akciójáték is megirigyelhetne. Szóval ez inkább türelem kérdése valamint azé, hogy hagyjuk-e a játéknak, hogy azt tegye, amiért létrehozták, hogy szórakoztasson…

Kinek szánták játékukat a fejlesztők? Minden MK rajongónak, nekik megkerülhetetlen és egyenesen kötelező, ahogy azoknak is, akik csak egy jó verekedős játékot keresnek. Nem fognak csalódni.

Milyen játék a Mortal Kombat 11? Az új Mortal szilárd oltár egy ősi isten templomának elszenesedett romjai között, rúnáinak titkát azonban csak akkor hajlandó elárulni nekünk, ha hajlandóak vagyunk feláldozni valami személyeset, valamit magunkból… Lemarchand titokzatos doboza, melyet személyesen Pinhead nyújt át nekünk egy sokat sejtető mosoly kíséretében, olyan pokolian jó szórakozást ígérve, amire már évek óta vártunk. A dobozt viszont csak azok nyissák ki, akik tudják, mire számíthatnak, a többiek válasszák inkább a Tetris-t…

9/10