A horrorfilmek egyik legfontosabb összetevője a zene és a hang, hiszen ezek nélkül igen nehezen tudnának a filmesek megfelelő atmoszférát teremteni a műveiknek. Persze ez minden műfajú alkotásra igaz, de annyit azért engedjünk meg, hogy a creepy műfajánál valamivel erősebbnek kell lennie a zene hatásának, hiszen ezzel a zsigeri ösztönökre kívánnak hatni a filmkészítők.
Nemcsak az ajtócsikorgásnak, a lépcső nyikorgásának vagy a szél susogásának kell megfelelőnek lennie, hanem kell egy epic zene is, ami képes kifejezni dallamokkal azt, amit a film a vizualitásával ér el. Új, szombat esténként jelentkező rovatunkban olyan filmzenéket hozunk el nektek, amiknek sikerült tökéletesen kiegészítenie az adott alkotást.
A 2002-es 28 nappal később Danny Boyle egyik legjobbja, amiben igazán stílusosan és hangulatosan sikerül neki megteremtenie és meg is újítania ezt a posztapokaliptikus világot. Ehhez pedig megtalálta a tökéletes zeneszerzőt is John Murphy személyében (Blöff, Napfény, Ha/Ver), aki olyat alkotott, amit csak nagyon kevesen tudnak. A filmben tapintható, nyugtalanító hangulatot lefordította a zene nyelvére és tökéletesen sikerült neki átültetnie ezeket az érzelmeket a felcsendülő dallamokba.
Ha meghallod a film címét biztos vagyok benne, hogy azonnal eszedbe jut az a bizonyos dallam, ami úgy lüktet, mint a visszafojtott szívverés. Ami hol elhalkul, hol felerősödik és ami tényleg megpedzegeti az idegeidet. Az "In the House / In a Heartbeat" egy feszültséggel teli, várakozó, visszatérő dallamra épülő szám, ami szépen folyamatosan erősödik fel és válik egyre keményebbé, durvábbá, hogy aztán az érzelmi tetőpontnál hirtelen megint visszaváltson. Igazán felejthetetlen zene, ami nemcsak tökéletesen kiegészíti, hanem erősíti is a filmet.
Ezt hallgatva tényleg megindul az emberben a visszaszámlálás szorongással teli érzése. 28...27...26...