Vannak kifejezetten gyümölcsöző rendező-zeneszerző kapcsolatok a filmvilágban. Olyan kapcsolatok ezek, amik által tényleg igazi összhang tud kialakulni a zene és a film között. Dario Argento és a Goblin zenekar együttműködése is ebbe a kategóriába tartozik, hiszen az olaszok egyik nagymestere és a progressziv rock irányzatát képviselő együttes tényleg maradandót alkotott a horrorfilmek zenevilágában.
Ha már eme sorok szerzőjének munkássága is ezzel a filmmel kezdődött meg a CreepyShake hasábjain, akkor engedjétek meg nekem, hogy a sok-sok kiváló alkotás közül elsőként a Profondo Rosso / Deep Red / Mélyvörös vadító dallamaival kezdjem az elmerülést a Goblin világában. Azzal a filmzenével, ami elindította őket a filmvilágba vezető úton és amivel megkezdődött Argento és a zenekar gyümölcsöző együttműködése is.
Az 1975-ben készült film zenéje korántsem állt össze olyan könnyen, mint ahogyan azt gondolnánk. Argento elsőként Giorgio Gaslini jazz zongorista-zeneszerzőt kérte fel, hogy komponálja meg a Mélyvörös zenéjét, aki meg is kezdte a munkát. Gaslini azonban elégedetlen volt az eredménnyel, kifejezetten szörnyűnek találta. Argentonak találnia kellett egy zenekart, aki hajlandó eljátszani a film zenéjét és ekkor talált rá a Goblin-ra. Az együttes végül nemcsak eljátszotta a megírt zenéket, hanem be is szállt a komponálás folyamatába (három dalt szereztek az alkotáshoz), aminek eredménye lett a film főcímzenéje is.
A Profondo Rosso végül a jazz, a progressziv rock és a heavy metál műfajainak zaklatott keveréke lett, ami tökéletesen illik a film hangulatához. Hangos, lüktető, zakatoló, idegtépő. Talán ezekkel a szavakkal lehet a legjobban leírni, milyen zenét sikerült összehoznia a Goblin zenekarnak, ami tökéletesen kiegészítette a Mélyvörös témáját. Az egész olyan, mintha keresnénk a megfelelő választ a kérdésre, arra a kérdésre, ami tulajdonképpen ott van az orrunk előtt. Ez azért igazán dühítő és őrjítő. Mint ahogyan a szerzemény maga is hasonló érzést vált ki belőlünk, miközben el is ringat, hogy aztán megint ránk ijesszen.
Szavak helyett beszéljenek most már a dallamok.