lizardkingnek köszönjük ezt az írását is!

David Cronenberg nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor William S. Burroughs-nak, a beat-nemzedék egyik fenegyerekének 1959-es botránykönyve adaptálásába fogott. Végül azonban nem a szokásos módon vitte filmre a hétköznapinak cseppet sem mondható művet. A könyv egyes részei mellett - ami már alapból is bőven merített az író saját életéből - Burroughs valós dolgait is belerakta a filmbe. Mondhatni, hogy a szerző egész élete, személyisége és hagyatéka ihlette meg a rendezőt, mindezt nagyjából mégis a Meztelen ebéd című mű keretei közé helyezte.

A történet szerint Bill Lee (aki valójában Burroughs alteregója) zűrös életútja után végre álláshoz jut, mint rovarírtó. Felesége, Joan azonban rászokik a bogárporra, ami vérbe fecskendezve hallucinogén drogként működik. Kis idő múlva már Bill is a sárga por rabjává válik. A rendőrség kihallgatja illegális szer birtoklása miatt, de a férfi megszökik a zsaruk orra elől. A kábítószer a kopóknál marad és a munkahelyére sem mehet vissza újabb adagért, a függőség azonban kínozni kezdi őt és a feleségét is, ezért elmegy egy orvoshoz. Dr. Benway egy leszoktatószert ajánl, amit egy brazíliai százlábúból nyernek ki.

Billt súlyos hallucinációk kínozzák, és zavart elmeállapotában lelövi Joant, ami után egy afrikai bűnvárosba, Interzónába szökik. Idővel az is kiderül, hogy a leszoktatószer valójában egy még keményebb drog. A férfi fejében egyre elborultabb látomások öltenek obszcén testet és a csillogó váladékkal bevont óriás bogár és hideg fém metamorfózisából létrejött organikus írógép ráveszi Billt, hogy beépített ügynök legyen Interzóna szövevényes droghálózatában. Bill mindenféle kétes alakokkal ismerkedik meg új lakhelyén, akik között vannak írók, vállalkozók, homoszexuálisok és még ki tudja kik, a férfi pedig mindegyikükről jelentést ír szörnyszerű megbízóinak. És ha mindez nem lenne elég, még feleségének hasonmásával is összehozza a sors.

A sztorit ennél jobban kár is lenne részletezni, nehéz eldönteni ugyanis, hogy amit éppen látunk az a valóság, vagy egy tudatmódosítóktól ködös elme hallucináció csupán. Néhol ugyan kapunk támpontokat, az események mégis különös és irreális fordulatot tudnak venni. Itt-ott azért felsejlik a valóság leple is, például amikor feltűnik Interzónában Bill két író barátja (akik valószínűleg Allen Ginsberg és Jack Kerouac megfelelői, akik a való életben jó barátságot ápoltak Burroughs-zal) és bemutatják a férfinak azokat leveleket, amiket ő küldött nekik, melyekben a Meztelen ebéd című regényének részletei találhatók, azok az írások, amiket Bill eredetileg a jelentéseinek szánt.

Ezen kívül is megjelennek a szerző életének különböző részletei, mint a már említett homoszexuális kicsapongások, a feleség véletlenszerű meggyilkolása és természetesen az évtizedekig tartó ópiát- és egyéb függőségek.

Cronenberg fantasztikus érzékkel teremti meg a kábítószerfüggő Bill szemén keresztül látható világot. Fakó, szépia-szerű színekkel és zaklatott szaxofonbetétekkel tárja elénk a társas magányban tengődő, zavart, paranoiás "főhős" mivoltának lényegét. A még mai szemmel is hihetetlenül realisztikus átváltozásoktól megfordulhat egyesek gyomra. Szinte ujjbegyeinken érezzük a groteszk teremtmények sikamlós testét beborító, ragacsos nyálkát, a durva szőrszálak csiklandozását a tenyerünkön és a meleg hús és hűvös fém egyvelegének részét képező billentyűk felületét. Amikor már azt hinnénk, hogy ezt a józan ész legutolsó morzsáját is hátrahagyó hangulatot és képi világot már nem lehet fokozni, akkor egy újabb testnedvekben fürdő, organikus rémálom-kapcsolatot tár elénk, mely ember és vágyának tárgya közt jön létre.

A könyvvel ellentétben a filmnek van egy nagyjábóli linearitása, de annyiféleképpen értelmezhető, ahányan csak megnézik. A nyilvánvaló függőség borzalmán kívül, szerintem a történetben ott van még Bill önmagától való elidegenedése, undora, szexuális feszültség és deviancia, a bűntudat, a szenvedés, hogy saját múltja elől nem menekülhet. A folyamatosan, körbe-körbe táncoló káosz és téboly közepén ott van Bill Lee, a bűnös függő, aki drogmámorban és víziók közepette próbálja kiírni magából a lelkét terhelő szennyet.

Nagyon nehezen befogadható mű, de ha egyszer elkap az a zsigeri nyersességgel kilátástalanul örvénylő, paranoiásan elborult hangulata, akkor nincs kiszállás ebből a szürreális rémálomból. Torkon ragad és nem ereszt, amíg csak el nem jön a kijózanodás ideje…

10/10

IMDb | mafab