Vannak mesék, melyek soha nem öregszenek, végigkísérik az embert, és minden korszakban új élményt adnak, örömet okoznak. A mese csodálatos dolog, segít feldolgozni a feszültséget, kizökkent a hétköznapokból és elrepít a fantázia birodalmába. Vannak mesék, melyek sötétek, rémisztőek és kegyetlenek, már nem csak gyermekeknek szólnak. Hófehérke történetét mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a Disney-rajzfilmből. Ezek a feldolgozások már jóval család barátiabbak az eredeti forrásoknál, ami szerintem hiba, hisz az enyhítéssel pont a lényeg veszik el.

Hófehérke meséjének 709 változata van, de a legismertebb mégis a Grimm testvérek által lejegyzett, ami elsőként 1812-ben jelent meg, az eredeti forrás a középkorra tehető. A Grimm fivérek változata sokkal nyersebb és brutálisabb, mint a Disney szelídített variációja. Eredetileg a mostoha Hófehérke tüdejét és máját is kérette a szív mellett, amiket később meg is evett. Mikor rájött, hogy a lány életben van, először mérgezett fésűvel próbálkozott, majd a derekára csavart szalaggal/fűzővel akarta megfojtani, végül pedig a jól ismert mérgezett almával ölte meg. A gonosz mostoha büntetése szintén horrorisztikus volt: Hófehérke esküvőjén kellett vascipőben táncolnia, míg ki nem lehelte a lelkét.

Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek című művében az ismert Grimm-meséket elemzi fejlődéslélektani és pszichoanalitikus megközelítésből, ami számomra teljesen biztossá teszi a mesék enyhítésének feleslegességét. Egy mese akkor éri el a célját, ha a gyermeknek megfelelő korban meséljük, így bele tudja magát élni, megtalálja a magának megfelelő karaktert, a mesei problémát magáénak tudhatja, a befejezés pedig feloldja belső feszültségét, megoldja problémáját. A Hófehérke is az egyik legfontosabb fejlődéslélektani konfliktussal foglalkozik, az ödipális konfliktussal, melyben a gyermek féltékeny az ellenkező nemű szülőre, ezt pedig a saját nemmel való azonosulás oldja fel. Hófehérke is apja kedvében szeretne járni, az új anya, a mostoha képbe kerülése pedig azonnal féltékenységet szül, mindkét női karakter részéről. Az új királynőnek teljesítenie kell asszonyként és anyaként is, a királyi apáért, a férfi szeretetéért folyik a küzdelem. Mindkét női karakter betegesen nárcisztikus, amiről a királynő tükréhez való viszonya és Hófehérke mérgezett díszek iránti elcsábulása tanúskodik. A kannibalizmus arról tanúskodik, hogy a mostoha megrekedt az orális szakaszban, ezért akarja mindenáron felfalni a lány szerveit. Hófehérke történetén keresztül a lány fejlődéstörténetét is végigkövethetjük az ödipális konfliktustól az orális szakaszon keresztül – mikor beleeszik és iszik a törpök ételébe, italába – a kamaszkori „alvás”, megnyugvás korszakán át (üvegkoporsó) egészen nővé éréséig.

A gonosz karakterek sokszor érdekesebbek maguknál a hősöknél, de motivációjukat, történetüket alig ismerjük meg. Szerencsére több mű is készül, melyben megismerhetjük az antihősöket, az ő szemszögükön keresztül láthatjuk a történéseket.  A Sandman-képregények alkotója, Neil Gaiman egy mesekonferencián találta ki a Hó, tükör, almák (Snow, glass, apples) ötletét, a kérdéssel, hogy mi van, ha nem is a mostoha a gonosz? A novella a Tükör és füst kötetben található meg, és egy elképesztően bizarr és meghökkentő változatát meséli az ismert tündérmesének, a gonosz mostoha szemszögéből.

Imádom ezt a történetet, mikor olvasom, látom magam előtt a jeleneteket, és reménykedek benne, hogy valamikor, valaki filmvászonra viszi a novellát. Bár már magában az eredeti történetben is vannak hátborzongató elemek, a Hó, tükör, almák vérfagyasztó horror, sötét, borongós, hófedte, gótikus hangulattal és kínos gondolatokkal. Biztos mindenki elgondolkodott már: miért oly fekete a haja, mint az ében, vörös az ajka, mint a vér és bőre fehér, mint a hó? Hogyan élte túl a szívének kimetszését? Kik valójában a törpék és milyen kapcsolatban állnak a lánnyal? A herceg tényleg beleszeretett egy halottba? A gonosz mostoha mit is látott pontosan a tükrébe nézve? Ezekre a kérdésekre ad egy alternatív választ a zseniális Neil Gaiman, művét pedig lelkesen tudom mindenkinek ajánlani, felejthetetlen történet.

Online itt találhatjátok meg, nem éri meg kihagyni!