Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy orosz horrort fogok majd tűkön ülve várni, de a The Bride (Nevesta) esetében ez mégis megtörtént. Ennek az oka pedig az a zseniális alapkoncepció, amit tudtommal eddig még soha nem dolgozott fel horror, holott tökéletes alapanyag.

Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy orosz horrort fogok majd tűkön ülve várni, de a The Bride (Nevesta-2017) esetében ez mégis megtörtént. Ennek az oka pedig az a zseniális alapkoncepció, amit tudtommal eddig még soha nem dolgozott fel horror, holott tökéletes alapanyag.

A viktoriánus korban, a 19. század és 20. század környékén bevett szokás volt a halottak fényképezése. Mikor egy családban egy szerencsétlen tragédia során az egyik rokon elhalálozott, talán hogy emlékezzenek rá, vagy könnyebben dolgozzák fel a gyászt, lefényképezték. De nem ám a koporsót, vagy a koporsóban fekvő testet. Szépen felöltöztették a legszebb ruhájába a halottat, kifestették, egy székre ültetve vagy ágyba fektetve megfelelő pozícióba rendezték a végtagokat, és vagy egymagában, vagy a család körében fotózkodtak vele. Egyedül a szem árulkodhatott arról, hogy a családtag már nincs az élők sorai között, ezért nem volt ritka az sem, hogy a külső szemhéjra szemeket festettek, amitől még hátborzongatóbb lett az összkép.

A The Bride is ezzel az alapszituációval üti fel a cselekményét, amit tényleg nem értek, eddig miért nem használt senki. Szerintem még a legszkeptikusabbak is kísértetiesnek találják a halottfotózást, amiről valahogy süt az esetleges paranormális tevékenység. A horror is egy kísértethistóriával fűszerezi meg a szituációt, miszerint a halott családtagok lefényképezése bezárja a szeretett egyén lelkét, így megőrizhető az utókornak.

A nyitányban a 19. századi Oroszországban járunk, ahol egy tudós a menyegzőn elvesztett jegyesét akarja feltámasztani úgy, hogy lefényképezi, bezárja a lelkét, hogy egy fiatal szűzlányba szállhasson, és visszakapja szerelmét. Csakhogy az efféle kísérletek sohasem sülnek el jól, természetesen átok száll az egész családra. A borzongató atmoszféra azonnal magába szippantja a nézőt, a korhű díszletek és jelmezek, a remek zenei aláfestéssel azonnal zseniális hangulatot teremtenek a filmnek, ezért nagyon sajnáltam, hogy nem ebben a korban játszódik az egész cselekmény.

Napjainkba ugrunk, egy fiatal pár összeházasodik, viszont nem élvezhetik sokáig egymás társaságát, a fiú, Vanya (Vyacheslav Chepurchenko) nővéréhez kell utazniuk, vidékre. Meg is örültem, hogy nem kell sok időt töltenünk a jelenben, modern zenék között, mert természetesen az öreg, vidéki ház nem más, mint ahol a nyitójelenet eseményei történtek. Nastya (Victoria Agalakova) eleinte igazán rusztikusnak és kedvesnek találja a környéket, bár Vanya nővére és apja kicsit furcsának tűnik neki, mintha évtizedekkel le lennének maradva. Nem csak látogatóba jöttek, hanem hogy egy régi családi hagyománynak tegyenek eleget, és családi körben ünnepeljék meg a menyegzőt. A hátborzongató házban Nastya lassan nem tudja eldönteni, hogy a közelgő ünnepség tényleg egy hagyomány-e, vagy valami sokkal rosszabbra készülnek, melynek ő, a mennyasszony a középpontja.

A film egészen a játékidő háromnegyedéig tökéletes. Egyetlenegy jump scare sincs benne, ijesztgetés sem igazán, csupán a suspense és az atmoszféra, ami vérfagyasztóvá teszi a horrort. Viszont ahogy közeledünk a végjáték felé, a készítők nem kerülhették el, hogy magyarázatot adjanak az eseményekre, a motivációkra, és leleplezzék a gonoszt. Itt viszont valami nagyon megcsúszott, és nagyon túl lett tolva, mert nem arról van szó, hogy ne lenne horrorisztikus vagy ijesztő, hanem teljesen követhetetlen lett. Nem tudtam eldönteni, hogy most végül is melyik szálra akarják kifuttatni a cselekményt, megszállásról, paranormális tevékenységről, vagy démonról van szó, vagy ezekről mind, esetleg a démonmenyasszony testesít-e meg mindent. A menyasszony egyébként remekül néz ki, amíg nem nyitja ki a száját (ahogy a Démonok között 2-ben az apáca - ott sem értettem, mi szükség van a szájának a túleffektezésére), igazán tökéletes gonosza lehetne egy Wan-filmnek. Sajnos a lezárás pedig a klisés horrorok aknamezőjébe fut bele, és ki sem mászik onnan, az irracionális döntések és közhelyek szétmarcangolják.

Ennek ellenére szerintem érdemes próbát tenni vele, mert az alapszituáció zseniális, a film nagy része a végén kívül pedig nagyon élvezhető.

5/10

IMDb | mafab