Cole (Keegan Allen) nagy népszerűségnek örvendő influenszer. A videóit rengetegen követik és ehhez mérten kissé nagy az arca a srácnak. Ezúttal Oroszország felé veszi az irányt a barátaival. Egy dúsgazdag orosz srác (Ronen Rubinstein) vendégeiként részt vehetnek egy nagyon különleges szabadulószobás programban is. Ám ahogyan az lenni szokott a mókát hamarosan a rettegés váltja fel.

Alapvetően nem lett volna ez egy rossz alkotás. A szabadulószobás thriller/horror most amúgyis hasít és ez nem is csoda, hiszen bőven van benne potenciál. Rengeteg úton elindulhatnak a készítők, pont úgy, mint a filmjeik alanyai. Jelen esetben is igyekeztek a bizonytalanságra építeni és kijátszani azt a kártyát, hogy vajon ez játék vagy valóság? Nagyon érdekesen alakulnak az események, de aki jártas a hasonló témájú filmekben, azért az ki tudja szúrni, hogy mi a válasz a kérdésre.

A karakterek elég bárgyúk, Cole engem külön idegesített, ahogyan rohangászott a telefonjával. Az oroszok is roppant sztereotíp szereplők voltak, és még csak meg sem lehetett ijedni tőlük. Na szóval, nem nagyon erőlködtek azon a forgatókönyvírók, hogy valami eredetit alkossanak. Ami csak azért gond, mert a végkifejlet teljesen értelmetlen volt, az érzelmi reakció is irracionális és ráadásul nem akartak semmit sem mondani a nézőknek. Nem azt mondom, hogy minden filmnek tanítani kellene valamit, de ez pont egy olyan téma volt, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni.

Cole gyakorlatilag a követőinek él, állandóan a középpontban pezseg és jobban érdekli a telefonja, mint a barátnője testi épsége. Folyamatosan azon kattog, hogy milyen tartalmakat gyártson és nem bír létezni a közösségi oldala nélkül. Ez azért elég nagy problémája a mai társadalmunknak, egyáltalán nem ismeretlen jelenség és egy thriller/horror alkotásban rengeteg lehetőség van arra, hogy durvább eszközökkel hívják fel erre az "elmebetegségre" a figyelmet. Volt is egy-két párbeszéd, mondat, ami azt mutatta, hogy majd erre ki fognak térni, de aztán az egészet hagyták a fenébe. Pedig, ha úgy építik fel a karaktereket és magát az egész történetet, hogy ez a téma kerül a középpontba, akkor bőven el tudtak volna menni valami nagyon eszelős irányba is.

A film felépítése se volt jó, mert nagyon hosszú volt a bevezetés. Ráadásul ez teljesen indokolatlan volt, hiszen - ahogyan fentebb említettem - papírvékonyak voltak a karakterek és éppen ezért tök mindegy volt, hogy 10 percet mutatnak belőlük vagy 40-et. Aztán persze beindult a dolog, de az meg elég átlátszó volt és sok esetben teljesen még logikátlan is. Mivel nem tudtak bevonni érzelmileg, így nem is tudták elvonni a figyelmemet ezekről a hiányosságokról. A végén persze ütöttek az utolsó képsorok, csak mivel nem építették fel rendesen az előtte lévő majdnem másfél órát, így inkább csak annyi volt az egészre a reakcióm: "hogy ez mekkora baromság!" Ez pedig azóta sem múlt el. Ismét elpazaroltam az életemből másfél órát, ti csak akkor tegyétek, ha muszáj. Én inkább azt tanácsolom, hogy nézzétek meg a Játsz/mát, na az tényleg para, logikus és teljesen hihető.

IMDb | mafab